Kedves Gábor, jaj, mennyire örülök, hogy küldtél nekünk néhány fordítást! Már egyébként is gondoltunk rá, hogy jó lenne teret biztosítani a kortárs lengyel költészetnek. És tessék, most megérkeztek tőled ezek a remek, de tényleg remek versek. Természetesen szívesen közöljük mind a négyet. Lapunk, a Nemzeti Bürokrata fontosnak érzi a műfordítást, a környező népek irodalmát, mert szeretnénk minél szélesebbre tárni az ablakot.

Még nem tudom, melyik lapszámunkban hozzuk Zbignev verseit, de sort kerítünk rájuk, az tuti. … Tessék, micsoda? Hogy a nevében az n után kell egy i betű, és a végén w-t kell írni, mert a lengyel ábécében nem létezik szimpla v, csak dupla? Ó, Gáborkám, emiatt egyetlen percig se aggódj. Biztos lehetsz benne, hogy én a sokadik levélváltásunkban is konzekvensen rosszul fogom írni a nevét, mert én az ilyesmivel nem törődöm. Pörgés van, Gáborom, haladunk tovább az úton, nem nagyon marad idő a nevek írásmódjára. Légy csak nyugodt, a kollégáim se figyelnek rá. Például van egy szerkesztőnk, aki még Szlovénia fővárosának nevét se tudja helyesen leírni, a j elől kihagyja az l-t. De ettől még simán szerkesztett egy könyvet Szlovéniáról, és abban is tévesen írta Ljubljanát. … Fix, Gábor, hogy a tördelésnél majd a versek fölé is rosszul fogjuk kiírni Zbignev nevét. … Tessék? Hogy te azt majd a korrektúraforduló során kijavítod? Na jó, oké, de mi a tartalomjegyzékben is hibásan fogjuk írni, és annak a levonatát nem küldjük el neked ellenőrzésre. Úgyhogy azt a hibát nem tudod kivédeni, azzal majd csak akkor szembesülsz, ha a megjelenés után kézbe veszed a tiszteletpéldányt. … Hát igen, Gábor, vannak az életben ilyen bosszúságok, he-he.

Majd lesz egy kevéske dolgod a jogokkal kapcsolatban. Tudod, állami cég vagyunk, mi ezt kicsit szigorúbban kezeljük, mint más lapok. Na szóval, kellene szerezned nyilatkozatot a szerzőtől, hogy ezek a versek az ő művei, és hogy megbíz téged a fordítással. … Mit mondasz, hogy ez a szerző egy évvel ezelőtt az összes könyvét dedikálta neked, és mindegyikbe beleírta saját kézzel, hogy „Zsille Gábornak, magyarra fordítás céljából”, és tollal alá is írta? Nem, nem, ezt sajnos nem tekinthetjük érvényes nyilatkozatnak. A szerzőnek e-mailben kell nyilatkoznia, mert mégiscsak a virtuális valóság az igazi valóság, he-he. … Mit mondasz, hogy a szerző nyolcvannégy éves, Varsóban él, egyáltalán nem e-mailezik, és nincs is számítógépe? … Akkor ugorjunk arra, hogy az e-mailes nyilatkozata mellett még kézírással is nyilatkoznia kell, hagyományos postai úton. Kizárólag kék tintájú tollal lehet. Fekete tintával nem jó az aláírás, mert úgy nem számít eredetinek. Na tehát, az öregúr Varsóban adja postára a kézzel írt szerzői nyilatkozatát, nyolcvannégy évesen igazán megtehet annyit a költészetért, hogy egy órácskát sorban áll a koronavírus idején maszkban, gumikesztyűvel. A bélyeg felragasztásánál majd vigyázzon, mert nálunk előírás, hogy a bélyegnek legalább két milliméterre kell lennie a boríték szélétől. Ha közelebb van, akkor az egész nyilatkozat érvénytelen.

Gáborkám, ha megkaptad Varsóból a nyilatkozatot, akkor menj el egy fénymásoló szalonba, szkenneld be, és küldd el nekünk e-mailben. De persze az eredeti nyilatkozatot is add postára nekünk, csak előtte fénymásold le három példányban, és mindegyiket külön borítékba tedd, persze ajánlottan. Azt a kis költséget a varsói telefonokért, a fénymásoló szalonokért és a postázásért fogd fel afféle személyes kiadásnak, he-he, majd megtérül neked, ha három-négy hónap késéssel megkapod a fordításaidért a bérszámfejtett nyolcezer forintos honoráriumot.

Addig is töltögesd ki ezt a két-három nyilatkozatot és a megbízási szerződést. Még lesznek újabb nyomtatványok és űrlapok, azokat is töltögesd ki, és küldözgesd vissza nekünk postán, mindet ajánlottan. Kell majd még egy almegbízási alszerződés, amelyben megbízol valakit, hogy számlázza le neked a honoráriumot, mert különben bérszámfejtünk, he-he.

Amiket eddig megbeszéltünk, majd újra végig kell levelezned egy kolléganőmmel, akinek átpasszolom az ügyedet. Ő viszont közben szabadságra fog menni, és tovább fog passzolni téged egy másik munkatársnak, akivel az egész ügyintézést megint elölről kezded. Reméljük, mostantól rendszeres szerzőnk leszel. Töretlen alkotókedvet!

Zsille Gábor