Macskaköröm

Boldog nem lesz az új év magától, hanem csak tettekben megnyilvánuló segítés, szolgálat, szeretet által.

(Bánk József)

Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.

(Kós Károly)

Fényességet küldeni az emberi szív mélységébe: ez a művész hivatása.

(Robert Schumann)

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. […] Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

(Márai Sándor)

Furcsa elgondolnom, hogy unokám úgy gondol majd az én mai tisztult, tökéletes, előítélet, elfogultság s tudománytalanság nélkül való tudásomra, ahogy én gondolok az alkímiára.

(Ignotus)

Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében.

(Fekete István)

Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.

(Márai Sándor)

Alszik mindenki, császár, kancellár, gróf, beamter, jurátus, nemes kisasszony, s belefáradva dacos sírásába, édesdeden szunnyad a kisded is, aki megszületett, és minden érlökésére nő, csodálatosan, csodává épül. Légzése már olyan, mint az életé, s benne van a világ.

(Kosztolányi Dezső)

A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.

(Bohumil Hrabal)

Az átmenet a tudatlanság és a tudás, a vadság és a kultúra között ott kezdődik, hogy milyen tisztességet adunk a halottainknak.

(Frank Herbert)