Macskaköröm

A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.

(Albert Schweitzer)

Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.

(Vincent Van Gogh)

Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.

(Fekete István)

Amikor a tölgyet kivágják, az egész erdő visszhangzik az esésétől, de száz makkot vet csöndben egy észrevétlen szellő.

(Thomas Carlyle)

Ha azt képzelném, hogy az Úristen nem érti a tréfát, nem is akarnék a mennybe jutni!

(Luther Márton)

Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.

(Márai Sándor)

Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.

(Szepes Mária)

Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

(Máté 6:21)

Minél ártatlanabb egy ember, annál kevésbé gondol az alibijére.

(Aszlányi Károly)

A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.

(Márai Sándor)