Sok van, mi fölösleges, de a körömlakknál, műkörömnél, papírtörlőnél stb. nincs semmi fölöslegesebb – mondanám szophoklészes áthallással, de akár az eredeti „csodálatost” is használhatnám, a még eredetibb, „különös” értelmében.

„Sok szörnyű csodafajzat van, s köztük az ember a legszörnyebb” – így szól az Antigoné ismert részlete Ratkó József fordításában, amely visszaadja a görög eredeti „szörnyű, különös” jelentését is. A papírtörlő – generációmban a.k.a „Szilvia” – sem fölösleges, inkább különös, de minden különös szerzetnek is megvan a helye.

Gondolom, hogy vannak ádáz papírtörlőellenesek és hű papírtörlőpártiak. A kis papírszeletek sokféle otthont látnak, találkoztam velük offgrid parasztházban éppúgy, mint belvárosi otthonban. Előbbiben úgy tompították a zöldek között fekete pontnak számító eldobható-használatot, hogy a nedves, koszos papírtörlőket kiszárították, és begyújtáshoz használták. Utóbbiban szelektíven gyűjtötték, és szigorú elvek mentén engedélyezték vételezését a családtagok számára. Egy helyen volt, ahol a házigazda csak úgy egyszerűen azért használta, „mert olyan kényelmes”, a többivel meg nem foglalkozott, mert „ugye azt nem gondolja senki komolyan, hogy ettől az ötszáz papírdarabtól dől össze a világ, amit én havonta a kukába dobok.”

És igaza van, ezt valóban nem gondolja senki, mert azért a világ meg az ökoszisztéma nem ennyire egyszerű.

Egy évvel ezelőtt vettem az első papírtörlőmet, amikor újabb generáció konyharuhát dobtam ki. Rossz szokásom, hogy a gyümölcsöt, miután megmostam, a konyharuhába törlöm. Így az érettebb körte, barack, szőlő nyomot hagy a textilen, kimoshatatlanul. Semmiféle agresszív Vanish vagy magas hőfok nem viszi ki, sőt, utóbbi még mintha jobban bele is égetné, valamint hamarabb elhasználódik miatta a konyharuha, és nemcsak foltos, de foszlott is lesz.

Jó konyharuhához jutni pedig nem könnyű. Amíg volt helyi százasbolt, még szert lehetett tenni időnként zsebkendőnyi, makacsul vízlepergető, élénk színű alapdarabokra. Illetve ha az embert Budaörs felé fújta a szél, és elég lelki ereje volt, hogy bevesse magát a svéd bútoráruház sűrűjébe, akkor ízlésesebb és céljának megfelelőbb darabokat is szerezhetett. Lehetett volna még valamilyen online zöld boltban rendelni, persze áron fölül, mert az zöld, és fairtrade helyi jakgyapjúból készült, amelyet kézi hajtású kártolódobbal kártolnak helyi nyugdíjasok bejelentve, és a masina is helyi asztalos munkája, igazi kézműves termék, mindezt vertfalú vályogházban, amelyhez az anyagot helyi tehenek biotrágyájával keverték, a tehenek GMO-mentes szénát esznek, és antibiotikumot sosem láttak, mert a fenekükbe, muszkulárisan szúrja az állatorvos, és a tőgyinfúzió is túlságosan lent van ahhoz, hogy az állat szemlélődjön rajta. Hát ebbe végképp nem törölném a túlérett őszibarackot, mert realitások talaján álló, földhözragadt ember vagyok, fösvény, csak magammal törődök és a többi (eltékozlom a fiatalok jövőjét, különösen a fiatal jaktenyésztőkét és konyharuhaszövőkét). Szólok, hogy ez a pár sor természetesen vicc, de azzal nem viccelek, hogy célom a fenntartható fenntarthatóság.

Gondoltam, ennek a mókának véget vetek a papírtörlővel.

Amit lehet, például víz és kimosható foltot hagyó törlendők, textillel törlök. Ami ennek nem felel meg, azt papírral. Utóbb már ablakpucoláshoz, tükörpucoláshoz is felhasználom, mert egyre kevesebb a nyomtatott alapú újság, amit vagy kapok (ezeket nem feltétlenül ablakpucoláshoz szeretném használni), vagy bedobnak a postaládába reklámanyagként. A szórólap csökkenésének örülök, nyomtatott lapot, könyvet szívesen olvasok.

Szilágyi-Nagy Ildikó