Benyó Andrással, a Fővárosi Állat- és Növénykert zoológiai szakreferensével beszélgettünk a felelős társállattartásról. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Naponta szembesülünk azzal, hogy rengeteg állat válik fölöslegessé – akiket általában jó szándékkal választottak maguknak egykori gazdáik. Mivel érdemes számolni előre, ha mondjuk egy egzotikus hüllőt vagy ízeltlábút szeretnénk nevelgetni?

Benyó András: Az állatvilág változatossága ámulatba ejtő. Ahogy a világ egyre kisebb lett, egyre többféle állat vált elérhetővé az átlagemberek számára is. Ma már nem csak az állatkertek kiváltsága az állatkülönlegességek tartása. Ez azt is eredményezi, hogy mindenki talál magának kedvére való állatot. De ahány állat, annyi életmód. Ezzel sajnos sokan nincsenek tisztában. Ha csak az élettartamukat nézzük, az is rengetegféle, viszonylag közeli rokonok között is. A fogólábúak például – mint a hazánkban is élő, védett imádkozó sáska – csupán néhány hónapig élnek. Ellenben a szintén ízeltlábúakhoz tartozó madárpókok között nem ritka akár a húsz, harminc évet megélő egyed. Sajnos sokan csak felületesen tájékozódnak újdonsült kedvencük igényeiről, és későn szembesülnek a nehézségekkel. Sok hüllő nagyon melegigényes, ami jelentősen megnövelheti a villanyszámlát. Az egész éves táplálásuk sem mindig problémamentes, főleg a növényevő fajok esetében. Ezek mellett talán a leggyakoribb gondot az szokta okozni, amikor a kis kedvenc nagy kedvenccé, esetleg nagyon nagy kedvenccé válik. Előfordul, hogy a gyakorlatlan gazdi elkezd félni tőle, elveszti a kontrollt az állat felett. Ilyenkor sajnos balesetek is történnek.

MZs: Ezek az állatok ahhoz képest, hogy milyen nehéz volt hozzájuk jutni régen, könnyen beszerezhetők, és nem is kerülnek olyan sokba. Nem áll fent az a veszély, hogy így elveszíti az állat az értékét, és a „Könnyen jött, könnyen ment”-elv alapján hamar túladnak rajta, amikor problémássá válik?

BA: Volt szerencsém beleszületni ebbe a „szakmába/világba”. Egészen kisgyermek korom óta tartottunk otthon egzotikus állatokat. Van (sajnos sok esetben csak volt) szerencsém ismerni nagyon sok állattartót és tenyésztőt. Azt kell mondanom, hogy felelőtlen állattartás mindig is volt. Ma a különbség annyi, hogy sokkal szélesebb körhöz jutnak el ezek az állatok, így a felelőtlen réteg is vastagabb lett. Ez részben orvosolható ismeretterjesztéssel, ami sokkal könnyebb az internet korában, mint például harminc évvel ezelőtt. Az emberek egyre kevésbé idegenkednek a „nem szokványos” állatoktól. A fiatalabb generációk egyre nyitottabbak irántuk. Nekünk, akiknek több évtizedes tapasztalatunk van ezekkel az állatokkal, az a feladatunk, hogy továbbadjuk a megszerzett információt és felelősségtudatot. Ez azért is nagyon fontos, mert sajnos amilyen ütemben kerülnek új fajok tenyésztésbe, olyan ütemben fogynak a természetes élőhelyek. Rengeteg faj kihal anélkül, hogy megismernénk. Vannak állatok (és növények), amelyek természetes élőhelyük átalakulása miatt már csak fogságban élnek, de szaporodnak, és egyre többen lesznek. Ezért is nagyon fontos, hogy mindenki rájöjjön: minden élőlény érték.

MZs: Vannak olyan állatok, amelyeknek engedélyhez kötött (vagy azért, mert veszélyesek, vagy azért, mert veszélyeztetettek) a tartása. Erről is beszéljen nekünk!

BA: Rengeteg jogszabály tartalmaz az állatok tartásával kapcsolatos rendelkezéseket. Az állattartók alapvető kötelességeit az 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről című törvény tartalmazza. A hazai vadon élő fajok egy része védett, nem tartható fogságban. Erről az 1996. évi LIII. törvény rendelkezik. Ezen védett fajok aktuális listáját a 13/2001. (V.9.) Környezetvédelmi Minisztériumi rendelet 2. melléklete tartalmazza. Az állatok (és növények) nemzetközi kereskedelmét a washingtoni egyezmény szabályozza. (Ismertebb nevén CITES – Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) Az egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott. Ennek keretén belül az egyezmény hatálya alá tartozó fajok egyedeinek birtoklását be kell jelenteni a hatóság felé, aki engedélyezi azt. Az egyezmény jelenleg A, B és C mellékletbe sorolja az állatokat, természetvédelmi helyzetük alapján. Ezeknek az adminisztrációs kötelezettsége is más és más. A veszélyes állatok tartásának feltételeit a 85/2015. (XII.17.) FM rendelet a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályiról tartalmazza. Ebben a legfontosabb szabályok, többek között végzettséghez, tapasztalathoz és technikai feltételekhez kötik a méreggel ölő, vagy egyéb módon veszélyes állatok tartását.

MZs: Ha valaki egzotikus állat tartására szánja el magát, hol érdemes előtte tájékozódni, hogyan tud felkészülni rá, hogy kiválaszthassa, milyen állatfaj tartásának felel meg az életvitele, lakáskörülményei? 

BA: Manapság nagyon nehéz félreugrani az információk elől, sőt, sok esetben inkább szűrni kell azt. Az állatkereskedések, könyvesboltok telis-tele vannak különböző szakkönyvekkel. Ezek jó alapot adnak az egyes állatcsoportok, vagy egyes fajok igényeinek megismeréséhez. Az internet hatalmas tudásbázis, szinte minden fajról találni jó tartástechnológiai leírást, igaz, sok esetben idegen nyelven. Végül érdemes felkeresni olyanokat, akik már rendelkeznek tapasztalattal a kiválasztott fajjal kapcsolatban. Ebben is nagy segítség a világháló, ahol számtalan közösségi oldal kínál tematikus csoportokat, összefogva az azonos érdeklődési körrel rendelkező embereket.

MZs: Mit tanácsol, hol vásároljon felelősséggel ilyen állatot az érdeklődő?

BA: Az állatok beszerzésére manapság számos lehetőség kínálkozik. Ma is gyakran lehet találkozni a vadonból befogott állatokkal. Ennek az etikai oldala nagyon sokrétű, önmagában megérne egy másik beszélgetést. Tény, hogy minden hobbiállat a vadonból befogott egyedek utódja. A tenyésztői munka hatására sok faj alapvetően megváltozott. Gazdasági állattartásból vett szóhasználattal élve, megnőtt a technológiai tűrésük. Ez azt jelenti, hogy alkalmazkodnak a fogságban történő élethez. Emellett a befogott állatok gyakran nehezen szokják meg a terráriumi körülményeket, sőt, gyakran különféle parazitákkal, betegségekkel fertőzöttek. Ezek a természetben sokszor nem is okoznának megbetegedést, de a befogással, szállítással járó stressz annyira legyengítheti az állatokat, hogy jelentős részük szakszerű kezelés nélkül elpusztul. A vadbefogott állatok tartásával és továbbtenyésztésével ezért általában csak a „profiknak” érdemes próbálkozni. A kisállat-kereskedések kínálata nagyon vegyes. Éppúgy megtalálható bennük a tenyésztett állat, mint a vadbefogott, ezért itt az eladó őszinteségére tudunk hagyatkozni. Amikor utánanézünk egy-egy faj igényeinek, biztosan belebotlunk tenyésztőkbe is. Tőlük érdemes közvetlenül beszerezni az állatokat, hiszen ebben az esetben képet kaphatunk kedvencünk előéletéről, valamint első kézből informálódhatunk az ideális tartási körülményekről.