Arany festék, kék, majd piros. Kivetítőn nézhetem, hogyan készül egy corvina díszes lapjának a nemesmásolata – az eredetit, Trapezuntius Compendium grammaticae művét az 1480-as évek végén fejezték be. Ahogy nézem a könyvfestő mester munkáját, magam is ecsetre kapnék, hogy kipróbáljam, milyen érzés könyvlapot díszíteni. Hogy ezen egyetlen lap kipingálása több időbe kerül, mint amennyi alatt jómagam – nem is kezdőként – betördelek egy vékonyabb verseskötetet, azt máris látom. Azt hiszem, már értem, Gutenberg anno miért akarta meghackelni ezt a nemes szakmát – sok volt benne a munka, és ezért sok volt benne a pénz… A kisfilmet az Országos Széchényi Könyvtárban tekinthettem meg, a november 6. és jövő év február 9. között látható, A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye című kiállításon.

A tárlat első meglepetése: a kiállítótermekben a világítás és a hőmérséklet a kódexek állagának megóvása érdekében alacsony. A hőmérséklet nem zavart, fényképezni viszont nem tudtam, mivel a régi pergamennek és a festékeknek a vakuzás sem tesz jót. Telefonnal megpróbáltam megörökíteni néhány érdekességet, de ezek minősége sajnos nagyon gyatra lett. Ugyanakkor a sötétben igazán jól érvényesültek a modern kiállítási elemek, például egy iniciálé készülését bemutató animáció, amit a padlóra vetített egy elmés szerkezet. És a könyvek is egészen jól mutattak az egyéni megvilágításban. Jó lett volna megtapintani e kincseket – de nem szabad, érthető okokból.

Mátyás korában persze máshol és másképp tárolták a corvinákat. Mondhatni: nő van abban a dologban, hogy Mátyás király híres könyvgyűjtő lett. Vitéz János és Janus Pannonius hatására korábban is kedvelte a könyveket – később, mikor e két barátja átpártolt a király ellen pártot ütőkhöz, de összeesküvésük lelepleződött, mindkettejük könyvtárát elkobozta. Azonban az Aragóniai Beatrixszal 1476-ban kötött házasságát követően vált Buda valódi reneszánsz udvarrá, s ekkor indult igazi fejlődésnek a könyvtár állománya. Mátyás rengeteget költött kódexek beszerzésére, elsősorban Itáliából rendelte meg a fontos műveket: az ókori klasszikusok természettudományos és filozófiai műveit, egyházi írásokat és irodalmi alkotásokat. Fénykorában Mátyás könyvtára vetekedett a Vatikánéval: több mint kétezer kötetet őriztek a királyi palota két termében, külön a latin és külön a görög nyelvűeket.

Hogy a királyi gyűjteményből egységes megjelenésű reneszánsz díszkönyvtár lett, az a budai könyvfestők, könyvkötők, másolók és a könyvtárat megálmodó humanisták közös munkájának köszönhető. Annak, hogy ebből a pompás könyvgyűjteményből mára alig néhány maradt meg, számos oka van. Mátyás 1490-es halála után az új király, II. Ulászló elkezdte a corvinák s egyéb könyvek szétajándékozását, s később bezáratta a budai másolóműhelyt. 1526-ban, a mohácsi csata után a Budára bevonuló törökök fosztották ki a könyvtárat, 1541-ben ismét, a legtöbb könyv Isztambulba került, ahol a török diplomácia évszázadokig arra használta, hogy magas rangú külföldieket ajándékozzanak meg az egyes értékes darabokkal – például Ferenc Józsefnek összesen huszonhat könyvet küldtek.

Jelenleg a budai Várban, az OSZK-ban 35 corvinát őriznek, az országban összesen 53 található. A bécsi Nemzeti Könyvtárban 39 corvinát, olasz könyvtárakban 49 darabot, az Egyesült Államokban 4-et tartanak nyilván, de Prágában, Salzburgban, Brüsszelben és még más városokban is fellelhetők – ma 216 corvina ismert szerte a világban. A kiállításra számos könyv érkezett külföldről, így az széles körűen mutatja azt a nagyszabású vállalkozást, amely a budai udvarban szolgálta az uralkodói könyvtár gyarapodását. Megérte megnézni.

Király Farkas