Amikor 2019 nyarán kertes házba költöztem, egy egészen új világ mutatkozott meg előttem. Mivel jócskán a nyár közepén jártunk, amire berendezkedtünk, lakhatóvá tettük a környezetet, veteményezni már késő volt. A talaj nem volt előkészítve, és valójában egy magaságyásba szórt retekmagon kívül semmire nem volt kapacitásom. Abban viszont egészen biztos voltam, hogy februártól novemberig virágokat akarok.

Már alig emlékeztem rá, nagymamám hogyan is termesztette a virágokat. Akkor még nem érdekelt, nem figyeltem eléggé, nem kérdeztem eleget, és ez a mulasztás már nem pótolható. Persze az interneten mindent meg lehet találni, de annyi a fals információ, hogy nagyon könnyen bármibe beletörhet a bicskánk. Vannak mindenféle gazdálkodó csoportok a közösségi oldalakon, ahol többnyire nem mer kérdezni senki, mert aki tapasztaltabb, az azonnal lehurrogja, és nagyon kevesen segítenek. Úgyhogy inkább csak lapítottam és olvasgattam.

Régi vágyam volt, hogy legyen saját levendulám, és végre földem is lett hozzá. Azonnal elkezdtem olvasgatni a levenduláról bőségesen megtalálható irodalmat az interneten, vettem könyvet és előkészítettem a talajt. Megrendeltem huszonöt tő levendulát, gondoltam, inkább legyen több, ha esetleg nem fogan meg mind. A levendula illatát azóta szeretem igazán, amióta először Tihanyban jártam. Már előtte is ismertem, amikor épp kiment a divatból, hogy Amo szappant tároljanak a ruhák között, de már megjelentek az első légfrissítők, bár az nem az igazi illat volt. Gyermekkoromban nem is ismertem ezt a különleges növényt, de akkor, a levendulába öltöztetett Tihanyban beleszerettem.

Amikor megérkezett hozzám a huszonöt apró palánta, azért egy kicsit megszeppentem, de mindegyiknek találtam helyet. Jutott a szobám ablaka alá, az udvar közepén lévő ágyásba és az előkészített virágos részre is. Csodaszépen átvészelték az első telet, a következő nyáron már bőséges virágterméssel ajándékoztak meg. Aki kért, az kapott is tőlem a csodálatos növényből, hiszen az öröm csak akkor igazi, ha meg tudjuk osztani. A kiszárított virágokból készítettem párnákat, amiket ajándékba is tudtam adni, ennek köszönhető, hogy újra varrni kezdtem, de az már egy következő történet lesz.

Végtelenül boldoggá tett, hogy egy számomra ilyen kedves növény ennyire jól érzi magát a kertemben. Minden növényt szeretek, de azok, amiket magam ültetek, vetek, valahogy mindig kedvesebbek számomra. Most újra lilába öltözött a virágoskert. Egyetlen csokorral szedtem eddig le, mert a virágokon dolgozgató szorgos méhecskék szinte egyszerre zümmögik, hogy engedjem még nekik a munkát.

Februárban a krókuszokkal indul az élet, és a novemberi krizantém zárja a sort. Valóra vált álom ez is. Ahogyan az az érzés is, amikor a forró nyári éjszakában meglibben egy szellő, és levendulaillatot hord az udvar minden részéről.

Lőrincz P. Gabriella