Vidáman énekel az ajtó feletti csengettyű, amint a fiatal téglagyáros benyit a bőrkereskedésbe. Tekintete a falinaptáron akad meg: Boldog újév köszöntsön be / Víg családi körötökbe! / Sok szerencsét, pénzt és erőt / kívánnak a kéményseprők! Boldog újévet, 1924, Emmer József kéményseprőmester, Lugos, Zárda u. 4. Leleményes fickó ez az Emmer, állapítja meg. Jövőre talán a távbeszélője hívószámát is fel fogja tüntetni a kalendárjomon? Micsoda idők!… De hol van a boltos?

– Medve úr! Jó napot, Medve úr!

Hátulról, a műhelyből elővánszorog Medve úr.

– Jó napot, Jakab úrfi.

Kedvtelen, nagyon kedvtelen, állapítja meg az úrfi.

– Hát a maga jókedvét ki vitte el s hova? – kérdezi a mestertől.

– Magam vittem a bíróságra, s ott maradt egészen.

– Mégis mi történt, Medve úr? Gyerekkorom óta ismerem magát, de sosem láttam elkámpicsorodottnak.

– Ó, sok bajunk van nekünk, kisiparosoknak. Annyi finánc, rendőr, csendőr meg egyéb hivatalos ember van itt, aki mind a törvényt akarja az ember fejébe verni, hogy alig tudunk már élni is. Pedig nem vagyunk mi itt olyan elvetemedett emberek, csak nem tudunk már eligazodni a sok paragrafus között.

– Ó, Medve úr, ismerem ezt jól. Higgye el, minél nagyobb ipara van valakinek, annál többet járnak a nyakára. De mi történt a bíróságon?

– Beidéztek, Jakab úrfi. Meg voltam ijedve, de amikor a bíró megengedte, hogy magyarul tegyek vallomást, kissé megkönnyebbültem. Aztán jött a zivatar.

– De kisütött már a nap?

Medve úr leteszi a kezében lévő kaptafát, két kezét a szeme vonalába emeli, és báb nélküli bábosként, ujjait csőrként mozgatva belevág:

– Medve József! Maga kihágást követett el, mert nem volt planimétere.

– Hogy tetszik mondani, bíró úr?

– Meg kell magát büntetni, mert nem volt planimétere.

– Mi nem volt nekem, kérem?

– Planimétere.

– Kérem szépen, bíró úr, ne tessék haragudni, de nem értem.

– Nem volt planimétere a boltban, és ezzel kihágást követett el.

– Bíró úr, kérem, tessék megengedni, hogy közelebb hajoljak, mert én nem értem, miről van szó.

Jakab nem bírja ki nevetés nélkül. Medve úr született komédiás, a nyegle, magas hang pedig, amely a bírót adja elő, nos, azt senki nem bírná kacagás nélkül hallgatni.

– Magánál ott járt a mértékhitelesítő, és maga nem tudta felmutatni a planimétert, pedig a nálunk törvénybe cikkelyezett genfi egyezmény rendelkezése szerint a bőr árulásához a mérésnél planimétert kell használni. Érti már?

Medve úr leengedi kezeit.

– Mit mondtam volna erre, Jakab úrfi. Valóban bent járt nálam egy úr, aki románul beszélt és goromba volt. Ez az úr, aki minden három napban végigtöreti a város valamennyi kocsmájában a poharakat, mert nem felelnek meg hol egyik, hol másik rendeletnek, valóban kérdezte tőlem, hogy van-e ilyen nevűszerszámom. Megmondtam ennek az úrnak, hogy centiméterrel mérem a bőrt, és hogy mindegyik bőrkereskedő ugyanúgy csinálja, és hogy ha másként csinálná, akkor a suszterek meg a vargák mind otthagynák a boltját, mert azt hinnék, hogy meg akarja őket csalni.

A kezek ismét a magasba emelkednek:

– Hát nézze, Medve József, miért nem vett aztán planimétert, mikor már ott járt magánál a mértékhitelesítő?

– Kérem szépen, bíró úr, megkérdeztem én, hogy hát menyibe kerül egy olyan izé, aztán az az úr azt mondta, hogy kétezer lejbe. Kérem, én úgysem használhatom azt a mérésnél, tudom nagyon jól centiméterrel mérni a bőrt. Meg hogy a vevőim is mind így szeretik a mérést, meg hogy egy hét alatt sem árulok én meg a mai viszonyok között kétezer lejt. Hát ezért nem vettem.

– Rosszul tette, Medve József, mert ezzel kihágást követett el.

– De bíró úr, kérem, nekem nem mondta az az úr egy szóval sem, hogy én a genfi konvenciót sértem meg, ha nem költök el kétezer lejt haszontalanul.

A kezek ismét leereszkednek, Medve úr csípőjén kötnek ki.

– Persze, hogy nem mondta, hanem egyenesen jegyzőkönyvezett, följelentésezett, mert mindegyik idekerült hivatalos ember azt hiszi, hogy akkor teljesíti a kötelességét, ha minél több kellemetlenséget okoz az itt lakóknak. Szegjem csak meg a genfi egyezményt, s húzza rám a vizes lepedőt a bíróság. Háromszáz lejre bírságolt. És meg kell vennem a planimétert.

Jakab csóválja a fejét:

– Medve úr, Medve úr. Hát kell az a planiméter, hogy legyen, amit lefoglaljanak, ha esetleg nem jól adózna.

Előhúzza a tárcáját, kivesz belőle három százast.

– Ezt apám küldi, maga tudja, hogy miért – teszi le a pultra. Medve József furán nézi a bankókat, de végül besepri a fiókba.

– Na, isten áldja, Medve úr! – köszön el Jakab!

– Magát is, Jakab úrfi! – feleli Medve úr.

Planiméter, ingatja fejét Jakab, miközben a gyára felé szaporázza lépteit. Planiméter, ráncolja homlokát a bőrös, miközben a kihúzott fiókban heverő bankjegyeket nézi. Planimetru, vigyorog a mértékhitelesítő, és újabb nevet meg címet húz alá pirossal a jegyzetfüzetében.

Király Farkas