„Ha nem bírná el egyedül a koporsót, csak hívjon!” Egy mondat az éterből, messziről, ki tudja, honnan indult, hová tart, csak súlyt tesz a létezésre, vagy épp a nemlétre. Vajon ki viszi hátán a halált, ki viszi fogában a szerelmet, vagy a kettőt együtt, és hol van a túlsó part a kettéválasztott tengeren? Hová tűnt a bevásárlólistám, amit tegnap írtam a lötyögő T betűs klaviatúrámon, a szobámban, ahol ma reggel megsértődött az idő? Bonbont vegyek neki, vagy megöleljem? Inkább hagyom, hogy végleg kisétáljon a kapun.

Mérleg kellene, hogy tudjam, mennyit ér egy kiló boldogság. Feloldom a telefont és rendelek. Mérleget, boldogságot, időt, hogy legyen időm rendelni egy új életet? Nagyanyám megtanította, hogyan használjam a mérleget, de meghalt, mielőtt mosolyoghatott volna.

A bevásárlólistám gyűrött és hosszú. Átgyalogolt rajta egy seregnyi gondolat. Éjszaka jöttek, átsettenkedtek a nappalin, nyomokat hagytak, aztán örökre eltűntek. Csak a szaguk maradt itt, égett bőr és haj. A háború a szomszédban toporog, ne nyiss ajtót, egy leheletnyi résen is beszivárog! Szeretőket szegez koporsóhoz, kurvákat csinál szüzekből, vércseppeket szitál bárányfelhőkből. Merre menjek, ha kidöntötték a táblát az útkereszteződésben, ha a dzsipieszt hangszalaggyulladással kezelik?

Mérleg kellene, hogy tudjam, milyen nehéz a súlytalan élet. Minden reggel felkelni, és tenni, amit tennem kell. Fogat mosni nem habzó fáradsággal, arcpakolást használni nyugtalanító gondolatokból. A tojásrántotta sótlan, az életemre ráömlött valami, amitől ragad és keserű. Rendelnem kellene egy szert, ami kiveszi a foltot mindenből, még a halál előtti pillanatból is. Jézust hívni feltámasztáshoz, vagy valakit, aki nem annyira elfoglalt, mint Krisztus urunk. Valakit, aki még csak most kezd népszerű lenni a TikTokon.

Mérleg kellene, hogy megmérhessem az érzéseimet, és abból kiszámolhassam, ez szeretet vagy gyűlölet. A matematikához nem értek, nem tudom, gyököt vonjak vagy négyzetre emeljek, ha újra látlak. Vagy egyszerűen csak menjek át a túloldalra. A gyávaság egyenesen arányos a bujkálással? Matematikai képlet az x én vagyok, az y te, vagy mindenki más. Á négyzet per B négyzet. Ez most mi?

Ülök a széken, koponyát forgatok finoman az ujjaim között. A szemüregéből rám bámul. Egy hiányzó fog helyén átszivárog a fény, belém döf. Kereslek a borospohárban leülepedett években, amiket nem számolok. A maradék bort rácsepegtetem a koponyára, csontrepedésekbe szivárog a bordó folyadék. Ha megvágom az ujjam, elöntenek az emlékek, nincs az a tapasz, ami elállíthatná ezt a fájdalmat.

Ezt az évet is kazalba rakom ma éjjel, titokban, hogy senki ne lássa, mit művelek. A régi emlékeket alulra hányom, az újabbakat a tetejére. Hagyok helyet, van még néhány óra, mielőtt beköszönt az új esztendő. Holnap majd hívok valakit, hogy segítsen betakarni télire. Azt jósolják, hamarosan havazik. Minden elszalasztott lehetőség nyomot hagy majd a hóban.

Döme Barbara

Az illusztrációt a mesterséges intelligencia készítette.