2019. november 16.
A folyó egyszerre van ott mindenütt, eredeténél és torkolatánál, a vízesésnél, a révnél, a duzzasztógátnál, a tengerben, fenn a hegyeken, egyszerre mindenütt, [...] számára csak a jelen létezik, nem ismeri sem a múlt árnyékát, sem a jövő árnyékát.
(Hermann Hesse)
2019. november 15.
Mi, tudósok, egyben hasonlítunk a teológusokhoz. Mi is Isten nagy könyvét olvassuk, a természetet.
(Németh László)
2019. november 14.
A természet hatalmas, az ember parányi, ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel.
(Szent-Györgyi Albert)
2019. november 13.
A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra –, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten.
(Hamvas Béla)
2019. november 12.
Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát.
(Ray Bradbury)
2019. november 11.
Diplomácia nélkül a művészet sem boldogul.
(Thomas Mann
)
2019. november 9.
– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember. – Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.
(Antoine de Saint-Exupéry)
2019. november 9.
Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet, illetve a sebesség és a felejtés között.
(Milan Kundera)
2019. november 7.
Én szeretem a kísérteteket. Sohasem hallottam arról, hogy a halottak hatezer év alatt annyi rosszat követtek volna el, mint amennyit az élők egyetlen nap alatt véghezvisznek.
(Alexandre Dumas)
2019. november 6.
Állj meg, vakon tántorgó vándor, és nézz ide – látod ezt az ösvényt? Ez az egyetlen. Indulj meg rajta, ha tudsz. Hogy merre vezet, nem mondhatja meg se a társadalomtudomány, se a fejlődéstörténet. De egy bizonyos: kivezet innen más, messzi vidékre, ahol nyugtalanabbak s higgadtabbak a vizek, s ahol vár valami az emberre: talán az, amit az élet céljául kerestünk.
(Karinthy Frigyes)
