Gulyás-Kis Csaba élete igazán sokszínű, izgalmas: geológus, paleontológus, madarász, természetfotós. A környezetünkkel való harmonikus kapcsolat kiépítésének lehetőségeiről beszélgettünk. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Ismerője vagy a köveknek, ásványoknak, madaraknak, ökoturisztikával és környezeti neveléssel foglalkozol. Ez utóbbit nyilván gyerekkorban érdemes elkezdeni. Milyen módszerekkel dolgozik egy környezeti nevelő?

Gulyás-Kis Csaba: Igen, elég sok mindennel foglalkoztam és jelenleg is foglalkozom. Valóban, minél előbb, annál jobb, ha egy gyerek megismerkedik a természettel. Környezeti nevelőként fő célom elsősorban a gyerekek figyelmének, érdeklődésének felkeltése, és az, hogy egy-egy foglalkozás élmény legyen a gyerek számára. Számtalan visszajelzés jött már a visszajáró tanároktól, hogy egy-egy jól felépített program pozitívan meghatározó is lehet a gyerekek életében. Tehát a szakmai (zoobotanikai és geológiai) szempontok mellett fontos, hogy a foglalkozás érdekes, kerek legyen, interaktív, tehát ne csak információkat tartalmazzon, hanem kérdéseket is vessen fel a gyerek számára. Természetesen a korosztály nagyon meghatározó. Más egy óvodás program, ahol inkább a gyerekek érzékszerveire hatunk, hallják, tapintsák inkább a természetet, és sokkal játékcentrikusabb is, és más egy iskolás program. Szoros kapcsolatban vagyunk egyes tanintézményekkel, és próbáljuk úgy kialakítani a foglalkozásainkat, hogy bizonyos tananyaghoz illeszthetők legyenek.

MZs: Paleontológus, geológus és madarász vagy, valamint malakológus. Ez utóbbiról, azt hiszem, a legtöbben nem tudjuk, mit jelent. Elmesélnéd?

GKCs: A malacologia – vagy magyarosan: malakológia – a puhatestűekkel foglalkozó tudományág. Ennek a tudományterületnek talán legfontosabb társasága a csigáké, de emellett a kagylókkal és a fejlábúakkal is foglalkoznak a malakológusok. Ebbe a tudományterületbe véletlenül, a régészeten keresztül csöppentem bele. Eredetileg nem terveztem, hogy malakológus is leszek, de ahogy beleástam magam a régészeten keresztül, egyre érdekesebbnek találtam ezt a területet is. „Hogy kerül ide a régészet?”, kérdezhetnénk. Nos, a puhatestűek közül a csigák igen érzékenyek a környezeti paraméterekre. Tekintve, hogy a legtöbb fajnak egy jól konzerválódó háza van, így az egykori paleotalaj-szelvények tele vannak a paleofelszínen élő egykori csigák héjainak maradványaival. Érzékenységükkel jelzik egyes környezeti paramétereket, úgy mint az adott terület növényzettel való borítottságát, hőmérsékletét, csapadékviszonyait stb. Ezen paraméterek meghatározhatók a fauna statisztikus kiértékelésével. Persze, az archeozoológusok és az archeobotanikusok nemcsak a „malakohőmérőt” használják, hanem integráltan más csoportok maradványainak együttes kiértékelésével alkotják meg paleoklíma-modelljüket.

MZs: Ökoturizmussal is foglalkozol. Mitől lesz „öko” a turizmus?

GKCs: Az ökoturizmus olyan turisztikai ágazat, ahol az élővilág és az élettelen természeti környezet bemutatása történik közvetlenül, élményszerűen, természetvédelmi keretek között. Az ökoturizmus viszonylag új turisztikai irányzat. Nagyjából a 20. század ’70-es, ’80-as éveiben kezdődött el egy olyan folyamat, amikor nemcsak nyaralni, tengerparton napozni, hegyet mászni, várost nézni mentek az emberek, hanem a természeti környezet kicsit biológusabb szemléletű megközelítésének igénye is felmerült. Akkoriban alakultak meg nagyobb számban a különféle nemzeti parkok, és a látogatók elkezdtek érdeklődni a zoológiai botanikai értékek iránt. Európa-szerte és a nyugati világban megfigyelhető egy értékrend váltás, amelyhez hozzátartozik, hogy nagy számban jelennek meg különféle határozókönyvek, guide-ok, amelyek elősegítik a tájékozódást ebben az összetett rendszerben. A kialakuló érdeklődéssel egyben kezdenek kialakulni azok a keretek, rendszerek, amelyek lehetővé teszik az élővilág legkisebb zavarásával történő bemutatását. Az emberek egyre inkább a természetbeni megfigyelés irányába mozdulnak el. Közben az ökoturizmus is differenciálódik; a fotózás és a digitális technika megjelenésével külön ág is kialakul: a fotóturizmus. Legvégén a geológia, a föld tudománya is belép az ökoturisztika rendszerébe, és így válik teljessé. Egy ökoturisztikai túravezető az adott élőhelyen tulajdonképpen ugyanúgy végigviszi a látogatóit, vendégeit, mint egy idegenvezető, csak itt a fő bemutatandó célcsoport elsősorban az élővilágé és a földtani értékeké. Tekintve, hogy a rendszer komplex és összefüggő, így szinte minden belefér, ami a természetben van. A túra végeztével a vendég összefüggő képet kap az adott élőhelyről, megismerkedik néhány éppen akkor megfigyelhető fajjal, valamint az adott terület földtani értékeivel is.

MZs: Az a hír járja Rólad, hogy egyetlen tollból felismered a madarat. A családod hogyan fogadta ezeket a különleges rajongásaidat gyerekkorodban?

GKCs: Azt mondanám, ha megfelelő, határozható toll jut hozzám, akkor igen nagy valószínűséggel meg tudom mondani, hogy milyen madárfajnak a tolla, legalábbis a mi faunaterületünkön, a Nyugat Palearktikum madarait beleértve. Távolabbi faunaterületek madarainak általában a tágabb rendszertani hovatartozását tudom meghatározni. A madártollakkal való „szerelem” elég régi. Az első tollas élményeim az általános iskola első osztályából valók, ahol a kirándulások alkalmával többek között tollakat is gyűjtöttem. Gyerekkoromban rendszeresen Zamárdi felsőn, a szüleim vállalati üdülőjében nyaraltunk, ahol sok izgalmas állatfaj és madárfaj fordult elő. Megfigyeléseket folytattam, sokszor naplót írtam egyes fajokról, és persze, gyűjtöttem az életnyomokat, és sok egyéb között a madártollakat is. A legelső gyűjtött tollaim között megvan még egy erdei fülesbagoly evezőtolla is, mely abból az időszakból származik. Szüleim nagy türelemmel fogadták az ilyen jellegű rajongásomat a természet iránt, de azért nem igazán örültek neki szerintem. Sok humoros eset történt meg, ami akkoriban nekik nem volt az. Mindenesetre azért annyiban közel volt hozzájuk a dolog, hogy kultúrát, természetet, sportot/mozgást szerető családból származom, ahol mindkét szülőm huzamosabb ideig idegenvezetéssel is foglalkozott. Mindketten sokat utaztak, nyitottak voltak a világra.

MZs: A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik programjában is közreműködsz (TapiZoo), a paleontológiai állomásnál találkozhatnak Veled a gyerekek, látogatók. Kérlek, mesélj erről is!

GKCs: 2023-ban kerültem a TapiZoo nagyszerű csapatába, egy volt kollégámon keresztül. A TapiZoo egy környezetinevelő-típusú kezdeményezés az állatkerten belül, amelyben az egyes kontinensek élőlényeinek egy-egy testrésze, szőre, tolla, koponyája (fosszíliája) kézzel fogható a gyerekek számára. Van egy külön őslénytanos állomás is, ahol velem is lehet találkozni. Egy felállított kis sátorban, állomásokon fogadjuk a gyerekeket, iskolákat, óvodákat, családokat, ahol megmutatjuk és bemutatjuk a gyerekeknek a kiállított anyagokat, mesélünk a történetükről, és megpróbálunk velük interaktív beszélgetést folytatni a kiállított anyagról. Tehát megpróbáljuk a gyerek gondolkodását, fantáziáját beindítani az adott témában.

Fotók: Gulyás-Kis Csaba