Elindult idén is a Hangzó Helikon Fesztivál rendezvénysorozat. Az idei első helyszín a felvidéki Nádszeg volt. A rendezvény egyik megálmodójaként Csák János kulturális és innovációs miniszter mondott nyitóbeszédet. Felidézte a Hangzó Helikon Fesztivál létrejöttét, az ötletet, amikor két évtizeddel ezelőtt Cseh Tamással, Gryllus Dániellel és másokkal megálmodták a megzenésített versek fesztiválját. A miniszter hangsúlyozta, hogy a kultúránk, ahogyan a nemzetünk, nincs határok közé szorítva.

A rendezvényt több költő, író is megtisztelte a jelenlétével: Szentmártoni János Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség volt elnöke, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára, Orbán János Dénes Kossuth-, Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, Sántha Attila Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók egyesületének elnöke, József Attila-díjas költő – és sokan mások. Az irodalmat és zenét ünneplők együtt köszönthették az édesanyákat, nagymamákat anyák napja alkalmából. Talán ez a különleges alkalom még méltóbbá tette ezt a kedves ünnepet. Huzella Péter énekes, a Sebő együttes, Szarka Gyula és zenekara, valamint a Kaláka együttes csodálatos előadásain kívül a Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda diákjainak és óvodásainak ünnepi műsorát tekinthette meg a nagyérdemű.

Ültem a kedves fák alatt az iskolaudvaron, néztem a gyermekeket, a felnőtteket, a versértőket, a kíváncsikat, a nézelődőket, a szervezőket, és arra gondoltam, milyen csodálatos erő az anyanyelv. Mint máskor is mindig, az az igazi otthonos érzés fogott el Felvidéken, ha nem euró lett volna a fizetőeszköz, meg sem fordult volna a fejemben, hogy egy másik országban vagyok. A minőségi zene mellett finom ételek, italok, sütemények kényeztették a fesztiválozókat. Nem voltak műanyag csicsás játékok, a hinta, a kézműves sarok, a csocsó, minden, ami körülvette a gyermekeket, természetes anyagból készült. Nem láttam unatkozó vagy telefont bökdöső fiatalokat. Nagy nevetések, örömteli ölelések, ismerkedés, barátság – mondhatni, sugárzott körülöttünk Nádszeg. Olyan ritka érzés már, amikor valóban, úgy mélyen azt gondolja az ember, hogy milyen jó ehhez a különleges magyar nemzethez tartozni, de ott, a magas fák árnyékában, a ragyogó napsütésben, az édesanyák napján én ezt éreztem, és mérhetetlenül hálás voltam érte. Az érdeklődők tudtak új könyveket vásárolni, a könyvbörzén pedig elvihető volt bármelyik kötet, becsületkasszás alapon.

Azt szokták mondani, hogy a vers jót tesz. A Hangzó Helikon fesztiválon ez többszörösen is beigazolódott. Az előadott, megzenésített versek nemcsak a léleknek tettek jót, hanem a fesztivál helyszínéül szolgáló iskolának is. Minden, a fesztiválon befolyt összeggel a Petőfi Sándor Alapiskola és Óvodát támogatták az odalátogatók az énekelt vers ünnepén. Így az idei évben rendhagyó módon ünnepeltem az anyák napját. A köszöntéseket üzenetben kaptam, az öleléseket, puszit késleltetve, mert most egy másféle jó került előtérbe: az énekelt vers, a Hangzó Helikon.

Lőrincz P. Gabriella