Egy folyóirat életében húsz év hatalmas idő. 2022. április 8-án az Együtt folyóirat húsz éves lett. A folyóirat szerkesztői és szerzőinek egy része Budapesten, a Kárpátaljai Szövetség székházában ünnepelte a lapot. Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű irodalmi folyóirata egy olyan írócsoportot tart össze, akik talán a Kárpát-medence legmostohább sorsú magyarjai. A hányattatások ellenére, mégis érték teremtődik, az élet utat tör magának a beton repedései között is.

Gyakran, amikor egy újságárus előtt álldogálok, nézem az irodalmi lapokat, arra gondolok, hogy mennyi lehetőség, mennyi publikációs felület. Kárpátalján ilyen nincs. Nem is volt sosem, az Együtt az egyetlen, 2002 óta, töretlenül. Micsoda erő és kitartás kellett ehhez a húsz évhez, mennyi türelem, munka, szeretet. Azt gondolom, ezek nélkül nem maradhat életben egy lap. És egy másik dolog is eszembe jut, ha az Együtt folyóiratra gondolok: az alázat. Alázat a munka, a szülőföld, az irodalom felé.

Láttam az elmúlt években, hogyan ment át a lap a fejlődésen, hogyan vált elérhetővé digitálisan. Azt is látnom kellett, hogy az egykor aktív tagok egymást követve vetik le a földi porsátrukat, s indulnak az utolsó útra. Én 2008-ban publikáltam először az Együttben. Mivel egyetlen folyóirat volt a szülőföldemen, ez volt a leghatalmasabb dolog. Ott nem álldogálnak lapok szerkesztői, hogy felkérjék a szerzőket, és a szerző örvend, ha az írását megjelenésre méltónak találja a szerkesztő. Nehéz ezt az érzést jól átadni, még akkor is, ha a szavakkal dolgozik az ember, akkor is, ha átélte.

Az ünnepségen ültem a színpadon, és arra gondoltam, hogy mennyire jó. Mennyire otthont tud adni egy folyóirat, összekovácsol, összefog, akkor is, ha nincs kimondva, de az egy tőről fakadás erős kötelék. Szent. Azt éreztem, hogy az a szobányi ember, aki részt vett a rendezvényen, mindent ki tudott zárni, és úgy ünnepelni a folyóiratot, mintha a saját gyermekét ünnepelné. Mert ezek vagyunk mi, kárpátaljai írók, együtt. Minden súrlódás, bántás, sérelem eltörpült akkor, amikor a folyóirat főszerkesztője, Vári Fábián László a lap múltjáról beszélt. Én csak valamiféle hálát rebegtem ezekért az emberekért, mert nekünk, fiatalabbaknak már nem kellett kitaposni az utat, mert előttünk már járt út volt. Minket már vártak, elláttak tanáccsal, óvtak, intettek. A lap kiadójának, Dupka Györgynek köszönhetően az Együtt minden kárpátaljai magyar tanintézménybe, könyvtárba eljutott és eljut.

Reménykedve állok a következő évek előtt, és azt kívánom, hogy maradjunk együtt, és maradjon még sok évig, tartsa össze a kárpátaljai irodalmárokat az Együtt folyóirat. A következő húsz év még előttünk áll, és nem kevés a dolog.

Lőrincz P. Gabriella