Az elmúlt héten írtam, hogy a kamilla volt gyermekkorom megmentője. Akkoriban kaptam meg Maria Treben Az Isten patikája című könyvét, amivel nem bírtam betelni, úgy olvastam, mint a Bibliát. Volt, amit ki is próbáltam; sétáltam az erdőben, a réten vagy csak a kertben, és tanultam a füveket. Ismerkedtem a növények virágával, levelével, szárával, gyökerével. Megkerestem a könyvben, melyik növényt mire lehet használni, mikor kell szedni, hogyan kell szárítani. Olyan volt, mint egy játék, fel sem fogtam, milyen fontos dolgokat tanulok, nem is éreztem tanulásnak, valójában csak agyon akartam ütni az időt és komolynak tűnni – mert ez azért mégsem csupán holmi babázás vagy főzőcske. Kinyílt akkor egy másfajta világ számomra; ha sikerült megjegyeznem valamelyik növény nevét és hatását, végtelenül büszke voltam magamra, és igyekeztem bezsebelni a dicséreteket. Természetesen építettem egy játékvilágot is, ahol mindenkit meg tudtam gyógyítani a csodavilág varázsfüveivel. Már nem csak a kamilla létezett, és igazán boldog voltam, amikor mama is olvasta a könyvet. Nagyon szerettem volna jót tenni, azt akartam, hogy semmi ne fájjon az embereknek – sokan azt hitték, orvos leszek, de nekem ez sosem fordult meg a fejemben. Idővel, ahogyan a többi hóbortom, a gyógynövények iránti érdeklődésem is megszűnt. Mégis, ha megvágtam a kezem, már tudtam, milyen levél kell a sebre; ha valaki azt mondta, fáj a veséje, azonnal ajánlottam a zsurlót, azt is elmondtam, hogyan kell alkalmazni. Megragadt a fejemben a gyógynövények neve, hatása, s ez a mai napig így van. De aztán mégis csatlakoztam a világhoz. Sokkal egyszerűbbnek tűnt egy tablettát beszedni egy tea elkészítése helyett. A legapróbb problémákra is azonnal gyógyszert vettem be, pedig ott volt mindenre a megoldás, a bevált dolog a fejemben, ahogyan sokaknál.

Néha ülök a kertben és csodálom az Isten patikáját. Végre megint kinyitottam a sok éve becsukott ajtót, amit magam zártam kulcsra. Nézegetem a zöld, illatos, igazi ajándékokat, s újra arra gondolok, hogy minden betegségre itt van a gyógyszer, csak nem használjuk.

Persze tisztában vagyok azzal, milyen sok súlyos betegséghez szükséges a modern gyógyszer, s míg élek, hálás leszek az orvosoknak, akik a családtagjaimat megmentették, de talán közelebb kerültem a természet adta lehetőségekhez is. Újra készítek gyógyfüves cukorkát köhögés ellen és teákat, főzeteket. Újraolvasom a könyvet, mert az a régi eltűnt, de egy használtkönyveket árusító helyen megtaláltam. Már nem csupán a gazos kertben járok, hanem a bőséges patikában. És persze szárítok egy kis kamillát.

Lőrincz P. Gabriella