Virágh András Gábor orgonaművész és zeneszerző – korábban orgonistaként kapott Fischer Annie ösztöndíjat, idén zeneszerzőként Kodály Zoltán ösztöndíjban részesült. Junior Prima- és Erkel-díjas, több nemzetközi és hazai versenyen szerepelt sikerrel. Édesapja nyomdokaiban a Szent István Bazilika orgonistája, nyaranta a Szentbékkállai Nyár templomi koncertjeinek résztvevője. – Csanda Mária interjúja. .

Csanda Mária: Édesapja volt az egyik tanítója, akárcsak Mozartnak. Korán eldőlt, hogy kiegészíti és folytatja a szolgálatot az ország és Budapest egyik legszebb templomában?

Virágh András Gábor: A zene iránti érdeklődésem egészen kicsi koromban megmutatkozott. Négy-öt évesen már az ötvonalas kottalapokat firkálgattam, és minden szabad percemben a zongora billentyűi körül ólálkodtam. Annak ellenére, hogy zenész felmenőkkel rendelkezem, soha senki nem presszionált a zenei pálya felé, de életkorom előrehaladtával hamar világossá vált számomra, hogy azt az utat szeretném választani, amin ma is járok.

CsM: Zeneszerzőként kapott most ösztöndíjat, és zeneelméletet is tanít. Sok orgonista zeneszerzőt ismerünk, a leghíresebb Johann Sebastian Bachtól az osztrák Anton Bruckneren át a francia Olivier Messiaenig, példaképekben nem lehet hiány. Önnél hogyan viszonyul egymáshoz az orgonaművész és a zeneszerző?

VAG: Mindkét tevékenység jelen volt a kezdetek óta, és a mai napig is szimbiózisban élnek. Természetesen egy saját mű megírása minden esetben még szorosabban kötődik hozzám, mint egy más szerző által megkomponált darab, de a zeneszerzői alkotómunkám során felhalmozódott energiákat, feszültségeket a hangszerjáték közben remekül fel tudom oldani. Ráadásul zeneszerzőként tovább tudnak inspirálni az előadói gyakorlatom alatt szerzett élményeim…

CsM: Említene erre példát?

VAG: Rengeteg példát fel tudnék sorolni, de inkább általánosságban említenék néhány jelenséget: egy zeneszerző számára a hangokkal való napi fizikális kapcsolatot rendkívül fontosnak tartom. Egyrészt egy stílus, egy (billentyűs) műfaj, vagy akár egy remekmű legbelsőbb megismeréséhez is hozzá tud segíteni az aktív hangszeres játék, valamint a komponálási folyamatra is inspirálóan tud hatni az, ha egy zeneszerző rendelkezik hangszeres „érzetekkel”.

CsM: A Studio 5 zeneszerző csoport egyik alapító tagja, legutóbb pedig a Tetracímű lemezen jelent meg egy kamaradarabja. Mi motiválta a zeneszerzőket a csoport alakításakor és mit tudhatunk a lemezről?

VAG: A Studio 5 megalapításakor az volt az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy tematikus koncertjeinken a kortárs komolyzenét szélesebb rétegek számára elérhetővé tudjuk tenni. Bár mind az öten különböző zenei nyelven komponálunk, a zenéről alkotott alapvető elképzeléseink egy irányba mutatnak. Érzésem szerint ez a kettősség adja meg a Studio 5 vivőerejét. Egy zeneszerző életében mindig kiemelkedő esemény az, amikor egy előadó, vagy együttes CD-re rögzíti a művét. Ezúttal a Tetra (2009) című altszaxofonra és zongorára írott kamaraművem került rögzítésre Puskás Levente és Váradi Judit ragyogó előadásában. Külön öröm számomra, hogy a CD is a TETRA nevet kapta!

CsM: A kapolcsi Művészetek Völgyétől nem messze található kis Balaton-felvidéki falvak egyike: Szentbékkálla – személy szerint csak remélni tudom, hogy a kapolcsi völggyel összekötő földút egyszer kiépül, és közel kerülhet egymáshoz a légvonalban szinte összeérő két vidék. Mit hallhatnak idén nyáron a templomi koncertre odalátogatók?

VAG: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy immáron 11. éve a Fesztivál – mely ezen a nyáron június 29. és augusztus 31. között szombatonként rendezi templomi koncertjeit – rendszeres fellépői közé tartozhatok. Az idei hangverseny mottója „Lejegyzett zene és improvizáció”.Az augusztus 17-i hangversenyen Dietrich Buxtehude, Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms és saját műveim is el fognak hangzani egy ősbemutatóval színesítve, amelyet a Fesztivál felérésére komponáltam. Közreműködik Kiss Alexandra Enikő brácsán, Nagy Míra zongorán, orgonán pedig jómagam.