Levágott emberi testrészeket találtak egy férfi otthonában – mesélte egy ismerősöm a szilveszteri buliban, amin persze a társaság nagy része megdöbbent. Bevallom, az elején én is elborzadtam, de miután a történetben eljutott ahhoz a részhez, hogy az illető egy kórbonctani intézet dolgozója volt, mindjárt más megvilágításba került a sztori. Próbáltam rájönni a férfi motivációjára, miért is vihette haza a levágott karokat, lábakat, de más ötlet nem jutott eszembe, minthogy, a mai szokásoknak megfelelően, biztosan ő is home office-ban dolgozott.

Az, hogy végre megtanultunk helyesen kezet mosni, csakúgy a covid hozománya, mint ahogyan a home office, vagyis az otthoni munkavégzés is. Sokan fanyalognak miatta, de a legtöbben élvezik, hogy nem kell kimozdulni otthonról. Én is az utóbbi csoporthoz tartozom, cseppet sem zavar, hogy pizsamában, smink nélkül írom a dolgaimat – ki látja? –, meg hát mit is tesz hozzá egy cikkhez vagy egy novellához egy kis szájfény meg a rakott szoknya?

Olvasom a minap egy pszichológus nyilatkozatát, aki azt állítja, hogy a home office térnyerése óta az emberek elszigetelődtek egymástól, ráadásul igénytelenebbek lettünk. Jó-jó, nyugtázom, de miért kell pszichológusi diploma ezen megállapításhoz? Mindamellett cseppet sem értek egyet az állítással, vagyis szerintem általánosítani ez esetben sem szabad, minthogy azt sem állíthatom, hogy a covid óta minden kórboncnok hazahordja a munkát, pedig látjuk, valahol a világban erre is van példa. Vizsgáljuk meg azt is, mit értünk igénytelenség alatt. A pizsamában létezést? Én például, kérem szépen, mióta hálóruhában dolgozom, igenis igényesebb lettem. Korábban ugyanis pizsamaként kizárólag szétmosott, kinyúlt pólókat használtam, ám az utóbbi időben vettem néhány gusztusos alvóholmit. Rájöttem ugyanis, hogy a pizsama is lehet divatos, amellett persze nálam fontos szempont a puhaság és az anyag minősége. És most elárulok még egy titkot. A pizsamát csak nappal viselem, éjszaka továbbra is a szétmosott pólókban alszom. Tovább megyek. Semmivel sem szigetelődtem el jobban az emberektől, mint korábban, csak a drága munkaidőmet most már száz százalékban dologra használom, nem pedig munkahelyi csacsogásra és kávézásra. Tegye a szívére a kezét mindenki, és vallja be: az irodában hány percet szán barátkozásra, és mennyit az aktív munkára? Ha csinálnánk egy korrekt felmérést, szerintem meglepő eredmények születnének. Barátkozni egyébként sem a munkahelyen kell, bár ezzel nem azt állítom, hogy a kollégáim nem lehetnek a barátaim. Persze hogy lehetnek, s ha azok, meg kell találni a módját annak, hogy találkozzunk a munkahelyünkön kívül is.

Tudom, most sokan felszisszennek és legszívesebben megköveznének, én mégis vállalom a véleményemet: szeretem a home office-t, sokkal hatékonyabbnak és költségkímélőbbnek tartom, mint az irodai munkát. Arra is kíváncsi lennék, hogy hány ember egészségi állapota javult az otthoni munkának köszönhetően, erről ugyanis még egyetlen statisztikát sem láttam. Abban azonban biztos vagyok, hogy nyugodt körülmények között munkát végezni csökkenti a vérnyomást, valamint a gyomorfekély kialakulásának, de még a rákos megbetegedéseknek a kockázatát is. Számos olyan főnökkel találkoztam már életem során, aki folyamatos stresszben és rettegésben tartotta a kollégáit, s az ilyen emberrel nem árt kerülni a napi találkozásokat. Az otthoni munkavégzés erre is jó lehet. Nyilván vannak olyan munkák, amelyek nem végezhetők saját konyhánkból, és a home office-nak is vannak árnyoldalai (legyen ez egy másik cikk témája), ám én mégis azt mondom, jóval több a pozitív hozadéka.

S ha azt hiszik, a testrészeket hazahordó kórboncnoknál nincs furcsább home office-példa, hát tévednek. Miután kutakodni kezdtem hasonló esetek után, hallottam olyan külföldi orvosról, aki titokban otthon, a konyhaasztalon operált, de olvastam olyan medikusról is, aki vakbélműtétet hajtott végre saját magán.

Van nekem egy „társam”, novelláim állandó szereplője: Sanyi. Arra gondoltam, megkérdezem, ő hogyan látja a jövőt az otthoni munkavégzés tekintetében. Azt felelte, nem érti, miért gondolja ezt mindenki új keletű dolognak, amikor a gyökerei egészen régre nyúlnak vissza. Az én Sanyim ugyanis állítja, tulajdonképpen Jézus is home office-ban dolgozott, például amikor az elé járulókat meggyógyította. De ennél is tovább ment. Sanyi ugyanis úgy látja, hogy hamarosan az egyetemeken új szakok lesznek, amelyeken kifejezetten azt oktatják majd, hogyan kell otthon végezni a speciális munkákat, mint például a villanyszerelés, kőművesség, metróvezetés, taxizás stb. Merthogy semmi nem lehetetlen, mondja az én Sanyim, aki a home office-t is megoldja okosban, mint például legutóbb a vízen járó tanfolyamot, amit szintén a saját kertjében tartott, miután elöntötte őket a belvíz.

Döme Barbara