Ó, bizony a macska, a megfoghatatlan különlegesség, aki mindennek a teteje, alja, vége, közepe, a minden is ő maga. Talán a legmegosztóbb háziállat, és sokak szerint a leghasztalanabb is. Nem jelzi, ha jön valaki, nem hajt semmiféle gazdasági hasznot, hacsak nincs rágcsáló a ház körül, mert akkor nagyon is hajt. Mégis, aki a macskakedvelők közé tartozik, és meglát egy apró cicát, azonnal meg akarja érinteni, babusgatni, hallgatni a dorombolását. És semmi nem viccesebb a fiatal macsek játékosságánál. Persze egészen bosszantó is tud lenni néha a rengeteg csínytevés, de haragudni nem lehet rájuk. Sokan nem értik a macskákat, egészen máshogyan viszonyulnak az emberhez, mint a kutyák. A macska gőgös, el tudja látni magát az ember nélkül is, esze ágában sincs mindenkivel jóban lenni, csak akkor hízeleg, ha úri kedve úgy hozza. Bizony, a macska inkább elcsen bármit, mintsem, hogy egy általa kevésbé kedvelt személynek behódoljon. Egyes írások szerint a macskát 9500 évvel ezelőtt háziasították, némely kultúrákban szent állatként tekintenek rájuk. Ez az egykori luxusállateleinte a függetlenség jelképe volt. A történelem folyamán néha istenítették, máskor a megtestesült gonosz jelképeként üldözték, irtották őket. Aztán persze a rágcsálók elszaporodása miatt kénytelenek voltak belátni, hogy hasznos is tud lenni a macska. Mára a legkedveltebb háziállattá vált, sokan még ma is hiszik, hogy a macska megérzi, ha ártó szellem van a közelben, s azt is, hogy megnyugtató dorombolása képes gyógyítani a betegségeket. Tény, hogy ez a házi kedvenc szereti a meleget, a kényelmet, így, ha lázas, beteg ember közelében van, akkor hozzásimul, és némi simogatásért cserében dorombolni is hajlandó. Egyszóval a macska néhol szent, néhol ördögi teremtmény, orvos és kedvenc is egyben, de néhol ínyenc falatnak számít. Rengetegen írtak már a macskákról, minden művészeti ágban megtalálhatóak, a legkomolyabb festményektől a giccses képeslapokig, mindenhol jól mutat a cica. S még a vicces meséket meg sem említettem, hiszen számtalan mesében is főszerepet kapnak ezek a különleges kedvencek.

Gyermekkorom óta, ahogyan emlékszem, mindig volt macskánk, persze kertes házban nem épp a dorombolás, inkább a kártevők kiirtása miatt tartottuk, de nem tudtam macska nélkül jól érezni magam akkor sem, amikor panelban laktam, és most, újra kertes házban, nem tudok macska nélkül lenni. Salak, mert ezt a nevet kapta a hölgy, akiről akkor még azt hittük, hogy kandúr, menhelyes cica volt. Nem volt elég szép, hogy örökbe fogadják, de annyira különleges volt, hogy biztosan éreztem, ő a mi cicánk lesz, s lett is. Azóta azt hiszem, a legviccesebb produkciókat láthatom naponta Salak macska előadásában, aki mára hercegnő, és rég elfelejtette a menhelyes múltat.

Lőrincz P. Gabriella