Révészné Petró Zsuzsa kommunikációs szakemberrel, a Nyíregyházi Állatpark szóvivőjével és oktatási vezetőjével beszélgettünk az állatkertek megváltozott szerepéről, az élőhelyen kívüli fajmegőrzésről és az állatterápiáról. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Úgy tudom, gyerekkorodban is „önkénteskedtél” már állatok körül: egy állatkereskedésbe jártál iskola után segíteni, és magad is sokféle állattal vetted körül magad. Támogatták a szüleid a kisállattartást?  

Révészné Petró Zsuzsa: A szüleimnek a mai napig nagyon sokat köszönhetek. Pici koromtól kezdve látták az állatok iránti érdeklődésemet, és ahogy csak tudták, támogatták az élővilág iránti csillapíthatatlan tudásvágyat. Nemcsak szakkönyvekkel, de zokszó nélkül tűrték, ha új állatokkal állítottam be a családi házunkba, legyen szó karmosbékáról, hullámos papagájról, ékszerteknősről vagy a „nekik, házassági évfordulójukra szánt” aranyhörcsögpárról. (Nem beszélve a tubifexről a hűtőben…) Általános iskolás koromban minden évben a nyaram egy részét az apai nagyszülőknél töltöttem falun, akik szintén tudták, hogy nem kell programokat szervezni a kisunokának, ha kap néhány néma kacsát vagy egy kecskegidát, azzal egész nyáron elvan a gyerek – és így is volt.

MZs: Hogy vezetett az utad éppen a Nyíregyházi Állatparkhoz? És egyenes vagy kacskaringókkal teli út volt ez?

RPZs: Sokszor gondolkodom el azon, hogy igen szerencsés csillagzat alatt születtem, hiszen immár 24 éve álommunkahelyem van. Egy nyári pedagógia gyakorlat során kerültem be a Nyíregyházi Állatpark vérkeringésébe, ahol annyira magával ragadtak az ott tapasztaltak, hogy éreztem, itt a helyem. Nem csak én, de parkunk igazgatója, Gajdos László is így látta, bizalmat szavazott, és felvett az akkor még maroknyi embert számláló csapatba. (Érdekességképpen említem, hogy 2024-ben már 140 főt számlál a zoo-team az állatkerti szállodáink munkatársaival együtt.) Eleinte tengeri akvarista és hüllős gondozó voltam, valamint az állatkerti oktatási feladatokat láttam el, melyek az évek során bővültek. Kezdetben csak szakvezetések voltak, mára már egy komplett, egész évet lefedő zoopedagógiai program várja az Állatparkba érkezőket. A tantervi keretekre épülő erdei iskola és a közkedvelt nyári tábor mellett a jeles napok is nagy érdeklődéssel zajlanak. Az Állatok Világnapja, a Madarak és Fák napja, a Környezetvédelmi Világnap csak néhány a szervezett programjaink közül. Emellett Zoo tv-adásokat készítünk, és célunk, hogy bárki, aki belép az állatparkba, komoly tudással távozzon, hiszen napjainkban az állatkertek szemléletformáló szerepe hatalmas lehetőségekkel bír. Míg az elmúlt évszázadban csupán a szórakoztatás volt a cél, jelenleg a komoly zoológiai tudással rendelkező állatkertek feladatai közé az oktatás, a kutatás és a fajmegőrzés tartozik. Itt, a Nyíregyházi Állatparkban is számtalan olyan fajt mutatunk be és tenyésztünk, melyek a természetben végveszélyben vannak, s kemény kimondani, de az állatkertek sok esetben utolsó mentsvárai a kipusztulás szélén álló fajoknak.

MZs: Folyamatosan képezted és képzed magad, kérlek, sorold fel a főbb állomásokat!

RPZs: A tanulás, a folyamatos fejlődés mindig is fontos volt a számomra. Az első – tanári – diploma megszerzése után, munka mellett, a Debreceni Egyetem környezetvédelmi ökológia szakát is elvégeztem, majd lehetőségem volt (első magyar nőként) hatalmas példaképem, Gerald Durrell miniegyetemén tanulni, Jersey szigetén. Az élőhelyen kívüli fajmegőrzésről, a jelenkor állatkerti feladatairól rengeteg információt szerezhettem, óriási hatással voltak rám az itt hallottak. Emellett az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének továbbképzésein, az EAZA Academy-ken is több ízben részt vettem, és bevallom, már most nézegetem, hogy szeptembertől melyik hazai egyetem szakára iratkozhatnék be. 

MZs: Állatasszisztált terápiával is foglalkozol – először a törpemalacodat kezdted tréningezni, aztán végül is a kutya mellett tetted le a voksodat. Mesélj a kutyaterápiáról, kérlek!

RPZs: Mindig is égett bennem a vágy az állatok tréningezése iránt, jelenleg is házityúkot, valamint egy minnesotai malackát tréningezek az otthonomban. Ez utóbbi a férjem születésnapi ajándéka volt. Van, aki 45 évesen gyémántgyűrűre vágyik, nekem egy malac volt az álmom. Bevallom, magam sem gondoltam, milyen páratlan intelligenciával rendelkeznek ezek az állatok. A malactartás és tréning csupán hobbi, viszont a kutyás terápia szinte hivatás a számomra, bár még nagyon újkeletű dolog, még tanuló státuszban vagyok a kutyapárommal ezen az izgalmas területen. Már tíz éve „kutyázom”, de míg korábban az engedelmességi munkasportokat kísértem figyelemmel, illetve a légszimatos keresésben, a mantrailingben próbálhattuk ki magunkat, egy váratlan, új „szerelem” egy négylábúval más kutyás terület felé fújt. Egy örökbefogadott fekete labrador gazdája lettem, aki megmutatta nekem, milyen örömöt is tudunk szerezni, és milyen fejlesztési lehetőségek adódnak az állatasszisztált terápia segítségével. Jelenleg így a szabadidőmet a Fókusz Mentő- és Segítőkutyás Egyesületben töltöm, ahol folyamatosan képeznek és újabb kihívások elé állítanak a csapattársak. Számomra is meglepő volt, hogy bár rengeteg energiát kíván a kutyatréning vagy egy állatasszisztált óra, minden esetben felfrissülök, megerősödve és feltöltődve távozom a foglalkozásokról.

MZs: Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetség (EAZA) medve oktatási programjának koordinátora vagy, hozzád fűződik a Nemzetközi Medvenap ötlete is.

RPZs: A Nyíregyházi Állatpark szakembergárdája hatalmas tudással rendelkezik, hiszen többek között az EAZA elnöke, Dr. Papp Endre a kollégám, de több fajnak, mint a vörös óriáskengurunak vagy a fehérbóbitás kengurunak a koordinátora is a munkatársam. Én jelenleg több fronton is medve oktatási tanácsadó vagyok, egyrészt az EAZA berkein belül, valamint a Természetvédelmi Világszövetség az IUCN tagjaként is. A célom többrétű, egyrészt akár a legkisebbeket edukálni a 8 medvefajról, ezért írtam meg pl. a Soós Noémi által rajzolt Medvés könyvet is, illetve most készül egy jelenleg 245 oldalas EAZA oktatási anyag a medvefélékről, ami nem csak bemutatja a medvefajokat és általános információkat ad a Föld medvéiről, de az ember-állat konfliktus is terítékre kerül. A csodaszép kiadványon közel két éve dolgozunk egy nemzetközi csapattal, a kötet illusztrációit Bányácskai Eliza kolléganőm készíti.

MZs: A zoopedagógus közvetít az ember és az állat között – számos módon, módszerrel. A hagyományos oktatási formákhoz képest mit tud nyújtani a zoopedagógia?

RPZs: Egy szóval: csodát. Kapcsot az emberek és állatok közé, hiszen az állatkerti oktatás során tapasztalatok segítségével nyújtunk ismereteket. Mennyire más egy tankönyvből tanítani, mint nálunk egy zoopedagógia foglalkozás során, tapasztalatok útján, érzékszervek bevonásával megmutatni a természet csodáit.