(Alternatív történelem kezdőknek és haladóknak)

Százhatvan évvel ezelőtt, 1860. november 6-án választották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé John C. Breckinridge jogászt, katonatisztet.

A választás eredményének hatására 18 északi állam kivált az államszövetségből, és létrehozta az Amerikai Államok Unióját. Számuk a későbbiekben 24-re bővült. A szakadás hatására kitört a négy évig tartó amerikai polgárháború: a déliek 1861 áprilisában lőni kezdték az északiak kezén lévő Sumter-erődöt, majd három nappal később kézre kerítették az erődítményt.

Az Unió államaiban törvényen kívül helyezték a rabszolgaságot. Ezek az államok iparilag sokkal fejlettebbek voltak, mint a déli, többnyire mezőgazdaságból élő országrészek, ezért a rabszolgaság intézményére nem volt szükségük – bár a társadalmi egyenlőség gondolatának a legcsekélyebb jele sem vetődött fel a politikájukban. Délen viszont elképzelhetetlen lett volna a termelés rabszolgák nélkül. Ne feledjük, az 1860-as években az Amerikai Egyesült Államok már a világ legnagyobb gazdasági hatalmai között szerepelt, ha nem is volt épp a leghatalmasabb. A győzelem három évig az északiak oldalán állt, de Charleston ostromakor a déliek bevetettek egy csodafegyvert: a világ első tengeralattjáróját. A CSS Hunley több bevetésen részt véve megsemmisítette az északiak Charleston-öbölben felvont blokádjának hajóit, megfordítva a háború menetét. 1865 májusában az utolsó uniós csapatok is megadták magukat.

Ezt követően az Amerikai Egyesült Államok prosperáló gazdaságát továbbra is a rabszolgatartásra alapozta. 1867-ben megvásárolták Oroszországtól Csukcsföldet és Kamcsatkát, amely területek aranymosó kalandorok, prémvadászok és fakitermelők célpontjává váltak. 1869-ben elkészült az első transzkontinentális vasútvonal. Ugyanebben az évben iktatták alkotmányba az ázsiai származású vagyontalanok rabszolgává nyilvánítását.

1876-ben, a Little Big Horn-i csatában George Armstrong Custer megsemmisítette az Ülő Bika által vezetett indián csapatokat, egyszer s mindenkorra pontot téve az bennszülöttek és a fehérek közötti konfliktus végére: a csatát követően az amerikai őslakosokat törvényen kívül helyezték, hat hónapot engedélyezve számukra a Kanadába vagy Mexikóba telepedéshez. Ez legtöbbjük nem tudta teljesíteni, zömükkel fejvadászok végeztek, a pusztítás mértékét jelzi, hogy jelenleg az Egyesült Államok lakosságának mindössze kevesebb mint 0,1 ezreléke mondhatja magát indián származásúnak.

Újabb fontos fordulat az ország életében az első világháború kitörése. Az Egyesült Államok nem lépett be a háborúba, de pénzbeli és haditechnikai támogatást adott a Német Császárságnak, cserébe annak három gyarmatáért – így került amerikai fennhatóság alá Német Kelet-Afrika és Német Délnyugat-Afrika, ahonnan a rabszolgák utánpótlását tudták biztosítani, valamint Német Új-Guinea, ahonnan a Csendes-óceán szigetvilágát ellenőrizhették, és megnyugtató közelségbe kerültek a Japán Császársággal.

A két világháború közötti relatív békés időszak jelentős politikai, társadalmi és gazdasági változásokkal volt teli. A nácizmus nemzetközi térhódítása a ’30-as években a nagyszámú német származású lakossággal rendelkező Amerikát is elérte. 1936 márciusában a New York Államban található Buffalóban megalapították a German–American Bund (Német–Amerikai Szövetség) szervezetet, amely nyíltan képviselte az Egyesült Államokban a náci nézeteket.

1941 decemberében, miután a szovjet légierő megsemmisítő csapást mért az amerikai haditengerészet fő bázisára, a Pearl Harbour-i támaszpontra, az Egyesült Államok belépett a háborúba a tengelyhatalmak szövetségeseként. Keletről megtámadta a Szovjetuniót és Kínát. Elfoglalta Kelet-Szibériát – amiről a háború utáni békekötéskor bonyolult alkudozás eredményeként lemondott, cserébe megkapta a romjaiban heverő Brit Birodalom tengeri támaszpontjait –, valamint a manapság 52. szövetségi államként emlegetett Mandzsúriát.

1949-ben Richmondban, az Egyesült Államok fővárosában megalapították az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, rövidítve NATO-t. 1955-től a szövetséges csapatok részt vettek Indokínában a helyi kommunista erőkkel szembeni harcokban. 1975-ben az Egyesült Államok légiereje hat atombomba bevetésével gyakorlatilag felszámolta Indokínát, az egykori Burma, Laosz, Kambodzsa és Vietnám területe azóta lakatlan, lezárt terület.

A harmadik világ egyre súlyosabb Amerika-ellenes tiltakozásai miatt 2001. szeptember 11-én amerikai terroristák eltérítettek három menetrend szerinti repülőgépet, és öngyilkos merényletet hajtottak végre: kettőt Rijád legmagasabb toronyépületébe vezettek, egyet pedig Mekkába irányítottak volna, de a gép földbe csapódott, mielőtt elérte volna a célpontot. Ezt követően zárt össze Szaúd-Arábia mögött a világ minden iszlám országa, és váltott az Egyesült Államokban és annak minden szövetségese területén szinte napi szinten érezhető terror-hadviselésbe.

De vajon milyen lenne ma a világunk, ha annak idején Abraham Lincoln nyeri az amerikai elnökválasztást?

Király Farkas