A mogyorónak sem a nővirága, sem a barkája nem tartozik a látványos virágok közé, Ani mégis szerette. A korai virágok közül a som aranysárga virága vonzotta leginkább, de a régi kertjével együtt hátrahagyta a sombokrot is. Az új kertjében állt egy mogyoróbokor, ami sok millió szélnek eresztett pollennel jelezte, hogy vége a télnek.

Az igazi tavaszt Ani a sárgabarack virágzásához kötötte. Ilyenkor a többi gyümölcsfa metszésével már lemaradásban volt, a mandulafákat már megcsodálta szőlőhegyi sétái alkalmával, és ha elég korán meleg lett, akkor a szomszédból áthajló cseresznyeág is virágba borult. Ezek a gyümölcsvirágok finom illatsátrat képeztek a fák alatt, Ani a korona alá állt, és élvezte, ahogy a méhek döngicsélésükből építenek falat a fa atmoszférája és a külvilág közé. Hosszan hallgatta a rovarokat, és közelről figyelte meg egy-egy példány tevékenységét. A méh rendszerint nem kerülgette sokáig a virágot, hanem egyenesen a közepébe fúrta magát, hogy nektárt szívogasson. Közben a testét borító szőr megtelt virágporral. Egyesek már a lábukon is nehéz, sárga csomagokat cipeltek. A méhek sok millió virágot látogatnak meg ahhoz, hogy fél liter mézet készítsenek.

– Vajon mennyi idő alatt kopik el a szárnyuk? És mi lesz azokkal, akik már nem tudnak repülni? – gondolta Ani.

A konyha egyik ablaka öreg őszibarackfára nyílt, melyre Ani madáretetőt akasztott, így a fát télen a napraforgómag körül röpködő madarak színesítették, tavasszal a barackvirág burkolta rózsaszínbe, majd az apró barackok gazdagították a zöld árnyalatait.

A hálószoba ablaka előtt meggyfa virágzott. A virágzási idő alatt Ani jobban ébredt, mert tudta, hogy a látvány virágözönre nyílik. Sajnálta, amikor a meggyfa virágai barnulni kezdtek. Ha az időjárás miatt nem csúsztak össze a virágzási idők, akkor sétái alkalmával almafák után kutatott, mert neki nem volt almafája. Megfigyelte, hogy minden almafajtának más az illata. A húsvéti rozmaringé a legfűszeresebb, másoké lágyabb, de minden egyes fa virágai is egyedi illattal rendelkeznek.

Miután az alma és a körte is elvirágzott, a dió engedte le csüngő barkáit, melyekből bőven fújta ki a szél a virágport. A terasz bútorain sárga bevonat képződött. A naspolya viszonylag nagy virágai még ritkán álltak Ani kicsi naspolyafáján. Többségében fiatal fái voltak, mert ahányszor újabb helyre sodródott lakni, mindig új gyümölcsfákat ültetett, és azokat, melyek már termést adtak, hátrahagyta az előző kertekben.

A málna gyorsan, szinte észrevétlenül virágzott el a kert végében. Ani gyakran fogadkozott, hogy a kert vége nála nem lesz elhanyagolt terület, mint ahogy sok helyen látni, hogy a telek vége a sufnik, maradék építőanyagok és az összegyűjtött szemét zavaros elegyévé válik. A hátsó kerítés elé málnát ültetett, aminek a gondozására kevés ideje maradt, így a kert vége végül mégis elszabadult, málnabozótossá változott.

Utoljára a szeder mutatta meg virágát. Aninak csak két szederbokra sikerült, a többi nem eredt meg. Pedig az erdőszélen ez a bogyós áthatolhatatlanul burjánzott, évente többször is hozott gyümölcsöt, levelét pedig Ani ősszel gyűjtötte be, mert szeretett belőle teát főzni.

A vadgesztenyefák virágait is séták alkalmával lehetett megszemlélni. Virágzási időben Ani olyan útvonalat választott, ahol gesztenyefákkal találkozhatott. Nem voltak gyakoriak, de szerencsére a falu szélén öreg gesztenyefasor vezetett ki a forráshoz. Sajnos a kihaló famatuzsálemeket nem pótolta senki, így helyüket átvették az ecetfák és a szeder.

A hársfa még ritkább jelenségnek számított. Ani minden fa virágának csodálatában el tudta veszteni magát, de a legjobban a hársfa illata tartotta bűvöletében. Az érzékszerveknek szóló színes, illatos örömökben el is felejtette, hogy a virág lehullása nemcsak a tavasz vége, hanem a nyár és a gyümölcstermés kezdete is.

– A cselekedeteinkkel vajon hasonlóan vagyunk-e? Az-e a fontos, hogy kellemesen foglaljunk helyet a lehetőségeinkben, és belemerítkezzünk az éppen aktuális cselekvésbe, vagy az, hogy mi lesz a cselekvés eredménye? Lesz-e hatása? Amit hatásnak hiszünk, az-e a valódi hatása? Vagy képtelenek vagyunk kilátni az ok-okozat-ok-okozat láncolatok hálózatából? – gondolta Ani, de nem volt kedve ahhoz, hogy elvesszen az elméleti fejtegetésekben. Inkább elővette a metszőollót, mert a sárgabarack már szinte elvirágzott, de Ani a metszéssel még nem készült el.

Szilágyi-Nagy Ildikó