Kovács Dániel Gábor drámaíró darabjai két kötetben is napvilágot láttak. (1956-os drámatriptichon, Örök kőszálra állva) Elsősorban történelmi témák és társadalmi jelenségek érdeklik, utóbbi körébe tartozik rendhagyó szociográfiai műve, a Közellenség, mely a szurkolói szubkultúra – a fanatikus ultrák és futballhuligánok – világába ad betekintést. A sport világa azonban nem csupán írói érdekesség számára, hanem maga is sportol, sőt, az edzés, testépítés, egészség a hétköznapjainak is része, hiszen eladóként és szaktanácsadóként dolgozik az egyik világszerte ismert, táplálékkiegészítőket forgalmazó cégnél. – Szilágyi-Nagy Ildikó interjúja.

Szilágyi-Nagy Ildikó: A színházzal való kapcsolatod egy véletlennel kezdődött tizenöt évvel ezelőtt. Történelmet és politikaelméletet tanultál, és egyetemi tanulmányaid mellett a Radnóti Színházban nézőtéri dolgozóként kerested a kenyered. A testépítéshez mi volt az első lépés?

Kovács Dániel: A gimnáziumi években kezdtem el érdeklődni a testépítés világa iránt, az akkori legjobb barátom elkezdett egy konditerembe járni, és megtetszett a fizikumának a fejlődése, illetve az a tudatos napirend, amit ez a sport megkövetel. A mai napig tisztán emlékszem, amikor beléptem a karcagi Ditec edzőterembe. Egyből rabul ejtett ez a világ, és mint általában a nagy szerelmek első pillanatai, szinte mindenre emlékszem, még arra is, hogy milyen pózban mesélt Veres Béla, az edzőterem tulajdonosa erről a világról, melyik gépet hogyan kell használni, milyen táplálékkiegészítők vannak, hiszen akkor még nem volt internet, nem volt mobiltelefon, nem volt semmi, csak a személyes tapasztalás. 

SzNI: Most milyen szerepet tölt be a sport az életedben?

KD: Heti négyszer tudok lemenni az edzőterembe. Reggel 8-ra viszem a nagyobbik fiamat iskolába, a középsőt óvodába, utána indulok Érdre dolgozni. Szerencsére az edzőterem körülbelül ötven méterre van a munkahelyemtől, így munka előtt könnyedén tudok edzeni.

SzNI: Mit ad neked a mozgás?

KD: Egészséges önbizalmat, fegyelmet és tartást. Tavaly elveszítettem édesapámat, ami óriási törés volt számomra, nemcsak a családi életemben, hanem az irodalmiban is hatalmas veszteség ért, hiszen ő volt a fő kritikusom, rendkívül nagy olvasottsága és műveltsége révén mindig adtam a szavára, és ma már azzal is tisztában vagyok, hogy a neki való bizonyítási vágy miatt kezdtem el az írással komolyabban foglalkozni. Nem tagadom, az első pár hónapban elhagytam magam: sokat ittam és a kaját is teljesen elengedtem. Erre még rájött a koronavírus, ami teljesen a padlóra küldött, szinte az ágyból alig tudtam felkelni négy napig. Ott átgondoltam, hogy valóban ezt akarom? Egy kiutat találtam – ha összeszorítom a fogaimat és újra edzésbe állok. A sport rengeteg lemondással jár, de ad egy tartást. Segít az ilyen nehéz időszakokban.

SzNI: Az irodalmi munkádat segíti, hogy sportolsz?

KD: Szeretném azt mondani, hogy igen, de nem egyértelműen. Elsőként mindjárt ott van az időtényező: csak maga az edzés legalább napi egy órát elvesz, és miután már nem vagyok olyan fiatal, a regeneráció nem olyan gyors, mint amikor még a gimibe jártam. A másik a főzés, hiszen próbálok odafigyelni arra, hogy feldolgozott élelmiszert egyáltalán ne fogyasszak, ezért mindent magamnak készítek el, ami további értékes időt vesz el. De fordítva ugyanez a helyzet: a sportteljesítményemet az irodalmi munkám hátráltatja, hiszen a kaját nem lehet 100%-osan tartani. Muszáj bevinni több szénhidrátot, diétázva egyszerűen nem lehet szellemi munkát végezni, így ez egy kicsit frusztráló volt mindig is a számomra, mert volt egy plafon, amit ebben a sportban nem tudtam emiatt áttörni – de ezt már elengedtem. Érdekes kérdés az irodalom és a sport kapcsolata, hiszen a művészek egy jelentős része önpusztító életmódot él. Magamnak is sokszor feltettem a kérdést, hogy itt vagyok egy rendezett élettel, három szép, egészséges gyerekkel, egy szép kis tornácos parasztházban, biztos megélhetéssel, semmi káros szenvedéllyel: akkor én most miről is írjak?

SzNI: Eladóként és szaktanácsadóként több mint tíz éve a BioTech csapatát erősíted. Mivel magam is aktívan mozgok, használok néhány ízületvédő terméket. Kinek valók ezek az úgynevezett progresszív élelmiszerek? Egyáltalán, hétköznapi ember szokott betérni hozzád, vagy csak kidolgozott testű sportolók?

KD: Főleg hobbisportolók szoktak bejönni hozzánk. Szerencsére a testépítés manapság tömegsport lett, egyre többen jönnek rá, hogy megéri az egészséges életmódot választani, ha másért nem, azért, hogy az egészségügyi rendszerbe minél később kerüljenek be. Mindenféle sportághoz vannak termékeink, járnak hozzánk biciklisek, crossfittesek, erőemelők, testépítők, de főleg olyanok, akik csak szimplán egészségesen szeretnének élni. Rengeteg idős ember is betér hozzánk, akiknek ízületi problémáik vannak – elfogultság nélkül mondom, hogy ez utóbbi szegmensben a piacon nekünk vannak a leghatékonyabb termékeink.

SzNI: Más sportágakat is műveltél/művelsz? Focizol is, vagy futball tekintetében inkább az aktív szurkolótábort erősíted?

KD: Fiatalon fociztam Karcagon, aztán amikor egyetemre kerültem, maradt a testépítés, illetve sokáig jártam bokszolni. Egy ideig Székesfehérváron látogattam az amerikaifoci-edzéseket is, de sajnos hamar megsérültem, elszakadt a térdemben a keresztszalagom, úgyhogy azóta kerülöm a kontakt sportokat, marad a tévé és a lelátó. Régen aktívan jártam meccsekre, az egyik újpesti szurkolói csoportnak az alapítója vagyok. 2014-ben aztán megszületett az első gyerekem, és feleségemmel a Velencei-tó mellé költöztünk, mert nem akartuk, hogy a gyerekeink a fővárosban nőjenek fel. Ez a meccsre járásra is hatással volt, de a földrajzi távolság mellett nyilván a fontossági rangsor is megváltozott az életemben. Egy Széchenyi István-idézet az ars poeticám: „A legtöbb, amit az ember elérhet, az a családi boldogság.” A munkám, az edzés és az írói tevékenységem mellé a meccsre járást már csak a család rovására tudnám folytatni. De nőnek a fiaim, remélem, eljön az idő, amikor együtt tudunk majd menni. 

SzNI: Ha valaki járatlan az edzőtermek világában, de szeretné elkezdeni, miket javasolnál első lépésként?

KD: Első körben válasszon egy jó edzőteremet, mert az a legfontosabb, hogy ott jól érezze magát. Utána kezdjen el odafigyelni a kajára. Nem kell megváltani a világot, szépen lassan, én mindenkinek azt szoktam mondani, hogy ráérünk, előttünk az élet. Ez a kulcs. A legtöbb ember mindent azonnal akar, de annak az útnak nagyon hamar kudarc lesz a vége. Ez a sport azért jó, mert nem hazudik. Nem olyan, mint a művészet, ami szubjektív műfaj – valakinek tetszik, valakinek nem tetszik. Ebben a sportban, ha keményen dolgozol és jól táplálkozol, akkor jobban fogsz kinézni, mint amikor elkezdted, erősebb és egészségesebb leszel. Ha viszont csak telefonálni jársz le, és nem figyelsz oda az étkezésre, pihenésre, akkor semmi nem fog változni. Itt nincs szerencse, csak a munka és a rendszeresség