2024. szeptember 25.
Az emberi vonás, amin a leginkább változtatnék, az agresszió. A barlanglakó ősemberek korában ez előnyt adhatott a túléléshez, a több élelem, élettér vagy egy társ megszerzéséhez, akivel utódot lehetett nemzeni, de manapság félő, hogy mindannyiunkat elpusztít.
(Stephen Hawking)
2024. szeptember 24.
A remekmű legbiztosabb ismertetőjele, hogy mindenki számára van valami mondanivalója.
(Henry James)
2024. szeptember 23.
Ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben! Nem ok nélkül kaptad.
(Szabó Magda)
2024. szeptember 21.
A természet olyan dolgok forrása, amelyekért érdemes élni.
(David Attenborough)
2024. szeptember 20.
A munka igazi jutalma tudás és erény.
(Ralph Waldo Emerson)
2024. szeptember 19.
Aki titkokat vagy történeteket mond el, gondolnia kell arra, aki hallgatja vagy olvassa őket, mert minden történetnek annyi változata van, ahány olvasója.
(John Steinbeck)
2024. szeptember 18.
Az általam nem ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve megrémülök.
(Blaise Pascal)
2024. szeptember 17.
Nem egyedül a nyelv teszi a nemzetet! Az érdekek közössége; a történelem közössége, a jogok és kötelességek közössége, s főleg az intézmények közössége az, mi összefűzi a népséget.
(Kossuth Lajos)
2024. szeptember 16.
Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.
(Tamási Áron)
2024. szeptember 14.
Hát nem igazi őszi nap van? Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek - mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz! Egész lelkem rabul ejti, s ha madár lehetnék, mindenütt az ősz nyomában szállnék a világban.
(George Eliot)
