„Megszokja az ember, hogy nem szeretik. / Magát nem érzi többé csontja törtnek. / Elhallgat, magára húzva azt a csöndet, / mit hirtelenjében épp megtalált.” – olvasom egy Jászberényi Sándor-versben. Megszokja az ember a feszítő érzést a mellkasában, a szorongást, a félelmet, az ásító és egyre táguló űrt a lelkében. Megtanul vele együtt élni, az lesz a természetes, hogy semmilyen, hogy rossz, majd egyszer csak azt veszi észre, hogy nem megy tovább. Mikor válságba kerülünk, az orrunk előtt heverő megoldást is nehéz észrevennünk, és ha szomorúak, elárvultak vagyunk, nem hallunk mást a monoton búgáson kívül, ami azt üzeni, hogy magunkra maradtunk. A lelki elsősegély telefonszolgálat ilyen esetekben hívható: ha úgy érezzük, egyedül vagyunk egy problémával, ha már túl sok vagy túl kevés, ha értő hallgatóságra vagy egy-két jó szóra van szükségünk. Szabóné Dr. Kállai Klára klinikai szakpszichológussal, pszichológussal, a Magyar Lelki Elősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) tiszteletbeli elnökével beszélgettem. – Vöröskéry Dóra interjúja.

Vöröskéry Dóra: Mi hívta életre a telefonos lelkisegély-vonalakat? Mi a céljuk?

Dr. Kállai Klára: Az első hazai lelki elsősegély telefonszolgálat Debrecenben, 1970-ben indult el azzal a céllal, hogy megpróbáljuk az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok számát csökkenteni. A telefonszolgálatok fontos feladata az öngyilkosság-megelőzésen kívül a krízisintervenció, a hatékony alkalmazkodás és a kreatív krízismegoldás elősegítése, valamint a mentálhigiénés prevenció. Általánosabb cél a mentálhigiénés állapot javítása, mely során időnként betöltünk egyfajta irányító vagy diszpécser feladatot is: a hatékony megoldás érdekében elirányítjuk a hívót más ellátóhelyekre, javaslatot fogalmazunk meg, mi segíthet neki. Magyarország sajnos évtizedek óta élen jár a befejezett öngyilkosságok számának tekintetében. Bár az elmúlt húsz évben csökkenés volt megfigyelhető, 2020-ban ez megfordult, és sajnos ismét emelkedett a számuk.

VD: Néha csak egy olyan ember kell, aki meghallgat. Kik ülnek a vonal végén? Milyen érzés ott ülni?

KK: A meghallgatás valóban nagyon fontos. A telefonszolgálatok munkatársai egy szigorú alkalmasságvizsgálat után 120-150 órás speciális képzésen vesznek részt, majd a vizsga és a szükséges hospitálási folyamatot követően ülhetnek a telefon operátori székébe. Képzésük során a segítő meghallgatás művészete a fő tananyag. A munkájukat folyamatos továbbképzés, szupervízió és esetmegbeszélő, mentálhigiénés csoportmunka kíséri, mely biztosítja számukra a „karbantartást”, hogy mindig „tiszta füllel” tudják fogadni a hívásokat. Különböző foglalkozású (pedagógus, védőnő, szociális munkás, vállalkozó stb.) munkatársak ülnek a vonal végén, akik ezt az élet- és lélekmentő munkát önkéntesen, főállású munkahelyük mellett végzik a szabadidejükben. A segítés, a jól segítés bizonyítottan jót tesz a segítő neuroendokrin rendszerének is. A különböző élethelyzetek, sorsok megismerése, az együtt gondolkodás alapján történő helyzetmegoldások mind a hívó, mind az ügyelő/operátor megküzdési kapacitását fejlesztik.

VD: Ha sok hívás érkezik hozzátok, az jó vagy rossz? Miben mérhető a szolgáltatás sikere, kielégítő volta?

KK: Az ügyelők általában örülnek a sok hívásnak, különösen, ha érdemi, valós problémával jelentkezik valaki. Ugyanis a lelki elsősegélyvonalakat is – pl. a 112 vagy más segélyvonalakhoz hasonlóan – elérik az ún. hecchívások, vagy provokáló, álproblémákkal jelentkezők hívásai. Ezekben az esetekben az operátorok ismertetik a 116-123 célját, lényegét. Magát a hívást speciális próbahívásként fogadják, és bizakodnak abban, hogy a kipróbáló valós probléma esetén is tudni fogja, hogy hozzánk mivel fordulhat. Egy-egy segítő telefonos beszélgetés során már menet közben érezhető a siker: a hívó nyugodtabbá válik, másként – reálisabban, higgadtabban – tud a problémájára ránézni, és több megoldási lehetőséget is fel tud sorakoztatni. A beszélgetések végén gyakran elhangzik a „Köszönöm, sokat segített.” mondat.

VD: Az indulásotok óta fejlődött a technika, felnőtt másfél generáció. A hívások okai is megváltoztak? Van bármi, ami állandó a telefonos lelkisegély kapcsán?

KK: Különösen a telefonos csatorna változott a mobiltelefonok elterjedésével. 2011-ben sikerült az európai uniós rövidített hívószámot, a 116-123-at bevezetni, ezért ma hazánkban bárhonnan, bármilyen telefonálásra alkalmas eszközről nonstop, díjmentesen elérhetőek vagyunk. A hívásokban megjelenő tartalmak általában követik az aktuális, általános helyzetet, így pl. a pandémia megjelenése óta emelkedett a vírusveszélyhez való alkalmazkodással összefüggő problémák miatt telefonálók száma. De a veszteségek, az önérzeti problémák, a kapcsolati konfliktusok, a reménytelenség és a magány mind olyan gondok, amelyek kortól és korosztálytól függetlenül gyakran megjelennek a hívásokban. Alapvetően jó lenne, ha mindenki tudná a 116-123 számot, hogy a lelki balesetek elhárítása, kezelése elérhető legyen. Jó lenne, ha ismertté válna, hogy az öngyilkosságot fontolgatók nem meghalni szeretnének, hanem úgy érzik, hogy így nem tudnak tovább élni. Ha ilyenkor ő vagy valaki a környezetében tárcsázza ezt a számot, azzal nagy esélyt ad a másként élésre. Van segítség a lelki bajban is, legalább egy telefonbeszélgetést biztosan megér mindannyiunk élete.

VD: Az általad felsorolt problémák, a veszteség, a reménytelenség, a magány, a kapcsolati válságok stb. bárkit érinthetnek, sőt, azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy valamikor mindenki életében megjelennek. Tudsz olyan technikát vagy trükköt javasolni, amivel megerősítheti magát az ember, és talán egy kicsit könnyebben vészelheti át a nehéz időket?

KK: Nehézségek esetén általában a megküzdési kapacitásunk, valamint a társas kapcsolataink a legfontosabb erőforrásaink. A megküzdéseink tudatos „észben tartása”, felelevenítése önmagában erőforrás, még ha erről gyakran el is felejtkezünk. Érdemes átgondolni, hogy voltam-e már hasonló helyzetben? Mit csináltam akkor? Mi volt jó, mi volt kevésbé szerencsés? Milyen volt a „mégis megcsináltam” érzés? Általában igaz, hogy ha kihívásnak tekintünk egy helyzetet, akkor önmagában felkészültebbek, erősebbek vagyunk. Az egészségtudományi kutatások már igazolták a társas támogatottság összefüggését a mindenkori testi-lelki egészséggel, mely szerint emberi kapcsolataink megvédenek és támogatnak bennünket nehéz élethelyzeteinkben is. Ez az egyik alapja a lelki elsősegély telefonszolgálatok munkájának: az ügyelőnek „van füle” a hívóra, az egyik ember a speciális meghallgatás alapján, a személy autonómiáját tiszteletben tartva segíti a másik embert.

Ha veszteség érte, megoldhatatlannak tűnő problémái vannak, nyomasztja a magány, vagy bármi aggasztja, ingyenesen, éjjel-nappal hívhatja a magyar lelki elsősegély telefonszolgálatot a 116-123-as telefonszámon.