Macskaköröm

A korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom mindig kegyetlenségre vezet.

(Alekszandr Szolzsenyicin)

Mi a legnagyobb kegyetlenség? Megmondani az igazat annak, aki úgyis tudja.

(Ignotus)

Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt.

(Jókai Mór)

A természet nap mint nap végtelenül gyönyörű képeket fest nekünk.

(John Ruskin)

Az idő becses ajándék, azért kaptuk, hogy okosabbak, jobbak, érettebbek és tökéletesebbek legyünk általa. Az idő maga a béke, míg a háború az idő durva elutasítása, az időből való kitörés valamiféle esztelen türelmetlenség következtében.

(Thomas Mann)

Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, a „csak álom” is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a művész már nem tud művén segíteni; az utolsó ecsetvonást, a tündérit az Isten végzi el.

(Márai Sándor)

Kétség sem fér hozzá, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak.

(Winston Churchill)

A feledés egyfajta megsemmisítés.

(Thomas Browne)

Hiába fogadkozik a szegény ember, Isten kezében van a radírgumi.

(Émile Ajar)

A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki, és sokat megértenek belőle.

(Gilbert White)