A fecskéket mindenki szereti – de jól szeretjük-e őket? És tudunk-e tenni értük, ha segítségre szorulnak? Valamint: teszünk-e eleget? Lenner Ádám természetvédelmi mérnökkel, természetpedagógussal beszélgettünk a fecskevédelemről. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Miért fontosak a fecskék nekünk, embereknek, valamint az élő rendszernek, azaz az ökoszisztémának?

Lenner Ádám: Herman Ottónak ismerhetjük a Madarak hasznáról és káráról című könyvét. Amikor ezeket a szavakat használjuk, akkor mindig az ember szemszögéből vizsgáljuk az adott fajt. A természetben minden őshonos faj egyede hasznos a maga módján. Ez fontos gondolkodásbeli különbség. A fecskék az ökológiai rendszerben kiváló fékezői a repülő rovarok (legyek, szúnyogok) túlszaporodásának. Természetesen ez az embereknek is jó, így hasznosnak tekintjük őket. Egy fecske az itt-tartózkodása alatt hozzávetőlegesen 1 kg rovartól szabadít meg minket. A biodiverzitás megőrzése nagyon fontos. Minél változatosabb egy terület életközössége, illetve a fajon belül minél változatosabb a genetikai állomány, annál nagyobb eséllyel tudnak pozitívan reagálni a környezeti változásokra. Mert a jó, időben meghozott válasz értékes. Ez ránk, emberekre is visszahat, jobban, mint gondolnánk, mindegy, hogy városban vagy tanyán élünk. Ha csökken a denevérek és fecskék száma, akkor a szúnyogok és legyek száma drasztikusan megnő. A kutyák szívférgességét szúnyogok terjesztik, így nem mindegy, hogy mennyi és milyen szúnyog repked a nyári estéken. A legyek pedig, mint tudjuk, megannyi betegség, tífusz, kolera, vérhas, terjesztői lehetnek, ha emésztés közben nyaló-szívó szájszervükről elcseppentenek pár vírussal és baktériummal teli cseppet.

MZs: Miért lett a fecske kultúrakövető, emberközeli madár? Miért fontosak nekik az ember által nyújtott élőhelyek és lehetőségek?

LÁ: A három fecskefaj közül a molnárfecske és a füsti fecske a kultúrakövető. Ennek a két fajnak az egyedei hasznosítják az ember által épített környezetet. Mindhárom, szaporodó-, búvó- és táplálkozó közeg adott a számukra. Épületeink fészeképítésre nagyrészt alkalmasak, a jószágtartásnak köszönhetően pedig repülő rovar, elsősorban légy és muslinca áll rendelkezésre. Egy muslincás fa körül sokáig köröz a fecske, elkapva a repülő egyedeket. Míg a molnárfecske az épületen kívül, addig a füsti fecske az épületen belül szeret építkezni, ha a falfelületen a sárgalacsinjai megtapadnak. Jelenlétünk védelmet biztosít számukra. A ragadozói kevésbé mernek közel jönni az ember lakta házhoz. Persze kivétel mindig akad, ilyen a szarka, mely akár egy egész telep fiókaállományát képes elpusztítani. Mint régen is, most is nagyon sokan szeretik a fecskéket. Ez örvendetes, mivel ettől függetlenül is rengeteg veszély leselkedik rájuk.

MZs: Hányféle fecske él Magyarországon?

LÁ: Ha a vörhenyes fecskét − mely nagyon ritka tavaszi és nyári vendég − nem említem, akkor három fecskefaj költ tömegesen hazánkban. Sokan azt hiszik, hogy a városok panelházai között cikázó sarlósfecskék is fecskék, de ez tévedés. Nevével ellentétben nem a fecskefélék családjába tartozik, sőt, még nem is énekesmadár. Legközelebbi rokonai az újvilági kolibrifajokhoz tartoznak. Visszatérve a „valódi” fecskéinkhez tehát: van a molnárfecske, a füsti fecske és a partifecske. A molnárfecske tipikus verandalakó. Fészke félgömb alakú, teljesen zárt, csak egy apró nyílás található rajta, ahol a szülők, majd később a fiókák ki-be járhatnak. Gyakori városi fajunk. Előszeretettel választja a ház falán lévő kitüremkedés alatti részt fészke megépítéséhez. Nem territoriális, így fészkei egymáshoz érhetnek. Nyüzsgő telepet tudnak létrehozni. A füsti fecske ettől kissé eltért. Torka vöröses, farokvillája a három faj közül a leghosszabb, és fészket szinte mindig zártabb térbe építi, mely lehet istálló, garázs, kazánház. Habár az ő fészke is sár és fűszál összetapasztásával készül, ez a faj szeret kicsit több és hosszabb fűszálat beleépíteni fészkébe, illetve lakhelye negyedgömb alakú, felül teljesen nyitott, nem zár rá a mennyezetre. Ennek köszönhetően fiókái gyűrűzhetőek, így állományváltozásuk könnyebben nyomon követhető. A parti fecske eltér az előbb említett két fajtól. Elsősorban folyók mentén lévő szakadó partfalakba vájja fészkeit.

MZs: Miért fogyatkoztak meg? 

LÁ: A probléma sajnos komplex. Azért sajnos, mert a megoldás sem egyszerű, és nem csak rajtunk, magyar embereken múlik. A háztáji állattartás megszűnésével jelentősen csökkent a táplálékforrás, mely azonnal meghatározta az életben maradt fiókák számát. A műfüves, gyeptéglás, lebetonozott területek jelentősen nőttek, így a rendelkezésre álló sár mennyisége és minősége is kevesebb, mint régen. Mint megannyi fajra, rájuk is negatívan hat a klímaváltozás. 2008-ban a hirtelen jött hűvös szeptemberi napok óriási csapást mértek a populációkra. A fecskék százával pusztultak el, mert napokig nem repült a rovar a hideg hatására, nekik pedig csak pár napra elegendő tartalékuk van. Nem is tudnak nagyon meghízni, mivel akkor nem tudnának repülni, vagy több energiába kerülne. Ha százévente van egy ilyen csapás, akkor egy jó szelekciós nyomásnak is tekinthetjük, mert a legerősebbek maradnak életben, és azok szaporodnak tovább. Sajnos manapság viszont a légkör melegedéséből adódóan ezek a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbak és összetettebbek, hatásuk komplex, és nagy területekre terjed ki. Nincs ideje két csapás között a populációnak megerősödni, az egyedszámnak megnőni. Két évvel ezelőtt a júniusban jött késői zöldár több telepet semmisített meg teljes egészében. Sok ezer fióka a kirepüléshez közel volt, és mind a vízbe vesztek. A szokásos áprilisi árhullám késett pár hónapot, ezzel tragikus körülmények közé taszítva az ott élő populációt. A szélsőségek nemcsak nálunk, hanem az egész bolygón éreztetik hatásukat. Így van ez a Szahara területén is, ahol átrepülnek apró madaraink és egy aszályosabb évben több száz kilométert kell nekik pluszba repülni élelem és víz nélkül. A médiának is hatalmas a szerepe. Sok évvel ezelőtt a madárinfluenzával riogattak mindenkit, melynek hatására az emberek tömegével verték le a fecskefészkeket, félve egy nem létező, emberre veszélyesnek hitt vírustól. Minden évben van madárinfluenza, idén is, de ránk ez nem jelent veszélyt. Szerencsére a közösségi média felületein egyre többen adnak hangot a fecskék iránti szeretetüknek, mely átragad üzletláncokra, más emberekre és a médiára is.

MZs: Mit tudunk tenni az érdekükben?

LÁ: Mint minden fajnak, neki is szüksége van búvó-, táplálkozó- és szaporodó közegre. Hazánkba utódot létrehozni érkeznek a fecskék, így nekünk fontos, hogy számukra mindent megpróbáljunk biztosítani. Ilyen a műfészek, mely lehet agyagból, gipszből és tökből is. Ezek szakszerű kihelyezése nagymértékben segíti a faj egyedeit. Ha kertes házunk van, akkor érdemes kertészkedni, tyúkot tartani, mert ez mind segíti a táplálkozóközeg létrejöttét. Végső soron a legfontosabb, hogy szeressük − és ne háborgassuk őket. Csökkentsük ökológiai lábnyomunkat.

Lenner Ádám ismeretterjesztő kisfilmje a témában, Fecskék a ház körül címmel elérhető YouTube-on: