2021. május 8.
A változás hullámai tajtékozva törtek be, de az új élet ígérete majd csak akkor válhat valósággá a nyomában, ha a romboló ár egyszer elvonul.
(John Galsworthy)
2021. május 7.
Nincs olyan emberi elme által teremtett vers, dal, mítosz vagy mese, mely vetekedhetne a természet - vagyis az evolúció - páratlanul izgalmas előadásával. Nincsenek olyan tündérek, najádok, nimfák, melyek akárcsak megközelítőleg olyan csodálatosak volnának, mint a természet valóságos teremtményei.
(Georg Klein)
2021. május 6.
Az anyákban van valami, ami alatta marad, és ami fölébe is emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, és vezérli tetteit. Éleslátással teljes elvakultság.
(Victor Hugo)
2021. május 5.
Az emlékezet bizony tényleg olyan, mint a görbülő földön a láthatár változása, ami onnan még látható, innen már nem az.
(Lászlóffy Aladár)
2021. május 4.
Pihentessük meg a szemünket a leghétköznapibb természeti jelenségen, s az is tápot ad a csapongó képzeletnek.
(Jane Austen)
2021. május 3.
Az a véleményem, hogy ha okosak vagyunk, nem is kell többé dolgoznunk. Minek is dolgoznánk? A munka nem szégyen, de unalmas.
(Rejtő Jenő)
2021. május 2.
Az egyén erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye nem az, amit kap, hanem amivé a tevékenysége által válik.
(John Ruskin)
2021. május 1.
Az esti csöndben, mikor az ember csak a homályos ablakot látja, mely mögött lassan-lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását és idegenek harmonikájának gyönge nyöszörgését hallja, nehéz másra gondolnia, mint távoli, meghitt fészkére.
(Anton Pavlovics Csehov)
2021. április 30.
Azelőtt megtehette az ember, hogy nem vesz tudomást magáról, még lehetett némi illúziója. De manapság, hála a tömegkommunikációnak, a hordozható rádiókészülékeknek és kivált a televíziónak, az egész világ láthatóvá vált. A modern idők legnagyobb forradalma pontosan ez: a világ hirtelen támadt vakító transzparenciája.
(Émile Ajar)
2021. április 29.
Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő.
(Fekete István)
