A „Buziási Phönix ásványvíz” már a rómaiak idejében híres volt…  

Jacob Muschong, a mágnás hátradől az íróasztala melletti karosszékben. Nincs ihletett állapotban. Szeret mindent az ellenőrzése alatt tartani, a világért nem engedné, hogy más fogalmazza meg a hirdetés szövegét. A Szeged és Vidéke igen olvasott újság, a legváltozatosabb hírekről tudósít, a szövegnek hibátlannak kell lennie, ráadásul meggyőzőnek és hívogatónak.

Szóval.

A „Buziási Phönix ásványvíz” már a rómaiak idejében világhírű volt… világhírű volt páratlan gyógyhatásáról és üdítő ízéről.

Ez sokkal jobb, dicséri meg magát Jacob. És még jobb lesz! A beruházásnak meg kell térülnie. Márpedig nem volt olcsó megvásárolni Schottola örököseitől Buziásfürdőt. De legalább könnyen ment. Micsoda két év volt! Új épületeket emeltek, uszodát létesítettek. Tavaly felépült az ásványvíztöltő üzem, most már ipari méretekben termeljük a Phönixet. Csak a szállítás menne könnyebben. Vasútvonal kellene. A vagonokon virító felirattal: Phönix 1907. No, de erről később.

– Jó napot, apám! – viharzik be Ödön. – Zavarom? – kérdezi, és leveti magát az egyik fotelbe.

– Jó napot, fiam. Éppen a hirdetést írom a szegedi újságba.

– A szegedibe?

– Egyelőre. Persze, ha már megírom, akkor máshol is vásárolunk helyet neki.

– Nagyszerű gondolat, apám! Esetleg megnézhetném?

Jacob átnyújtja a papírlapot a fiának. Ödön fennhangon olvasni kezd:

A „Buziási Phönix ásványvíz” már a rómaiak idejében világhírű volt… világhírű volt páratlan gyógyhatásáról és üdítő ízéről. Most Muschong Jakab, a Buziási fürdő új tulajdonosa kiváló szakértelemmel és a legnagyobb áldozatkészséggel fogott hozzá, hogy e csodás gyógyhatású víz használatát mindenkinek lehetővé tegye…

– Egy gyöngyszem! Csak a színtiszta igazság, ez a fontos! – mondja, majd leteszi az írást az asztalra.

– Köszönöm, fiam – mosolyog elégedetten Jacob. – És miféle hírt hoztál a nagyvilágból?

– Egy kellemetlent, apám. Nem nagyon kellemetlent, mármint ránk nézve, de azért mégis. A kedvenc utazócipőjét, úgy tűnik, egy ideig nélkülöznie kell.

Jacob feje enyhén vörösbe vált.

– Ugyan miért? Egy hete a cipésznél van, bármelyik pillanatban hozhatja a fullajtár. Holnapután utazom, hiszen tudod.

– Jól tudom. Ezért is siettem a hírrel, hogy legyen ideje felkészülni. Tudniillik Széli cipészmester felesége öngyilkos lett.

– Ááá, ezek a nők, mindig tudják, mikor lehet a legtöbbet ártani. Mégis mi történt vele?

– Csak azt tudom megismételni, amit fél füllel hallottam. Hogy a boldogtalan asszony súlyos betegsége miatt nem akart a férjének terhére lenni, ha már örömöt nem szerezhetett neki. Azt mondja a konstábler, hogy a második szobában aludt mindig az asszony, az elsőben pedig az ura. Széli Jánosné, szegény, a belső baja miatt el volt tiltva az urától. A férjének gyakran mondogatta, hogy ezért még úgyis el fogja emészteni magát. Vasárnap reggel az asszony édesanyja, aki ugyanabban a házban lakik, megütközve látta, hogy a lánya szobájában még pislákol a gyertya. Pedig világos volt már egészen. Bement a lakásba, az első szobában Széli János még aludt, benyitott a lányához, hát látta, hogy Széli Jánosné haldoklik az ágyon. Hamar orvosért futottak, aki tíz perc múlva már ott is volt. Megállapította, hogy az asszony megmérgezte magát. Azonnal ellenmérget adott neki, de hiába: az öngyilkos nő kiszenvedett. Akkor már ott termettek a rendőrség emberei is. Az asztalon találtak egy poharat, benne néhány csöppnyi karbolsav, a méreg maradéka.

– Ejnye, hát ez nem valami szívderítő. És mit beszélnek az utcán?

– Csak azt, hogy az asszony gyakran hangoztatta, megöli magát, mert nem élhet az urával. Így vagy úgy, az asszonyt hétfőn fölboncolták és még délután el is temették.

– Szerencsétlen cipészék… – motyogta maga elé Jacob. Majd felemelte a fejét, és a fiához szólt:

– Szólj, kérlek, a komornyiknak, állítsa elé minden utazáshoz alkalmasnak vélt lábbelimet.

A fiú távozott, Jacob pedig új lendülettel kezdett fogalmazni.

A „Buziási Phönix Ásványvíz”-nek kitűnő hatását vese- és hólyagbajoknál, a vesemedence idült hurutjainál, húgykő- és fövényképződésnél, a légutak és kiválasztó szervek hurutos bántalmainál alegnevesebb orvos tanárok elismerték. Kellemes, kissé savanykás ízű, vasmentes, szénsavdús tartalma a legkiválóbb asztali vízzé teszi.

Király Farkas