Zsé Gé észrevétele a fátumról:

„Amikor egy színpadi szereplésünk során a számunkra azon az estén legfontosabb versünket olvassuk fel, és az általunk elgondolt dramaturgiai csúcsponthoz érünk, akkor

a./ a közönség soraiban megszólal egy mobiltelefon,

b./ valaki köhögőrohamot kap,

c./ a szervező a színpad sarkához lép, és hadonászik, hogy lejárt az idő,

d./ a házigazda belép egy tálca teasüteménnyel, és a nézőket kínálgatja,

e./ a mikrofon begerjed,

f./ áramkimaradás miatt a terem néhány másodpercre sötétbe borul.”

M. Csaba tapasztalata:

„Az irodalmi svédasztalokon mindig van elegendő pogácsa és szendvics.”

Népi tapasztalat:

„Az irodalmi svédasztalokon addig van elegendő pogácsa és szendvics, amíg meg nem érkezik M. Csaba.”

A Csaba-féle tágulási törvény:

„Nincs olyan tömött kabátzseb, amelyben nem fér el még egy pogácsa.”

Nagy Koppány Zsolt törvénye:

„Az irodalmi fogadásokon mindig abban a pillanatban lép hozzád egy kellemetlen dumagép ismerősöd, amikor a svédasztalról elveszed a leggusztusosabb szendvicset, és a szádhoz emelnéd.”

Zsé Gé kínos felismerése:

„Nagy Koppány Zsolt ezt a törvényét egy svédasztalos fogadáson öntötte szavakba, lazacos szendviccsel a kezében, amikor odaléptem hozzá, hogy üdvözöljem.”

A Luzsicza–Rónai-intelem:

„Ha kortárs szerző vagy, akkor már most idejét múltad.”

Vasadi Péter időtörvénye:

„Egyórás irodalmi munkát csak akkor kezdek el, ha legalább három órám van rá.”

Hárs Ernő nemzedéktörvénye:

„Amikor erőm teljében fel akartam fedezni a világot, akkor bezártak a vasfüggöny mögé; most viszont, amikor vízum nélkül felfedezhetném egész Európát, már nem tudok járni.”

Kiadói alapszabály:

„A szomszédos könyvheti standnál többen nézegetik a kínálatot.”

Szerzői kiegészítés a kiadói alapszabályhoz:

„És ott többen dedikáltatnak.”

A szakmai előmenetel mércéje:

„Akkor tudhatod, hogy már biztosan elértél valamit az irodalmi pályán, amikor egyre többen szidnak a hátad mögött.”

Oláh János konklúziója:

„Az irodalmi életben nem szükséges bárkivel is összeveszned, mert alapállásból éppen elég ellenséged van.”

Rangos kurátor megállapítása:

„Rendszerhibának azt nevezzük, amikor egy irodalmi díj méltó kézbe kerül.”

Deák László kiadói posztulátuma:

„Amelyik könyvben egyetlen hiba sincs, az a könyv meg sem jelent.”

Szerkesztői posztulátum:

„Teljesen mindegy, hogy nyomdába küldés előtt hányszor ellenőrzöd a könyv belívét – amikor kézbe veszed a kész, még nyomdaillatú kötetet, és átszellemülten találomra kinyitod, tekinteted azonnal felfedez egy bántó hibát.”

Elnöki megfigyelés:

„Ha irodalmi rendezvényt szervezel és/vagy moderálsz, teljesen mindegy, mit csinálsz: valaki úgyis megsértődik.”

Zsé Gé kiegészítése az elnöki megfigyeléshez:

„Ha irodalmi rendezvényt szervezek és/vagy moderálok, és az a kivételes eset áll elő, hogy senki sem sértődött meg, akkor élek a lehetőséggel, és megsértődöm én.”

Zsille Gábor