Macskaköröm

Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.

(Buddha )

Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.

(Fekete István)

A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.

(Kossuth Lajos)

Az ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei vannak.

(Krúdy Gyula)

Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.

(Nagy László)

A történelem korszakait nem lehet évszakokhoz hasonlítani, mert mindegyik már a következővel terhes.

(Szerb Antal)

Az agresszió olyan, mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, ha befelé: szorongás.

(Ranschburg Jenő)

Nagyon is értem, miért viszolyogsz a politikától, kedvetlenedsz el a sajtó locsogása, felelőtlen nyüzsgése miatt, miért ejt kétségbe, (...) ahogy korunk embere gondolkodik, olvas, zenél, ünnepel, művelődik! Igazad van, pusztai farkas, tökéletesen igazad van, mégis elpusztulsz.

(Hermann Hesse)

Semmi a világon nem olyan jó a melankólia ellen, mint a sétálás és az, hogy az ember megpróbáljon részletesen elképzelni valamit, amit el kell végezni.

(Herbert George Wells)

A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.

(Gárdonyi Géza )