Sokat küzdöttem már a tarackkal abban a sok kertben, amin dolgoztam, nem szakemberként, csak kertbarátként. Tudom, gyógynövény, és nem gyom, de tarackol. Vagyis korlátozhatatlanul terjed, a haszonnövényeim rovására. Kertemben haszonnövényeket termesztek, növényrasszista vagyok, falkaállat, aki a számára hasznos növényeket pozitívan diszkriminálja. Ott kezdődött ez nálam, hogy szerettem volna, ha kertem van, abban pedig virágos mező-rét, trendi szóhasználattal: méhlegelő, hivatalos szakszóval: ökológiai gyep.

Úgy alakult, hogy volt már több ezer négyzetméteres telkem egyben, de oda kaszálót kellett telepíteni. Ez nem ugyanaz, mint a méhlegelő, mert nem az a lényege, hogy virágozzon folyamatosan, így méheknek tetsző elemózsiát kínáljon, hanem az, hogy óriási tömegű szénát lehessen lehozni róla. És jó minőségű szénát. Mivel tejelő állatot tartottam akkoriban, igen hamar megtanultam, mi nem a jó minőségű széna: amihez hozzáért damilos kasza, illetve a gaz. A kaszáló remekül sikerült, szinte hallottam a karámból, ahogy a kecskéim a fehérjét szintetizálták a szénából.

A virágos rétre is igaz, hogy nem az a méhlegelő, hogy nem kaszáljuk le a gazt. A kaszálást méhlegelő esetén sem lehet megúszni, sőt és ráadásul, még figyelni is kell a virágzási időket és az időjárást. Egyszerűbb lett volna, ha a jelenlegi kertembe is egy jó kaszálót telepítek, de nekem a virágok kellettek meg a méhek.

Amikor megvettem a területet, látszott, hogy valaha ide valaki kaszálót telepített, jól kezelhető volt, jól nézett ki. Sajnos egy részét az építkezés lenullázta, így az újratelepítés mellett döntöttem. Akkoriban még nem bővelkedett a piac sokféle virágos rét magkeverékben, így három dologgal próbálkoztam.

Szőlő sorköz takarására állították össze az Ecovin 2.0 magkeveréket, de jó ára miatt a területem nagy részére ez került. Késő ősszel vetettem, az utolsó pillanatban, egyébként szeptember a vetés fő szezonja. Jól kelt, jól telelt, első tavasszal látványos sárga virágszőnyeg (szarvaskerep), majd lila virágszőnyeg keletkezett, utóbbi, mivel a facéliát imádják a méhek, megnyugtató méhzümmögést is hozott. Következett a rózsaszín baltacim, majd vegyesen jelent meg a többi növény, nyúlszapuka, murok, lándzsás útifű, már kevésbé intenzív virágözönnel, mivel ezek szerényebb megjelenésű növények. Elvileg első évben nem szabadna kaszálni. Én ősszel kaszáltattam egy részét damilos kaszával. Másik részét kézzel kaszáltam, bízva abban, hogy így jobban visszaveti magát a mézontófű. Sajnos elhanyagolható mértékben vetette vissza magát, és második évben a virágszőnyeg is soványabb volt, viszont megerősödött a többi növény. Látványos volt például a lándzsás útifű. Néhány folton sajnos feljöttek a nem kívánatos növények, és ez beleszólt a kaszálás idejébe is. Második évben egyébként kétszer kaszáltattam (alternálókaszával). Évente maximum háromszor lehet. Kellemesen meglepett, hogy második évben a baltacim augusztusban másodszor is virágzott.

Kisebb területen, ahonnan a tarackot akartam kiszorítani, használtam a Kiepenkerl Természetes vadvirág keveréket. Első évben fantasztikusan látványos eredményt hozott a kedvenc színpárommal tavasszal: kék búzavirág, piros pipacs. Később a cickafark, turbolya, körömvirág, harangvirág, margaréta, nefelejcs tartotta fenn a virágzást. A keverék ennél jóval több vadvirágmagot tartalmaz, de nálam ezek szerették a körülményeket. Első évben nem kaszáltam, az elvirágzás után szépen feljöttek a fűfajok (nyolcat tartalmaz a keverék), pillangósokkal (szarvaskerep, vörös here, komlós lucerna), a tarack visszaszorult. A fűfajok alul tömött, fölül magasra növő keveréket alkottak. Az Ecovin és a Kiepenkerl keverék kapcsán is meglepett, hogy kétszer olyan magasra nőtt, mint ahogy a gyártó ígérte. Nem zavart, szeretem az óriási virágokat, de úgy kell a tervezésnél számítani, hogy ezek nem is csak virágszőnyegnek, hanem akár 1-1,5 méteres növényfalnak is jók. Második évben inkább a füvek és egy-egy vadvirág állandósult, már jóval kevesebb volt a látványos búzavirág és pipacs páros.

Néhány gyümölcsfa alá fehérherét vetettem. Nehezen kelt, de ahol kijött, ott alacsony, egyenletes zöld szőnyeget adott, amit fehér virágok pöttyöztek. A méhek imádták, kaszálni nem kellett. Hátránya, hogy a taposást kevésbé bírja, és – sajnos – monokultúra. De nehezen megközelíthető helyekre jól jön.

Telepítettem pázsitot is. Jóval könnyebb a kezelése, mint a méhlegelőé, csak végigtolom rajta a fűnyírót bármikor, amikor időm van, és kész. Méhlegelőnél figyelni kell, mikor kaszálja le az ember (virágzási idők, időjárás), valamint a nagyra nőtt növényekkel már nehezebb elbánni. Van, amikor megkérek valakit, hogy kaszálja le géppel (csakis késessel!), van, amikor rászánom magam a kézi kaszálásra, amit egyébként szeretek, csak sok időt igényel. Utóbbi azért előnyösebb, mert azt tapasztaltam, érdemes magasan kaszálni, legyen kb. 10 cm-es, vagy akár annál magasabb tarló, különben nem kívánatos növények jönnek föl, pl. mezei iringó (ördögszekér), egérárpa (toklász).

Bőven kell foglalkozni a méhlegelővel, de inkább a kaszálás, mint napokig gubancolni a tarack gyökerét a földből, vagy sorban állni az állatorvosnál, mert toklász ment a kutya fülébe.

A kertemben a jelenlegi állapot talajtakarás szempontjából nem rossz, de még dolgoznom kell rajta, hogy olyan legyen, amilyennek igazán szeretném. Következő lépésem a gyógynövények nagyobb mennyiségű ültetése lesz, növényszőnyeg léptékben.

Szilágyi-Nagy Ildikó