Macskaköröm – Oldal 18 – Olvasat – Irodalom és irodalom

Macskaköröm

Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.

(Sören Kierkegaard)

Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.

(Krúdy Gyula)

Ne bánkódj, amikor nem méltatnak, hanem törekedj arra, hogy érdemes legyél az elismerésre!

(Abraham Lincoln)

Mit számít a személyes sors? Oly erősen érzem, hogy ugyanaz történik az emberekkel, ami a búzával: ha nem vetik el a földbe, hogy kikeljen, mit ér az egész? Végül megőrlik a malomkövek között, hogy kenyeret süssenek belőle.

(Vincent Van Gogh)

Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, »valaha mik voltunk«, de inkább átnézni, »idővel mik lehetünk s mik leendünk«.

(Széchenyi István)

Mindenkinek megvannak a maga korlátai..., de ezek felismerése hatékony gyógyszer az önteltség ellen.

(Arthur Conan Doyle)

Ha a világ egy rohadt osztriga, úgy a gyöngyöt kardommal kifeszítem.

(William Shakespeare)

A haladás gondolatának bűvöletében az emberek nem sejtik, hogy minden út előre egyszersmind út a vég felé, és hogy a csak tovább és az előre örömteli jelszavakban a halál ledér hangja szólal meg, amely sietségre csábít bennünket.

(Milan Kundera)

A legmélyebb valóság nem a boldogság, hanem a fájdalom. Ez a legvégső valóság. [...] A fájdalom teszi lehetővé, hogy búcsút vegyünk az átmenetitől.

(Bert Hellinger)

Minden fájdalom rossz ugyan, mégsem természetes, hogy minden fájdalmat mindig kerüljünk. Valójában az a helyes, hogy az előnyök és hátrányok összemérésével és megvizsgálásával ítéljük meg mindezeket a dolgokat.

(Epikurosz )