2024. szeptember 5.
Kiváltképpen a filozófusnak szokása, hogy csodálkozzék. Nincs ugyanis más kezdete a filozófiának, mint ez.
(Platón)
2024. szeptember 4.
A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi.
(Kodály Zoltán)
2024. szeptember 3.
Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni.
(Hésziodosz)
2024. szeptember 2.
Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.
(Franz Kafka)
2024. szeptember 1.
Az erős hit maga életerő és cselekedet, a jövő biztosítéka; aki pedig a hitetlenséget és lemondást hirdeti, az az öngyilkosság és a halál apostola.
(Herczeg Ferenc)
2024. augusztus 31.
Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények.
(Epiktétosz)
2024. augusztus 30.
Nem tudni, mi történt születésed előtt annyi, mint mindig gyermeknek maradni.
(Apáczai Csere János)
2024. augusztus 29.
A kor nyelve a fotó.
(Rejtő Jenő)
2024. augusztus 28.
Elbeszélésekben gyakorta találkozunk ezzel a „hirtelen”-nel. Igazuk is van az íróknak: az élet olyannyira bővelkedik váratlan meglepetésekben!
(Anton Pavlovics Csehov)
2024. augusztus 27.
Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! – gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.
(Márai Sándor)
