A legnagyobb közhelyek egyike, hogy olyan korban meg társadalomban élünk, ahol az információ és annak testi hordozója, az inger a minden. Egyetlen nap alatt annyi inger (és általa információ) rohan el felfogószerveink előtt és az agyunkban, amennyit a jelenkort megelőző történelmi korokban élő egyszerű embernek egy egész élet alatt volt lehetősége megtapasztalni. Az információ érték, de nem eszmei érték, mint egy festmény vagy egy nagyon ritka autó vagy egy filozófia, hanem számszerű érték, lapátolják az emberbe és az emberből, mint a pénzt. Az információ túlnyomó része továbbá – így gondolom – vizuális. Sőt, nemcsak vizuális, hanem digitális is, az állandóan változó képernyőn jelenik meg, az ezt megelőző korokkal ellentétben, ahol a vizuális információ hozzá volt rögzítve testi hordozójához. Információval van töltve a fejem, majd’ szétpukkanok, az információtúltengéstől mindenki majd’ szétpukkan. Így hát értékelem, ha valaki információt, pláne, ha felesleges információt tart vissza tőlem. A reklám a legfeleslegesebb információk egyike, mert nem tájékoztat, hanem agyat most, ingert ad a termékkel kapcsolatban, amire a válaszingered a termék megvétele lehet. Örülök, ha nem jönnek velem szembe reklámok. Az Adblocker megfoszt az információk építette mentális rabszolgaságból, általa nem leszek felesleges ingerek és felesleges információk áldozata.

Összeszámolom, hogy hány felesleges információ nem ért el hozzám, strigulázom ezt, hogy lássuk a dolog súlyát. De nem egy újabb digitális ingert kívánok adni, helyette ezt visszaemelem az analóg világba, a falra helyezem el munkámat. Igaz, ez még nem tudja levetkőzni az inger impulzus jellegét, befogadása, még ha egyszerűsítettsége miatt sokkal kisebb intenzitással, ám még mindig valamilyen mértékű intenzitással érhet. Ennek kontrasztjaként nem csinálnék mást, minthogy munkámat egy teljesen érintetlen, fehér fallal szemben helyezném el. A befogadó a fehér fal tapasztalata által, ha egy kis időre is, de megszabadul az információ és az inger őrjöngésétől, illetve a digitális kép agresszív ostromaitól, elmebajos rohangálás helyett a tiszta, ingermentes, információmentes üresség részesévé válhat, kontrasztban a vele szemben lévő tengernyi strigulával, és végképp kontrasztban az ingerrel és információval túltelített világ fejetlenségével.

Hegyi Damján