Költőnek, írónak egy héten keresztül zavartalanul kikapcsolódnia fölöttébb bajos, sőt úgyszólván lehetetlen. Hát még akkor, ha előre megfontolt nyaralási kísérletét egy másik irodalmárral párban követi el! Tudniillik a legváratlanabb pillanatokban előmerészkednek az apró részletek – miket beszélek, nem is előmerészkednek, inkább fondorlatosan és könyörtelenül a szerencsétlen szerző látómezejébe, azon keresztül pedig az agyába férkőznek. Onnantól viszont nincs nyugalom, hiszen közismert, hogy egy szépirodalmi alkotás a részletekből, a köznapi észrevételekből fogan, indul, épül, készül. Mindennek bizonyításához vegyünk egy viszonylag személyes példát: engem és szintén költő kedvesemet, Simon Adrit.

Az úgy volt, hogy nyaralásunk második napján egy zalai faluban önfeledten fürödtünk az apartmanunkhoz tartozó medencében. Gyönyörű nyári nap, teljes nyugi, csillogás, ropi, Monaco. Gyanútlanul kézbe vettem a parton pihenő játéklabdát, és képzelt kapura dobálgattunk egymásnak. A sárgadinnye méretű műanyag golyóbison a BALATON felirat díszelgett, alatta pedig népszerű tavunk sziluettje, határozott piros vonalvezetéssel. Már legalább harminc perce játszottunk, amikor a labda alján fölfedeztem a bolhányi betűs feliratot: Balaton játéklabda. Made in China. Alatta: Wujiang Chuangyuan Toys Ltd., Wujiang District. A részletek hatására azonnal beindult az írói képzeletünk. Első kérdésünk úgy szólt: a Balaton játéklabdát miért Kínában gyártják? A magyar ipar képtelen teljesíteni egy ilyen iszonyatosan bonyolult feladatot? Második kérdésünk: merre van Wujiang? Medencéből kiugrás, futás a számítógéphez, keresés a világhálón. A térképen megtaláltuk, Sanghaj egyik elővárosáról van szó. Harmadik kérdésünk: a wujiangi Chuangyuan Játékgyár honlapján megtaláljuk-e a Balaton játéklabdarészleg vezetőjét? Röpke tízperces böngészés árán kiderült, hogy elvileg igen – amennyiben képessé válunk olvasni a kínai írásjeleket. Vagyis a gyakorlatban nem. Akárhogyan is, magunk elé képzeltük a Balaton játéklabdaosztály munkását, a közvetlenség érdekében nevezzük Hua Xin Fengnek, aki Sanghaj elővárosában heteken keresztül gyakorolja a magyar tenger körvonalának megrajzolását. Este a vacsoránál imigyen panaszkodik hű hitvesének, Huané asszonyságnak: Szívecském, dupla adag sült rizst kérek, mert teljesen kipurcantam. El nem tudod képzelni, ma mennyit szenvedtem a révfülöpi öböllel!

Na jó, mondta Simon Adri, de ha a wujiangi Chuangyuan Játékgyár kicsit is komolyan veszi magát, akkor nem csupán Balaton játéklabdát gyártanak, hanem Európa más országait is megcélozzák. A román piac számára Duna-delta labdát készítenek, Szlovákiának Csorba-tó labdát. Világos, finomítgattuk tovább az üzleti koncepciót, Wujiangban lennie kell Palicsi-tó játéklabdarészlegnek is, a szerb vásárlók kedvéért. A 39 millió lengyel igényeit pedig a Mazuri-tóvidék labdaosztály elégíti ki.

Kínáról eszünkbe jutott a távolság – minden részletre gondolnunk kellett. A települések távolságai című világhálós honlapról megtudtuk, hogy zalai medencénk közelebb van a két országgal arrébb lévő Krakkóhoz, mint Nyíregyházához. Ez azért durva. Tehát Zalában közelebb voltunk Adam Zagajewskihez, mint Nagy Zsuka költőtársunkhoz… Hm, akkor most próbáljuk megkeresni a két, egymástól legmesszebb található magyar települést! – határozta meg a következő feladatot Adri. Röpke másfél órás kutatással megfejtettük a talányt: a szatmári Magosliget és a Vas megyei Felsőszölnök között 591 kilométer a közúti távolság. Ezt követően a Volánbusz, illetve a MÁV menetrendje segítségével kidolgoztuk a két helység közötti részletes útvonaltervet: az egyikből a másikba tizenhárom és fél óra alatt juthatunk el.

Mire mindezeket a részleteket felgöngyölítettük, este tíz óra lett, nyaralásunk második napja elenyészett. Hullafáradtak voltunk.

Zsille Gábor