Macskaköröm

Fent lenni éjfél után és akkor lefeküdni – az korán van: így hát éjfél után lefeküdni annyi, mint korán lefeküdni.

(William Shakespeare)

A mindig reménykedők sehogy sem tudnak összebarátkozni egy olyan világgal, ahol a jóság helyébe nagylelkűség, a gyöngédség helyébe férfias hallgatás, a bajtársiasság helyébe magányos bátorság lép.

(Albert Camus)

Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betűket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén.

(Krúdy Gyula)

Két igazság soha nem mond ellent egymásnak... A Szentírás, mint ahogy a természet is, Isten igéjéből ered. Isten a természet cselekedeteiben épp oly csodálatos módon nyilvánul meg, mint a Szentírás nagyra becsült mondataiban.

(Galileo Galilei)

A reményt nem szabad feladnunk, hiszen a legnagyobb tragédiából, katasztrófából csak a remény segít kilépnünk.

(Nagy László)

Azért indulok el mindig egy nagy útra, hogy bennem is elinduljon valami.

(Cholnoky Jenő)

Az ember élete pillanatnyi heroikus küzdelem a kezdet és a vég sötétsége között, és az életvágy önt erőt az emberbe, hogy folytassa ezt a végeredményben reménytelen harcot.

(Szerb Antal)

A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.

(Illyés Gyula)

A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak - a lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk.

(Robert Louis Stevenson)

Természetemnél fogva a rendezett dolgokat kutatom, azokban telik kedvem, kerülöm az összevisszaságot, mely jellememmel ellentétes, és félelmetes számomra - akár a sötét árnyak a nappali világosság számára.

(Nicolas Poussin)