Szlama László Junior Prima-díjas kobozművész, tanár. Számos elismerése között elnyerte az Aranypáva nagydíjat és Vass Lajos nagydíjat, az I. Kobzos Kiss Tamás vándordíjat, Folkharmónia-díjat. A Hanghordozók versenyén versmegzenésítéssel dobogós helyezést ért el, és a Magyar Napló különdíját is neki ítélték. Népzenéről, hangszeréről és további terveiről kérdeztük. – Csanda Mária interjúja.

Csanda Mária: Hogyan került kapcsolatba a népzenével és hangszerével?

Szlama László: Tizenegy éves voltam, amikor először citerát fogtam a kezembe, bár a hangját már magzati állapotomban is hallgattam, hiszen édesapám citerás volt, illetve tanította is Dabason és környékén alapfokú iskolákban. 2001-ben csatlakoztam apám akkor induló kezdő csoportjához. Ugyanebben az évben – mint általában – a régebb óta citerázók elmentek a Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánctáborba, ahol alig egyéves tanulmányaim ellenére egyből a középhaladó csoportba osztottak be, mert éppen akkor nem indult kezdő csoport. Ott viszont az akkori tudásomhoz képest nehéz dallamokat kellett megtanulnom. Nagyon sokat gyakoroltam, még a táncházba sem mentem mulatni, hogy sikerüljön megtanulnom az összeállítást. Felléptem a gálán, és nagyon jól sikerült. Ezután az élmény után ugrásszerűen elkezdtem fejlődni citerán, és meg sem álltam addig, míg be nem hoztam a dabasi haladó csoportot. Felnőttem hozzájuk, és onnantól megállíthatatlanul megindult a pályafutásom. 2005-ben ugyanebben a táborban a dabasi csoporttal több hangszeren is elkezdtünk játszani. Főként a moldvai csángó népzenével ismerkedtünk. Én akkor a kobozt választottam, amivel aztán komolyabban foglalkozni kezdtem.

CsM: Néhány éve elhangzott egy Kobozreneszánsz című műsor a Zeneakadémián, ahogy ilyen címmel CD-t is összeállított. Milyen stílusok, műfajok hangszere a koboz, és mondhatjuk-e, hogy reneszánszát éli?

SzL: Tíz év népzenei, világzenei és történeti zenei tapasztalataim foglaltam össze a 2017-ben bemutatásra került Kobozreneszánsz című produkciómban, tizenhárom különböző zenei formációm segítségével. Köszönhetően az egyre erősödő zenei műhelyeknek, a koboz iránt növekvő érdeklődést tapasztalhatunk, többen tanulják vagy választják hivatásul ezt a hangszert. Mondhatni, hogy reneszánszát éli a hangszer, erre néhány évvel ezelőtt indult programsorozatunk címében is utaltunk: kobozreneszánsz. A nyíregyházi konzis éveimtől, a Zeneakadémián át mind a mai napig folyamatosan számos kortárs zenei hatás ér. Ma több állandó formációmmal igyekszem népszerűsíteni a hangszerem itthon és külföldön egyaránt. Első lemezemen a koboz hagyományos játékmódjait mutatom be. A töredékes források és – a népzenekutatás egészét tekintve – csekély számú hangfelvétel komoly rekonstrukciós munkára kényszeríti a kobzost. A mély anyagismeret mellett igyekeztem jó ízléssel és alázatos művészi interpretációval társulva a 21. század hallgatóságát is megszólító zenei összeállításokat létrehozni. A színpadi munka mellett részt veszek a népzene tanításában is. A Budapesti Ward Mária Iskolában, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oktatok kobozt és citerát. Bolya Mátyás tanártársammal számos országos szakmai fórumot sikerült megszervezni, melynek köszönhetően párbeszéd indulhatott meg a kobozt érintő tudományos, oktatási és előadóművészeti kérdésekről.

CsM: Egyéni vagy társas hangszer inkább a koboz napjainkban, és miért ajánlaná a hangszert választóknak?

SZL: Jómagam használom a hagyományos népzenétől elkezdve a népzenei feldolgozásokon át, a világzenén keresztül, a régizenében, jazz zenében, szimfonikus és klasszikus muzsikákban, intimebb színházi környezetben, de a popzenében is. Tehát bármely irányzatot is kedveljen a hangszeren tanulni vágyó, a kobozban az megvan, játszható, természetesen a megfelelő alapozás után. A néphagyományban a koboz az esetek többségében kísérő hangszerként funkcionált. Főként a moldvai csángóknál maradt fönn ez a hangszer, és legtöbbször a hegedű-koboz kettős fordult elő. Azonban, ha a kobozra, mint „kortárs”, fejleszthető és folyamatosan fejlődő hangszerre tekintünk, a hagyományos repertoár mellett megjelenik más kapcsolódó zenei anyagok játékának igénye, repertoárbővítést eredményezve. Saját tapasztalatom szerint a hagyományos játék és a kortárs megközelítés kiegészítik egymást. Az új technikai elemek, illetve a zenei anyagok kísérletezése közben döbbentem rá, hogy ez a hangszer számos zenei stílusban megállja a helyét. Mivel nincsenek a hangszeren bundok úgy, mint a gitáron, ezért nehezebb rajta tisztán játszani, de aki a kezdeti nehézségeken átküzdi magát, annak határ a csillagos ég, hiszen a befektetetett munka megtérülése a hangszertanulásra is igaz! A koboz tanulását jó szívvel ajánlom szólista alkatúaknak is és csoportos zenét kedvelőknek is egyaránt, vagyis bárkinek.

CsM: Hogyan segíti az oktatás a tanulni vágyókat, akár kottákkal?

SzL: Jelenleg másodéves doktorandusz hallgató vagyok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Elsődleges célom, hogy megírjam a disszertációm, amelyből szeretném megjelentetni a második kottás kiadványomat koboz témában, amely reményeim szerint – ahogy az elsőnél bebizonyosodott – szintén segíteni fogja a tanulni vágyókat a hangszer megértésében.

CsM: Legutóbb a Magyar Széppróza Napján hallhattuk megzenésített versekkel a gálaműsor részeként. Mikor került kapcsolatba ezzel a műfajjal, tervez-e további versmegzenésítést, esetleg ebből lemezanyag összegyűjtését?

SzL: Először 2019-ben a kortárs versek megzenésítésére kiírt „HangHordozók” – Énekmondók Kárpát-medencei versenyére készítettem két versmegzenésítést. Sosem csináltam ilyet azelőtt, ezért is vonzott a feladat. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy III. helyezést és a Magyar Napló különdíját kaptam, valamint egy felkérést Oláh János emlékestjére, hogy zenésítsem meg néhány versét erre az alkalomra. Ez összességében megerősített abban, hogy talán érdemes volna foglalkoznom komolyabban versekkel. Ilyen album megalkotása távlati terveim között szerepel.

CsM: Milyen munkái, fellépései várhatók a következőkben?

SzL: Mindhárom zenekarommal – HolddalaNap, Bordó Sárkány, PásztorHóra – jó néhány hazai fesztiválon játszunk majd, ha a Jó Isten is úgy akarja! Igazán nagy öröm számomra, hogy nyertünk különböző pályázatokon, ez azonban igen sok feladattal lát el minket. A Bordó Sárkánnyal idén el kell készülnünk az ötödik nagylemezünk anyagával, a PásztorHórával a másodikkal, a HolddalaNap zenekarral egy gyermeklemezt, valamint egy teljesen új nagylemeznyi anyagot kell megalkotnunk egy nagykoncertre. Emellett Guessous Majda Máriával éppen feldolgozzuk Bartók arab gyűjtéseit, amelyből egy részt kiviszünk márciusban Dubaiba a világkiállításra, de a MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében is bemutatásra kerül egy részlet a Bartók Tavasz program keretében. A Filharmónia Magyarország programsorozatával Bergics András, Bergics Lajos, Takács-Nagy Jázmin és jómagam visszük el Győr, Somogy, Tolna, Borsod, Heves számos iskolájába a magyar népzenét egy hangszerbemutatóval egybekötött koncert keretében. A Bordó Sárkánnyal áprilisban erdélyi és moldvai turnéra megyünk, ahol majd felvesszük legújabb klipünket, júniusban Norvégiában, Lengyelországban, Észtországban turnézunk terv szerint, a PásztorHórával júliusban indulunk egy észtországi és finnországi körútra.