Ahol írószervezet van, ahol egy csoportba gyűlnek irodalmárok, előbb-utóbb szükségszerűvé válik, hogy írótábort szervezzenek. Kárpátalján, ahol mindössze egyetlen irodalmi folyóirat létezik, az Együtt, éves rendszerességgel megrendezésre kerül az Együtt Írótábor. Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szerzők több napon keresztül együtt gondolkodjanak, megbeszéljék az elmúlt év gondjait, lehetőségeit, egymás elé tárják ötleteiket. Nem csupán abban különbözik az Együtt Írótábor a többitől, hogy a magyarlakta vidékek legszegényebbikén kerül megrendezésre, de a kárpátaljai szerzők ilyenkor tíz-tizenöt helyszínre is ellátogatnak a program keretein belül, hogy irodalomórákat tartsanak, hogy bekapcsolódjanak egy-egy kulturális rendezvénybe, ismerkedjenek az olvasó közönséggel. Azt gondolná az ember, hogy ezt máskor, máshogyan is megtehetnék – de nem egy olyan régióban, ahol nincs folyamatos közlekedés a falvak között, ahol nincs közvilágítás, ahol gyakran a földutak járhatóbbak, mint az úgynevezett autóút. Aki több alkalommal vesz részt akár magyarországi, akár erdélyi, felvidéki írótáborokban, megszokhatja a jó hangulatot, a kötetlen beszélgetéseket, a közös gondolkodást. Ha viszont Kárpátaljára csöppen az íróember, valami különlegessel találja szemben magát: az itten írótáborban a szerzők között szorosabb a kötelék. Mivel nagyon kevés emberről beszélünk, családias a hangulat, ismerik egymás szokásait, közösek a gondok, a büszkeségek. A fiatal, szárnyaikat bontogató alkotók csak ekkor ismerkednek a magyar irodalommal, mert hiába van az iskolában irodalomóra, a felsőoktatási intézményekben pedig több lehetőség megismerni a kortárs művészeket, Kárpátaljára nem jutnak el a kortárs magyar irodalom kötetei. Az erdélyi irodalom nyomtatott formában szinte egyetlen fiatal szerző életében sincs jelen. Az írótáborok hidat képeznek ezen problémák javítására, megoldására. Ha módjukban áll, a szervezők egyre gyakrabban hívnak meg alkotókat a magyarok lakta területekről. Lassan kialakulni látszik egy párbeszéd, a kárpátaljai fiatalok egyre több folyóiratban kapnak lehetőséget a publikációra. Létkérdés tehát az írótábor. Lehetőség a jelenleg kialakulóban lévő fiatal kárpátaljai irodalom számára, remény arra, hogy a nehézségek ellenére az alkotó ifjúság nem hagyja el szülőföldjét. A kialakult kapcsolatok, barátságok együttműködéseket szülnek, egyre természetesebbé válik, hogy aki egy nyelven ír, az egy nyelven gondolkodik, s bár a problémák nem közösek, de az alkotóeszköz, a nyelv, amitől nemzetté válunk, ugyanaz: a magyar.

Lőrincz P. Gabriella