Kurucz egyre feszültebben vezet. És egyre óvatosabban. A felesége kérdéseire nem válaszol, a fiának is csak annyit mond: majd mindjárt megbeszéljük. Legszívesebben a kocsijára is rászólna, hogy egy kicsit csendesebben, de az ezerkettes Lada pont úgy burrog, ahogy akar, elvégre teletöltötték a tankját, ami egy évben egyszer történik meg.

Kurucz halántékán kövér izzadságcseppek jelennek meg, egyre több. Lefolynak az arcán, a nyakán áztatják a gallért. Kurucz gondolatban mantrázik: ne legyenek ott, ne legyenek ott, kérlek, most az egyszer ne legyenek ott.

Sík a terep, az András-kereszt messziről látszik. Minél közelebb kerül a vasúti átjáróhoz, annál jobban áztatják a gallérját a szaporodó verejtékgyöngyök.

Az átjáró előtt fékez, a Lada megáll, egyhelyben pöfögi monológját. Kurucz keze a kormányon, lába a féken. Balra néz, jobbra néz. Vonat sehol, míg a szem ellát, márpedig jó messzire lát el. Mindenki tudja, hogy itt naponta kétszer közlekedik a helyi járat, teherforgalom meg nincs. Kurucz elszámol húszig, és még párszor elismétli: ne legyenek ott. Benyomja a kuplungot, egyesbe teszi a váltót, szép lassan elindul. Két huppanás, és már a vágány túloldalán vannak. Kurucz körbekémlel, úgy lép a gázpedálra, mintha tojáshéjból lenne.

Az út mellett van egy nagy bokor. A rejtekében két milicista lapul. Valószínűleg mindig. Amint látják, hogy a Lada átgördült a strekken, kiugranak a bokorból, felsietnek az úttestre. Egyikük felemeli jobb kezét: állj! Majd mutatja: tessék lehúzódni a padkára. A Lada bal első ajtajához sétál, mutatja, hogy le kéne tekerni az ablakot.

– Iratokat! – köpi be ékes román nyelven. Vérbeli milicista, nem beszél sokat.

Kurucz átadja az iratait, egyben a kiküldetési rendelvényt is. A színház fejlécével, valamint a beosztásával: művészeti titkár. Aki titkár, még ha nem is főtitkár, már valakinek számít a szervek előtt, gondolja. Számítania kéne.

A rendőr alig leplezetten vigyorog.

– Tovarășu’ Curuț[1] – kérdezi –, Kurucz elvtárs hová is mondta, hogy mennek?

– Tusnádra küldött ki az igazgatóság.

– Tusnádfürdőre mármint?

– Igen. Konferenciára – teszi hozzá nyomatékosan. Hiszen hivatalos úton van, nem is akármiért. Kon-fe-ren-ci-a. Fontos!

– Szóval konferenciára. A családot meg nem akarta magára hagyni.

– Igen, elvtárs.

– Hát ez érthető. Valahogy kibírják azon a ronda helyen pár napig, egészen biztos.

Erre Kurucz nem válaszol.

Odaballag a második rendőr. Az első megmutatja a sofőr iratait, a második vigyorog. Kurucznak eszébe jut, hogy nevet kellene változtatni. Lehetne például Labancz. Az nem jelent semmit románul. Ja, de, mégis jelenthet.[2]

– Szóval kiküldetésben van az elvtárs. Bizonyára késésben van, hát siet, ezért nem állt meg a vasúti átjárónál. Ez száz lejbe fog kerülni.

Bassza meg, gondolja Kurucz. Tavaly csak ötvenet kértek.

– Főtörzs elvtárs, pedig megálltam, körbenéztem, nem jött vonat, így jöttem át. Becsszóra.

A rendőr nem tud uralkodni a mosolyán, amint megszólítja a sofőrt:

– Curuț elvtárs, ketten vagyunk, ketten láttuk, ketten fogunk tanúskodni, ha most jegyzőkönyvet veszünk fel és feljelentést írunk. Amúgy meg helyben el is vehetjük a jogosítványát, szóval: száz lej.

Kurucz, aki családját viszi nyaralni a szüleihez, fejben kiszámolja: ez két liter vodka vagy tizenhat sör. Előveszi a tárcáját, kihalász két ötvenest. Hogy a milicistáknak ne kelljen felváltani. Jobb így.

– Mit bámulsz? – kérdezi a rendőr az őt mereven néző kiskamasz fiútól.

– Hazudni nem szép dolog – böki ki a srác.

Bassza meg, gondolja Kurucz ismét, és rátör a vizelési inger. De a rendőr nem sértődik meg:

– Fiacskám, te most még csak egy kis curuț vagy. Majd ha megnősz, és okos elvtárs leszel, neked is lehet ilyen egyenruhád.

És int, hogy tovább lehet menni, konferenciára vagy ahová akarnak.

Hét ágra süt a nap, a szocializmus rendületlenül épül, zizegnek a fényes szellőkben a kövér kalászok, a kocsmákban két hónapja arról beszélnek, hogy a Steaua Bukarest kapusa, Helmuth Duckadam négy tizenegyest védett ki a Barcelona elleni BEK-döntőben – nincsen itt semmi baj, elvtársak, semmi az ég adta világon.

Király Farkas

curuț = románul ’seggecske’

labă = maszturbálás (román argó)