A függőségek gyakoribbak manapság, mint gondolnánk, és ha valaki leteszi a függősége okozta gondokat, jelentősen javul az életminősége, óriási felszabadulás, hogy kiléphet a szenvedélybetegség kilátástalan világából. Vannak olyan szakemberek, akik mindennapjaikat szenvedélybetegek között élik. Bajári-Holhós Regina szokatlanul korán elköteleződött a szenvedélybetegeket segítő életpálya mellett: 26 éves szociális munkás, 20 éves kora óta dolgozik a szenvedélybeteg-ellátásban, felnőttekkel és tinédzserekkel egyaránt foglalkozik. Az egyéni- és csoportmunkán kívül, munkája során nagy hangsúlyt fektet a prevencióra is. „Ez nemcsak munka, hanem hivatás, mondhatjuk életformának is. Nem elég a diploma, a szívedet is bele kell tenni” – mondja. – Szilágyi-Nagy Ildikó interjúja.

Szilágyi-Nagy Ildikó: Művészeti iskolákba jártál, mégis segítő szakmát választottál. Szociális munkásként drogprevencióval foglalkozol. Mi inspirált arra, hogy a szociális terület felé kanyarodj?

Bajári-Holhós Regina: A családom minden tagja szociális szférában dolgozik, így viszonylag korán megismerkedtem a szakmával. Szüleim szakmája szociális ápoló és gondozó, ezért általuk sok mindent megtudtam. Ápolni nem szerettem volna, így választottam a szociális munkát. Mindemellett a szenvedélybetegség a szélesebb családi körben, és a felmenők között is jelen volt. Majd a baráti köröm is hasonlóan alakult. Így nekem természetessé vált, hogy vannak függők a világon és az életemben. Ezáltal én teljesen jól mozgok a szenvedélybetegek között, van türelmem és elfogadásom feléjük, ugyanis ezt másképpen nem lehet csinálni. Mindemellett mindig is hamar barátkoztam másokkal, bár nagyon sokat tudok beszélni, jó hallgatóság is vagyok.

SzNI: Beszélni és tanácsokkal ellátni valakit könnyebb, mint hallgatni, figyelni valakire. Pedig utóbbi a hétköznapokban is hasznos, a segítő szakmákban pedig elengedhetetlenül fontos. Neked mi segített abban, hogy fejleszd magad az értő figyelem művészetében?

BHR: Mivel munka mellett diplomáztam, az értő figyelmet folyamatosan gyakorolhattam. Sok technikát megtanultam a főiskolán, de valódi munka kell hozzá, hogy alkalmazni is tudjam. Mikor táncoltam, ott nagyon sok fegyelem és figyelem kellett. Tizenkét év után ez beépült az életembe és alkalmazom is a munkám során. Az értő figyelmet meg lehet tanulni, de akkor tudsz értő figyelemmel lenni, ha valóban érdekel az, amit a veled szemben ülő mond. Ha nem érted őt, megfelelően segíteni sem tudsz neki. Egy olyan teammel dolgozom a munkában, ahol sokféle szakember van, így tőlük folyamatosan tanulok, folyamatosan fejlődöm mellettük. Emellett szakirodalmat mindig olvasok.

SzNI: Ma már nem foglalkozhat valaki anélkül fiatalokkal, hogy klasszikus drogproblémákba ne botlana. A függőségek világa azonban szerteágazó. Egyre növekszik például az internetfüggőség. Általánosan elmondható, hogy egy átlag európai ember közepes mértékben internetfüggő. A fiatal és középkorú felnőttek között a közösségi oldalaktól, illetve a játékoktól való függőség is meglepően erősen jelentkezik, akár úgy, hogy az illető észre sem veszi, hogy függő. Hogyan jöhet rá valaki, hogy internetfüggősége van?

BHR: Az internetfüggőség kialakulása és mechanizmusa teljesen ugyanaz, mint a drog- vagy alkoholfüggőségeké. Az internet-, gép- vagy játékfüggők a géppel, az internettel és a játékkal drogoznak. Az, hogy valaki függő-e, egy pszichiáter/addiktológus döntheti el hivatalosan. Persze, az ember magába nézhet, és végiggondolhatja az ő használatát. Mennyire befolyásolja a mindennapjait a gép-, internet-, játékhasználat? Változtat-e, változott-e a viselkedése a gép-, játék-, internethasználat miatt? Érez-e késztetést, kényszert ezek használatára? Milyen szinten szigeteli el magát a külvilágtól? Személyes kapcsolatai vannak-e vagy csökkentek-e? Ha ezeket a kérdéseket feltesszük magunknak és mélyen magunkba nézünk, akkor biztosan van, aki magára ismer. Nem jelenti azt, hogy akkor ő most függő, de azt, hogy nem megfelelően használja ezeket az eszközöket, azt bizony jelentheti. Nehéz kérdés, mert olyan függőségről beszélünk, ami a mindennapjaink része, a fentiek az életünk és munkánk során is már elengedhetetlen eszközök. A megfelelő keretekkel és tudatossággal teljesen helyén kezelhető a technikai eszközök használata.

SzNI: Internet-, telefon-, közösségi média-, gépfüggőségben milyen segítséget tudnak igénybe venni az érintettek?

BHR: Mindig szakember segítségét kell kérni. A szakember kezében van meg az a tudás, amivel hasznos segítséget tud nyújtani, adni a függőnek. Nem muszáj magán úton intézni, sok TAJ alapú vagy ingyenes hely van, ahol remek szakembereket találunk. Drogambulanciák, addiktológiák. Sokan megijednek ezektől a helyektől, és azt gondolják, nincsen helyük egy ilyen intézményben, pedig bizony van. Illetve van az úgynevezett GA gyűlés (Anonym Szerencsejátékosok Gyűlése), ami egy önsegítő csoport szerencsejátékosoknak. Ott csak hasonló függőségben szenvedő emberek vannak, önsegítő közösséget alkotva segítenek egymáson. Előzetes bejelentkezés nem szükséges, csak el kell rá menni.

SzNI: Adódna a kérdés, hogyan előzzük meg, hogy gyerekeinknél kialakuljon az internetfüggőség, de ennél hátrébb lépnék. Felnőtt ember, aki még „csak” alacsony vagy közepes szinten internetfüggő, mit tehet magáért?

BHR: Nagyon fontos a következetesség és a kerettartás. A gyerek esetében szinte esélytelen kikerülni a technikai eszközök és az internet világát. Nyilván minél később jut a gyerek kezébe telefon vagy tablet, annál jobb. A tv előtt sem szükséges órákat eltöltenie. Időkorlátot kell erre szabni, amit aztán a szülő következetesen be is tartat a gyerekkel. Nem szabad engedni a hisztinek. Természetesen a szülőnek is példamutatónak kell lennie, ne nyomkodja állandóan a telefonját vagy a tabletet, hiszen ha ő csinálja, de a gyereknek tiltja, akkor a hitelessége teljesen eltűnik.

SzNI: Máté Gábor A sóvárgás démona című könyvében vall saját, komolyzenétől való függőségéről. Látjuk tehát, hogy a viselkedési függőségek is szerteágazók. Mi volt a praxisodban a legkülönösebb függőség, amellyel eddig találkoztál?

BHR: Különlegesebb függőséggel nem találkoztam, ugyanis ami régen különlegesnek számított, az ma már mindennapi. Mint például az internetfüggőség. Ami inkább szembetűnő, az a kliensek egyre csökkenő életkora. Manapság már 13–14 évesek jönnek be hozzánk, vagy a szüleik jelentkeznek be. Azt gondolom, rohamosan csökkent az életkor a szerhasználók körében, ami nagyon aggasztó. Nem könnyű velük együtt dolgozni, hiszen ők „mini felnőttnek” gondolják magukat, miközben még él a gyermekies lelkük. Na most, a kettő között nagyon nehéz egyensúlyt találni. Ezért is tartom fontosnak a prevenciót, ismerjenek meg minket és mi is őket, tudják, hogy mik a következmények és ha baj van, hova kell fordulni.

SzNI: Megelőzésről szólva hajlamosak vagyunk tiltólistában gondolkodni, legyen szó bármilyen szenvedélybetegségről. Vajon mi az érem másik oldala? Milyen időtöltést, önfejlesztő jellegű tevékenységet, szemléletmódot tudsz ajánlani azoknak, akik érzik, hogy egyre kevésbé tudják uralni internet/szer/alkoholfogyasztási szokásaikat?

BHR: Sok felépülő ismerősöm és munkatársam a sportra esküszik. Ebben teljesen egyetértek velük. A sport nagyon jó hatással van a szervezetre, főleg annak, aki ülőmunkát végez. Jómagam egy éve újra aktívan jógázom, és mivel egész nap ülök, nagyon jól felszabadít akár fél óra jóga is, ha nincs lehetőségem többre. Ha valaki nem szeret sportolni, akkor olyan hobbit találjon magának, ami feltölti őt. Azt az űrt, amit a szerhasználat töltött ki, most mással kell betölteni. Mindegy, mi az, de az legyen hasznos és tudatos. Kreatív elfoglaltság, sport, olvasás – bármi.

SzNI: Konkrétan mik az első lépések, ha valaki a családban, például gyerekén, függőséget észlel? Illetve, ha valaki maga szeretne segítséget kapni?

BHR: Elsősorban magunkat ajánlanám Székesfehérváron: www.egeszsegdokk.hu, itt minden információ megtalálható az alapítványunkról, illetve az alábbi telefonszámon kell bejelentkezni: +36-30-983-7470. A központunk mellett nemrég megnyílt a tini rehabunk is, ahol kettős diagnózisú gyerekeket is várunk 12–18 éves korig.

Budapesten: Megálló Alapítvány: https://megallo.org/hu_HU/

Pécs és környéke: http://alkoholfuggoseg.hu/

Természetesen még sok alapítvány van, akik remek munkát végeznek, mindenki találhat magának megfelelőt.