2020. november 28.
A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak – a lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
(Robert Louis Stevenson)
2020. november 27.
Ez az epesztő egyformaság kiemészt unalmával. Egy nap olyan, mint más... Azon baj, azon kínzás, azon reménytelenség... Az idő szakasza felváltja a mást. A nyári hő meleg összeolvad már a hívességgel, mely az ősz közellétét jelenti. A szürke napok sokasodnak. A gyenge felhőkkel bevont ég gyakrabban meglátogat édes melankóliájával... Az én állapotom mindég ugyanegy. Így kell-é nékem vajjon mindég élnem?
(Kármán József)
2020. november 26.
Mi a távolság? Jól tudom, ami igazán érinti az embert, az soha nem mérhető meg, nem számolható ki. A valódi távolságnak sincs köze a szemünkhöz: csak a lélek érezheti át. Értéke a nyelv értékében rejlik, mert a nyelv kapcsolja össze a dolgokat.
(Antoine de Saint-Exupéry)
2020. november 25.
Az ízlés a művész lelkiismerete.
(Szász Zoltán)
2020. november 24.
A természetben van valami, ami egészen másfajta boldogságot nyújt számunkra, mint amit más dolgok, például barátságok, a családunk vagy a zene adhat. A természettel való kapcsolatunk egyedi, tehát az általa nyújtott boldogság is egyedi lesz.
(Csing Li)
2020. november 23.
Európa nyelve a fordítás.
(Umberto Eco)
2020. november 21.
A hírnév olyan álarc, mely beleeszi magát az arcba.
(John Hoyer Updike)
2020. november 20.
Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.
(Gárdonyi Géza)
2020. november 19.
Sokszor elmondták már, hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.
(Selma Lagerlöf)
2020. november 18.
Mindenki, aki megnézi a képet, hozzáteszi a maga elgondolásait. Ezért aztán mindenfajta értelmezés csakis egyéni lehet. És némely értelmezés akár jobb is lehet, mint magáé a mesteré, ki tudja? Amint elkészül egy műalkotás, többé már nem a művész sajátja. Sőt, továbbmegyek [...], egy műalkotás soha nem több, mint gyenge visszatükröződése annak, amit a művész a fejében látott.
(John Vermeulen)
