Mindenféle fura dologgal találkozik az ember lánya, ha pihenésképpen tekergeti az idővonalat. Így jártam én is a minap. Nem ritkaság, hogy meg is lepődök, mikkel foglalkoznak az emberek. Az aktuálisan meglepő cikk már az elején meghökkentő módon fogalmazott, ugyanis a cikk szerint manapság egyre többen felvállalják a hajuk őszülését. Már a felvállalást sem értettem. Felvállalni olyan dolgot szoktak, az én olvasatomban, ami egyébként elítélendő vagy valami miatt az emberek szemében megbotránkoztató – vagy legalább ritka. Szóval ez volt az első dolog, ami meglepett, a cikken belül számomra teljesen ismeretlen emberek fotói voltak láthatóak, akiknek ősz vagy őszes a haja. Vigyorogva zártam be a lapot, de a kíváncsiságom nem hagyott békén, elolvastam néhány hozzászólást. Azt igazán kihagyhattam volna. Sajnos nem tettem. Egymásnak estek a kommentelő hölgyek, vagyis inkább ennek a „felvállalás”-nak. A legtöbb hozzászóló azt írta, hogy az ősz haj ápolatlanságot sugall, s hálát adnak a hajfesték feltalálójának, meg ilyenek. Hát, olvasva a hozzászólók véleményét, kicsit sem lettem vidám. Tudom, hogy műhaj, műköröm, műszempilla, műmindenek korát éljük, ez a divat, arra viszont nem gondoltam, hogy elvárás műnek lenni. Eszembe jut az én csodálatos mamám, akinek a hófehér haját soha nem fogom elfelejteni. Kicsit sem tartottam ápolatlannak az őszség miatt. Csodálatos, ahogyan a természet bánik a testünkkel, még a hajunkkal is. Mondhatnám, hogy a Biblia szavai miatt nem támogatom a hajfestést, és nem is hazudnék ezzel, de sok más oka is van. Rengeteg ismerősöm szinte kopaszságig festette a haját, mert úgy hitte/hiszi, hogy fiatalabbnak fog látszani. De miért kell valamilyennek látszani? Mert mások ezt akarják? Olyan keserves és egészségtelen, drága dolgokba kényszerítenek emberek embereket, hogy fel sem fogható. Sőt, tovább megyek: nők nőket. Ugyanis a fotókon szereplő emberek és a kommentelők is mind hölgyek voltak. Undorítónak és gusztustalannak is nevezték az ősz hajat, fel sem fogva, hogy másokban milyen folyamatot indíthatnak el. Szerintem egy lenőtt festett haj sokkal ápolatlanabb külsőt mutat, mint egy természetesen őszülő. Egyetlen férfi ismerősömtől sem hallottam még, hogy az őszülésen jajongana, lehetne azon merengni, hogy miért. A kérdés csupán az, mi az oka annak, hogy másokat bántunk egy egészen természetes és hétköznapi dolog miatt. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy valakit bántsak azért, ha festi a haját, sőt nem is ismerek ilyet. Fordított helyzetben, ezek szerint, más a helyzet. Vajon ezek a rossz nyelvek, akik nem egy kapualjban, egy padon ülve sziszegtetik a szavaikat, hanem a közösségi oldalon, magukkal ennyire elégedetlenek, s ezt vetítik ki másokra, vagy csak ennyire unatkoznak? Nincs jó válasz, vagyis van, az elfogadás, ami nincs. Így esik, hogy egyre kevesebb megosztott dolgot olvasok. Bár segített ez is valamiben, mégpedig abban, hogy erősödjek a testünk csodálásában.

Én, ha egyszer megőszülök, bár erre kevés az esély, a legbüszkébb ősz nő leszek. Addig csak gyönyörködöm az ezüsthajú emberekben, és lassan felfogom: olyan világ van, ahol már azt is fel kell vállalni, hogy változunk a korunkkal.

Lőrincz P. Gabriella