Hegedűs Imre János írása Gion Nándor Ezen az oldalon című kötetéről

Él az olvasói köztudatban egy babona: aki nem olvasta Gion Nándor, Latroknak is játszott tetralógiáját, az nem tudja, hol áll, s merre tart a magyar irodalom. Nem légből kapott ítélkezés ez. Gion Nándor olyan utat járt be, amelynek tájékán a víziók, a képtelenségek, a bizarr helyzetek jól megférnek a racionális világ tényeivel, tárgyaival, alakjaival.

S ezzel már meg is érkeztünk Macondo településre. Ez a színhelye a Száz év magány eseménysorának. Igaz, Szenttamásnak hívják a magyar Macondót, ez a délvidéki kisváros Gion Nándor születéshelye, és sok, nagyon sok munkájának forrása, színtere. Mágikus realizmust emlegetnek a szakértők, és Gion Nándort Gabriel Garcia Márquez tanítványának tartják. Keressünk támpontot és tenyérnyi helyet a tájékozódáshoz.

Rojtos Gallai István, a Latroknak is játszott nagyszabású mű szereplője a szenttamási Kálvária hegyen citerázik a megfeszített Istennek és – a latroknak. Mert hát, ugye, nem lehet úgy zenélni a Megváltónak, hogy azt ne hallanák a latrok is. Ilyen a világ. Innen, erről a magaslatról kell elindulni annak, aki méltatni akarja a Gion-életmű valamelyik szeletét, aspektusát.

A Magyar Napló adta ki Ezen az oldalon címmel Gion novellafüzéreit. Mivel egy füzéren belül a történetek összefüggnek, ezért úgy is felfoghatók, mint kisregények. Négy novellafüzért szerkesztett egybe a kiadó, ezek közül az első, a kötet címadó füzére, az Ezen az oldalon a Latroknak is játszott „tetralógia előmunkálataként is értelmezhető” – írja Kurcz Ádám István az Utószóban.

Szenttamáson vagyunk tehát, ez a bácskai, délvidéki kisváros nő meg, s válik különös, álomszerű események és cselekedetek színterévé. Egy élethelyzet kiragadása már elegendő ennek a furcsa, bizarr világnak a jellemzésére. Hívták a gyerekeket a kötet első írása, amelyben arról van szó, hogy a Keglovics utcában különös tárgy válik fórummá: egy kidöntött, görcsös akácfa. „Ezen az akácfán szoktak üldögélni esténként a Keglovics utcabeli férfiak: csöndesen beszélgettek, vagy éppen hallgattak…” S hogy a színtér egzotikuma tökéletes legyen, a német temetőkertből kihoznak egy márvány sírkövet, a néhai Beck Ervin, városi tanácsos sírkövét, hogy tudjon mindenki leülni.

Akik ilyen furcsa módon gondoskodnak estvéli beszélgetéseik színteréről, ugyancsak furcsa alakok. Gion Nándor kezdeményezője volt a neoavantgárd irányzatnak, munkatársa az Új Symposionnak, jeles képviselője az egykori Jugoszlávia irodalmi, művészeti mozgalmainak, s ennek a forrongásnak sok, igen sok jele kimutatható. Ebben a kötetnyitó írásában például nemcsak a történet különleges, a nevek sem éppen köznapiak. Érdemes idézni néhányat, már csak azért is, mert azok tovább élnek a füzér következő írásaiban: Romoda, az ácsmester, Madzsgáj, az egykori jegyző, Rozmaring Bandi, a korhely, Berger, a feltaláló, Szent János, a méhész stb. Egy-egy eposzi jelző minden név után.

Ha az egész életművet a tetralógia Kálvária dombjáról szemléljük, fel tudjuk venni a jelképes dialógust a szerzővel. Fontos ez, mert az író-olvasó közötti párbeszéd az irodalmi élet génspirálja.

Gion Nándor bizarr, abszurd történetekre épít. Néhányat ezek közül:

Berger vállalja, sőt esküszik rá, hogy egy ócska petróleumlámpából olyan készüléket szerkeszt, amellyel fűteni, melegíteni lehet. Ha nem sikerül, felakaszthatják a legmagasabb fára. Nem sikerült. (Alegmagasabb fa)

Kordován, a késdobáló azzal keres pénzt, hogy lehetetlen célpontokat talál el késével. (A késdobáló művész)

Kuplerájból kivénült nőszemély miatt kapnak hajba a Keglovics utca férfitagjai. (Ki az a vén kurva?)

Keglovics csak rövid ideig tud megülni egy helyen. Tovább vándorol, mert hazudozásaihoz újabb és újabb közönségről kell gondoskodnia. (Ha rosszkedvű volt, hazudott az embereknek)

Jobbára elesett, kallódó, egzisztencia nélküli alakok Gion Nándor hősei. A nemzetiségük is bizonytalan, sokféle. Az egykori Jugoszlávia területén szerbek, horvátok, magyarok, bunyevácok, makedónok éltek, s a keveredésükből tarka populáció keletkezett. Ritka a nációk közötti villongás, de ha kirobban egy-egy konfliktus, az inkább a két, ősrégi ok miatt: a kenyéréhség és a féltékenység.

Mivel a füzérek fő jellegzetessége a tarka történet, az action, ajánlatos kiválasztani egyet, s annak cselekményszövéséből, az események váratlan fordulataiból mutatni ki a Gion-írások természetrajzát.

A Mint felszabadítók – Az asztalosmester történetei ciklus novellája a Március. Megtalálható ebben az írásban a krimi minden izgalmas fordulata.

Az első történet:

A Selmeczky-völgyben, szőlőkapáláskor egy 16 éves suhanc agyonveri az apját. A hullát el kell temetni, s az elhantolásban segítséget nyújt az apagyilkosnak egy szőlőkötöző munkás. Ötször temetik újra, mindig más és más helyre, aztán egy évig hurcolják, hogy nyoma vesszen. Tovább már lényegtelen ez az eseményvonal, követni kell a másikat, a fő eseménysort. A Selmeczy-szőlőt megvásárolja egy Szkennerovics nevű életművész. Házat épít a szőlőhegyre. Ide viszi a barátját, a narrátort, hogy őrizze a házat, és faragjon neki bútorokat. S már benne is vagyunk a második krimiben.

Isten háta mögötti helyen, félig kész házban él egy bizonytalan identitású egyén. Fúr, farag. Elmélkedik. Süt, főz. Éjszaka dörömbölnek, a vidéken zabráló banditák verik az ajtót. Nem tudnak betörni. A következő éjszaka, csaléteknek, az ajtó elé állítják egyikük húgát. Didereg a törékeny lány a hidegben. Ez a csalétek. Nem tudja visszautasítani. Befogadja. Gondozza. Enni ad neki. De a lány éjszaka ráengedi a rablókat. Azok átveszik az uralmat a ház felett. Basáskodnak. Egy dologról nem tudnak. Az ártézi kútból, a vízzel együtt, gáz szivárog, ami gyúlékony. Mind beülnek a hatalmas fürdőkádba. Szivaroznak. Hatalmas robbanás. Megsérülnek, de nem emiatt hagyják el sietve a házat: „– Elátkozott helyre épült ez a ház – mondtam. – Itt valamikor meggyilkoltak egy embert.” A babona nagyobb hatalom, mint a törvény.

Íme, Gion Nándor írásművészetének szinte minden fontosabb jegye!

Dús fantázia, biztos kezű cselekményszövés, a lehetetlen helyzetek és alakok könnyed tálalása, bizarr cselekményszövés, hátborzongató atmoszféra.

És, persze, sok más minden!

(Magyar Napló, 2019)