Jancsó Péter író, szerkesztő, tanár, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának választmányi tagja, az Opus folyóirat főszerkesztője. A Pegazus Alkotópályázat díjazottja 2019-ben, idén Oláh János szerkesztői ösztöndíjban részesült. Nyáron a 49. Tokaji Írótábor kerekasztal-beszélgetésének vendégeként hallhattuk. A szlovákiai magyar irodalom helyzetéről, benne elfoglalt szerepéről kérdeztük. – Csanda Mária interjúja.

Csanda Mária: Hogyan alakult az eddigi irodalmi pályája, és milyen csomópontokat jelölne meg, amelyek megerősítették íróként, szerkesztőként vagy irodalmat tanító tanárként?

Jancsó Péter: Már alapiskolás koromban díjaztak a Palóc Társaság által kiírt pályázaton, az volt az első megerősítés számomra, hogy van egy kis érzékem a tollforgatáshoz. Az első nyomtatásban megjelent írásom egy humoreszk volt, mely az egyetemen egy unalmasabb előadás alatt született, majd az egyetemi lapban, a PRESStige-ben jelent meg. Évekkel később, 2015-ben a SzMÍT nyári írótáborába az addig fiókban heverő novelláimat vittem. Z. Németh István lett a mentorom, ő látott fantáziát az írásaimban, így beprotezsált a mára már megszűnt Szőrös Kőbe, illetve az Opusba. Hamarosan az írótársaság éves antológiáiban is megjelentek írásaim, illetve a Fiatal Írók Antológiája 2020 című kötetben, mely 30 éves kihagyás után első ízben ad teret a pályakezdő szerzőknek. Az Opushoz 2020 elején kerültem, Tóth László ideiglenes főszerkesztő kezei alá. Előbb a fiatalok írásait és a tanulmányokat szerkesztettem, majd felkértek a főszerkesztői feladatok ellátására.

CsM: Az Arany Opus Díj kapcsán Z. Németh Istvánnal 2019-ben készített interjúban elhangzik, hogy a SzMÍT új választmánya tele van ötletekkel, tervekkel. Milyen ötletekről és tervekről van szó?

JP: Az interjú elkészítése óta én is a Választmány tagja lettem, így Istvánnal sokszor ötletelünk, hogyan is lehetne lépést tartani a 21. század kihívásaival. Az írótársaság tagságában néhány éve szakadás történt, többen kiváltak, így egyfajta versenyhelyzetet teremtve a felvidéki irodalomban. Az SzMÍT egyik legfontosabb feladata épp ezért a tehetséges fiatalok felkutatása és a társaságba való „becsatornázása” lett. Ebből a Fiatal Írók Közös Alkotótere (FÍrKA) is igyekszik kivenni a részét, hiszen az online térben könnyebben megtaláljuk a közös hangot az egyetemista korúakkal. Ez utóbbi szervezet (FÍrKA) a SzMÍT égisze alatt működik, a mentorálás első fázisát igyekszik képezni. Egy másik fontos feladatként a szervezet audiovizuális megjelenését határoztuk meg: videók, kisfilmek, hanganyagok elkészítését és közzétételét szeretnénk megvalósítani. Ez részben már elkezdődött, az első anyag a társaság youtube-csatornáján már megtekinthető. Ha a vírus-helyzet engedi, és végre megtarthatjuk a rendezvényeinket, további, már közönség előtt felvett anyagok is követni fogják az első videót.

CsM: Hogyan kapcsolódik a szlovák területen, Felvidéken művelt magyar irodalom az anyaországihoz? A két írószövetség jó kapcsolatát jelzi számomra például az Oláh János-ösztöndíj, a Magyar Széppróza napjának megünneplése, vagy a Guttenberg Pál Népfőiskola irodalmi pályázata, mely a magyar nyelven író fiatal korosztályt szólítja meg határon innen és túl.

JP: Úgy látom, hogy a szlovákiai magyar irodalom, de en bloc a teljes közösség kissé háttérbe szorul a többi elszakított területhez képest. Magyarországról nem látszik a Felvidék, pedig itt is vannak szerzők, akiknek a mondanivalója releváns lehet az anyaországi, illetve a többi határon túli olvasó számára is. Az erdélyi vagy kárpátaljai szerzőkkel ellentétben a felvidéki író otthon él, Budapestre vendégként érkezik. Talán emiatt is van az, hogy nem tudunk bekerülni az irodalmi köztudatba, valahogy nem tudjuk áttörni azt a falat, amit korábban sikerült áttörnie Grendel Lajosnak, Tőzsér Árpádnak, Gál Sándornak vagy Tóth Lászlónak. Persze szép számban kapjuk a felkéréseket, a publikációs lehetőségeket, díjakat, a sikeres pályázatokról nem is beszélve. Ezekből is látszik, hogy az írószervezetek teszik a dolgukat, keresik az együttműködés újabb módjait.

CsM: Az Opus folyóirat két évtizedes munkáját mennyiben folytatja és mi az, ami változhat főszerkesztői elképzelése szerint?

JP: 2020 elején új szerkesztőség állt fel, mely egy új koncepciót igyekezett megvalósítani. Az elképzelés az volt, hogy egy olyan lap kerüljön ki a kezeink közül, mely nemcsak a Társaság tagjainak szól, hanem minden magyar ajkú szerző és olvasó számára is élvezetes, érthető és fontos lappá válhat. Akkor az Opus 12. évfolyamában jártunk, és úgy gondolom, hogy a Hodossy Gyula SzMÍT elnök és Tóth László ideiglenes főszerkesztő által megálmodott irányvonal beváltotta a reményeket, hiszen a lapban nemcsak a Társaság tagsága publikál, hanem az anyaországi és határon túli magyar szerzők mellett a diaszpóra írói is mind gyakrabban jelentkeznek nálunk az írásaikkal. A visszajelzések pedig gyakorlatilag kizárólag pozitívak voltak az elmúlt közel két évben. Az Opus kéthavonta jelentkezik száz oldalon, mely a szépirodalom mellett nagy hangsúlyt fektet a világirodalmi kitekintésre is, ezzel a műfordítóinknak is munkát adva, illetve tanulmányokat, recenziókat és kritikákat is közlünk, elsősorban a felvidéki magyar kötetekről – igyekszünk mindenkiről megjelentetni egy-egy írást. Végül, de nem utolsó sorban pedig a Küszöb rovatban a fiatal szerzők írásait közöljük. Az Opusnak korábban volt egy online kivetülése is, ami 2018 végétől tetszhalott állapotban van. Jelenleg az újratervezési fázisnál tartunk, illetve a szükséges források felkutatásán dolgozunk, de határozott céljaink vannak vele, hiszen a 21. században az irodalom nem korlátozódhat le kizárólagosan a nyomtatott médiumokra. Mivel az Opus a SzMÍT weboldalán elérhető pdf. formátumban, így arra gondoltunk, hogy a weboldal valami más lesz, egy kissé lazább, magazinszerűbb, személyesebb, ahol a szerzők új szerepekben is kipróbálhatják magukat. Nagyon sok ötletünk van, és ha csak a felét sikerülne megvalósítanunk, már az is nagyot szólna.

CsM: Milyen közeli eseményekre hívná fel még a figyelmet, amire érdemes odafigyelniük az irodalmat szeretőknek és tervezi-e saját kötet megjelentetését?

JP: A SzMÍT minden ősszel irodalomnépszerűsítő rendezvénysorozatot tart Szlovákia-szerte. Ha a járványhelyzet engedi, idén is ennek keretén belül osztjuk ki az idei Arany Opus Díjat, melynek zsűrizéséből másodízben veszem ki a részem. November végén pedig a Közgyűlés dönt a Társaság megújulását célzó elképzelésekről. Ami a kötetemet illeti, a kérdés nem az, hogy tervezem-e a megjelenést, hanem az, hogy eddig miért nem jelent még meg. A válasz roppant egyszerű és egyben szomorú: a Kisebbségi Kulturális Alapnál az elmúlt években nem elfogulatlanul ítélték meg a pályázatokat, így több kiváló szerző is hiába várta a pozitív elbírálást. Szerencsére az Alap élére új igazgatót neveztek ki, aki az új döntéshozókkal az eredeti elképzelések mentén fogja elbírálni a pályázatokat. Remélhetőleg ezentúl már nemcsak egy szűk kör fogja kapni a támogatásokat, és a felvidéki kultúra teljes spektrumában a közönsége elé léphet. Végül is, három a magyar igazság, hátha harmadik nekifutásra az én kötetem is megjelenik.