Hadaró beszédéről és gyors mozgásáról volt híres Gergő. Úgy jött-ment egész nap, sokszor éjjel is, mint a bolondóra, tett-vett benn a házban, lótott-futott kinn az udvarán, a kertben, megtörtént, hogy árut vitt furgonnal Pestre – zöldségfeldolgozó kisüzeme volt –, két szomszédasszonya beszélgetett a járdaszögleten, s amikor ő visszatért, a két pletykafészek még ugyanott állt, integettek, hadonásztak, egymás szavába vágtak, arcukon tűzrózsa virított, látta, aki látni akarta, leszedték a világról a keresztvizet.

Egy ilyen sebtében lebonyolított áruszállítás közben történt meg vele a súlyos eset.

A Váci úton robogott, s egy lenge, karcsú lány átszaladt előtte. Hatalmas féket vágott, de az ütközést nem tudta elhárítani, a nő egyik oldalára furcsán elhajolva, különös ívben repült a magasba, s terült el az aszfalton. Óriási csikorgással állt meg, kiugrott s rohant a sebesülthöz.

Eszméletlen volt. Apróvirágos kartonszoknyája leszakadt róla, vér szivárgott az orrából, horzsolás, seb a bal arcán, keze kimarjulva, s az egyik lába, a bal mintha levált volna a testről.

Gergő fölkapta az ölébe, begyömöszölte a zöldséges ládák mellé a Volkswagen furgonba, s teljes gázzal indult a klinikák felé. Közben valaki telefonált a rendőrségre, a járőr kocsi szirénázva kezdte üldözni, ilyen kísérettel érkezett meg a sebészetre. Gergő ott újból fölnyalábolta a lányt, s berohant azt épületbe. A rendőrök csak azután tudták letartóztatni, miután ő átadta a sebesültet a szolgálatos orvosnak.

Visszavitték a baleset színhelyére, s jegyzőkönyvet írtak. Balesetet idézett elő, s elhagyta a színteret.

Gergő nem írta alá a jegyzőkönyvet. Ő nem hagyta cserben az áldozatot, mentette a lányt, nem volt szándékában elbújni, elmenekülni.

Szondáztak a zsaruk, bevitték az őrsre, vért is vettek, s mivel nem zebrán történt az eset, azt mondták, kimondottan a féknyomok hosszúságától függ: börtön vagy büntetés. A helyszínelők már dolgoztak.

Egyelőre a jogosítványát vonták be.

Gergő a rendőrségről a klinikára ment. A lányt kihozták a műtőből. Eszméletlen volt. Hatalmas baksist adott a főnővérnek, hogy beengedje a kórterembe.

Addig várt, amíg a lány magához tért, s kinyitotta a szemét.

– Végtelenül sajnálom, kisasszony – mondta. – Gyorsan hajtottam, az igaz, de ön sem a zebrán ment át, mindketten hibát követtünk el, a rendőrség szerint a féknyomok hosszúságától függ, hogy bedutyiznak vagy büntetést fizetek.

Ági volt a lány neve. Péter Ágnes. Gergő is bemutatkozott. Bokor Gergely.

Gyors, hadaró beszédével mindent elmondott, az agglomeráció egyik településén van kisüzeme, nemrég vált el a feleségétől, mert rajtakapta, de a kislányát, Bettit mégis az anyának ítélte a bíróság, ő egyedül él.

Mindennap meglátogatta Ágit. Már ismerték a klinikán, mondta is az egyik nővér, senki ilyen szép virágcsokrokat nem hozott még a betegének.

A lány bal combja és két bordája törött el, medencecsontja megrepedt, s az arcán keletkeztek csúnya zúzódások. Kitakarta az alsótestét, mutatta a hatalmas gipszet, Gergőnek feltűnt, milyen aprók a lábai, milyen kecses a bokája, a lábszára, milyen lágy, szép ívű a kézmozgása. S Úristen! Milyen szexis a jobb combja, amelyen nincs gipsz! Úgy felizgult, alig tudta eltakarni két széles markával a férfiasság brutális jelentkezését.

Három hétig tartották Péter Ágnest a kórházban. Szépen gyógyultak a sebei, összeforrott a csont.

Hasonló módon alakult az ő kapcsolatuk is. Két nap után – mintha meg sem történt volna a baleset – szót sem ejtettek arról, az életüket mondták, kiderült, mindketten éppen a társkeresés dilemmáit, izgalmait élik.

Elkerülhetetlen volt a találkozás a kórteremben Ági szüleivel. Ők is megenyhültek, pedig az apa azt üvöltözte a baleset után, megöli a piszkos gazembert, aki tönkre tette a lányát.

Olvadt a jég. Elpárolgott a szülők haragja. Négy nap után Ági nem húzta ki a kezét, ha Gergő hosszabb ideig fogta azt.

Elkészült a rendőrség végleges jegyzőkönyve. Tíz kilométerrel haladta meg a megengedett sebességet, az áldozat nyolc napnál hosszabb ideig tartó kórházi kezelésre szorul, tehát elkerülhetetlen a bírósági tárgyalás.

Gergő a harmadik hét közepén kérte meg ott, a kórházi ágyon Péter Ágnes kezét. Úgy nőtt, úgy színesedett először a rokonszenv, azután a szerelem köztük, mint ahogy ághegyen a gyümölcs beérik. Rövidre nyírt kefefrizurája, szürke szeme, gyors beszéde, hatalmas cselekvésvágya különös kábulatba ringatta Ágnest.

S Gergő otthon, éjszaka, félálomban az apró, gyermekes női lábat, a formás térdet, az eszméletlenül érzéki combot, s a kötésekből, a flastromokból kilátszó kedves arcot látta.

A bíróságok túlzsúfoltsága miatt csak két hónap múlva került sor a tárgyalásra. Gergő arra kérte a védőügyvédjét, idézze meg tanúnak Péter Ágnest. Illetve akkor már Bokor Ágnest.

Szokatlan jelenet volt. A balesett áldozata istáppal a hóna alatt jelent meg, átnyújtotta a bírónak a házasságlevelet, s bejelentette a névváltoztatást.

Férj s feleség állt a bíróság előtt.

Zavar ült ki Iustitia fölkent papjainak az arcára. Érdekes, szokatlan ügyben kellett döntést hozniuk.

Kétségtelenül súlyos kihágást követett el a vádlott, településen belüli gyorshajtást, de az áldozatból boldog feleség lett. Ezt Ágnes a tanúvallomásában el is mondta.

– Másfél év felfüggesztett börtön – hangzott az ítélet, amit úgy vettek tudomásul, mint házassági jókívánságot.

A tárgyalás az első emeleten folyt. Gergő az ölében vitte le a lépcsőn a még mindig gyengélkedő, bal lábára bicegő fiatal feleségét.

Hegedűs Imre János