A dinnyés valójában zöldséges volt. Szezonban forgalma jelentős részét a dinnye adta. Az üzlet egyik fala mellé, két raklapra halmozva állt a görög, másik oldalon, raklapokból készült ketrecben a sárga. Murvás parkolóban állt a fedett stand. Kívülről bódé jellegűnek látszott, belülről megvolt minden civilizációs eszköz, amit az ember egy zöldségestől elvár: kézmosó, meleg víz, NAV-ra kötött pénztárgép és WIFI. (Jelszó: Dinnyeresort!)

Ani ráfékezett volna, de már késő volt. Mögötte jöttek, és nem vette időben észre, hogy itt lehetne megállni dinnyét venni. Egész délután a dinnyén járt az esze, meg, hogy hol tehetne szert rá úgy, hogy ne kelljen kitérőt tenni. Időtakarékosságból úgy döntött, az egyik teszkóban fogja megvenni, de sem a Lidl-ben, sem az Aldiban nem volt. Pedig sokan szidták facsén a teszkókban vásárolt dinnyét, ebből gondolta Ani, hogy lehet kapni, és nem lehet olyan rossz, mert még többen voltak, akik nem ejtettek szót a dinnyéről a közösségi médiumokban, feltehetően azért, mert nem volt bajuk vele.

Nem volt dinnye, de eddigre már a dinnye képzete rabul ejtette Anit, így elhatározta, hogy nem a pályán halad, hanem faluról-falura, hogy dinnyeárust fogjon az út mellett. Sajnos nyolc óra elmúlt, így a dinnyeárusok, úgy tűnik, nyugovóra tértek, Ani mindössze néhány „Dinnye/Melone 250” táblát látott. Az elsőnél még reménykedett, hogy ez kétszázötven métert jelent, de sajnos kétszázötven méter után, ahogy megpillantotta az út üres szélét, belátta, hogy kétszázötven Forintot jelent.

A faluban vette észre a zöldségest, hazáig már biztosan nem lesz több. Visszafordult. A bódé tetején két félmeztelen férfi tevékenykedett.

– Zárva vagyunk! Dinnyét akarsz? – kiáltott le az egyik.

– Igen – válaszolta Ani.

A férfi lemászott, közben magyarázta:

– A tegnapi vihar megtépázott minket. Szétvitte a tetőt. Azt javítjuk, épp az előbb le is estem – itt fölmutatta bekötött ujját –, de nem ezért vagyunk zárva, hanem mert nyolcig vagyunk.

Ani ártatlanságot tettetve megkérdezte, miközben a telefonjára pillantott:

– Hány óra van?

– Nyolc óra tizennyolc – válaszolta a zöldséges, de közben kinyitotta a pultot, és elővette a mérleget.

Ani választott egy görögdinnyét. Eszébe jutott, hogy gyerekkorában divat volt a dinnyét meglékelni, és milyen jó, hogy már nem lékelik meg. Sokkal nehezebb volna hazavinni, olyat meg még nem látott, hogy valaki meglékeltet egy dinnyét, aztán nem veszi meg. Vagyis vette meg, mert a dinnyelékelés a kultúrtörténeti múlt barbár szenzációjaként eltűnt a civilizációkonform szabályok hatására. Sok más barbárság megmaradt, sőt, újak is fölemelkedtek, és, sőt, nem is számítottak barbárságnak. Nem sértette például a civilizáció szabályait, hogy valaki karosszérialakatos műhelyt nyisson lakott területen, ha cserébe karosszérialakatozza a városka elöljáróinak autóját. Ugyancsak civilizációkonform volt a családon belüli erőszak, ha régi dinasztiáról volt szó, akik jártasak voltak a lakosok megfélemlítésében. Problémamentesen csúszott át a civilizáció szitáján, ha gyerekek megerőszakolták óvodás társaikat, vagy, ha szülők eldöntötték, hogy a kislányuk valójában fiú, jobb, ha mielőbb levágják a mellét, és kiveszik a méhét. Legalább a környezetet sem szennyezi azzal a sok betéttel és tamponnal, amibe belemenstruál. A szülőképes nők teszik tönkre a bolygót a menstruációjukkal, mutatott rá már többször a zöld-lobby azon ága, amely szerint ökológiai katasztrófánk felelősei a nők, akik egy használat után eldobják a betétet.

– A dinnyelékelésben valóban kevés értelmet lehet találni, inkább rítusként lehet érteni – gondolta Ani, miközben bepakolta a dinnyét a hátsó ülésre. – Mondjuk, a menstruációnak sincs értelme, de az nem kopik ki.

Ma sem tilos meglékelni a dinnyét, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal mindössze azt ajánlja, ha a dinnyés meglékelt egy gyümölcsöt valakinek, akkor annak adja is el: „A görögdinnye értékesítése során a lékelés, illetve darabolás, szeletelés csak abban az esetben végezhető, ha rendelkezésre áll olyan eszköz vagy egyszerű berendezés (pl. csappal ellátott tartály), amely ivóvíz minőségű víz biztosításával alkalmas a vágó eszközök valamint a dinnye felületének tisztántartására. Mindemellett szükséges a megfelelő csomagolás (fólia) a darabolt termék lefedésére. A lékelt, de meg nem vásárolt dinnye ismételten nem hozható forgalomba.”

Ani aztán felhagyott azzal, hogy a lékelésen elmélkedjen, mert éberséget igényelt balra kanyarodni lámpa nélküli kereszteződésben egy nyaralóhelyen, péntek este. Az órára pillantott: húsz óra huszonhárom perc, majd gondolatai a zöldségesen állapodtak meg:

– Rettenthetetlen jócselekvő, a NAV-tól sem fél.

Szilágyi-Nagy Ildikó