Címke: Mirtse Zsuzsa
24
nov
Az admirálislepke útja
Szent András hava van, őszutó. Közeleg a negyedik évszak, a tél. Most, hogy megint csak szűkebbre nyithatjuk az ajtónkat, egyre többször jutnak eszembe a nemrég begyűjtött emlékek. Azokat csipegetem, szemezgetem, amikor éhes vagyok… Mirtse Zsuzsa írása
17
nov
Képek a kútból
Születésünk pillanatától kezdve képek milliárdjait tárolja az agyunk. A zömük lesüllyed – és soha többé nem is kerül elő. Hogy mégiscsak tárolja őket az emlékezet, abból gondolhatjuk, hogy időnként felbukkan közülük egy-egy valahonnan egészen mélyről; bizonyos élmények, érzéki tapasztalások kapcsán újra láthatóvá válnak a számunkra… Mirtse Zsuzsa írása
10
nov
Őszi napsugárnők
Megcsavar valami egészen különleges érzés, elömlik bennem egy ismerős, barátságos hangulat, hirtelen itt van velem Verlaine Őszi éneke is, de semmi bús zsongást, sem jajongást nem érzek, és ha nem tudnám, hogy ez az ősz más, mint az eddigi összes volt, felhőtlenül élvezném a napok talán utolsó pompáját… Mirtse Zsuzsa írása
3
nov
Tükör a bükkfatemplomban
Különös, hogy ködös erdőben mintha tisztábban látnám magam. Jobban érzem a testhatáraimat, és a lélekhatáraimat is. Bizonyossággal tudom, ki tartozik valóban hozzám, kivel van dolga az életemnek – és melyek az álságos, hiteltelen kötéseim… Mirtse Zsuzsa írása
27
okt
A remény természete
Október vége felé járunk, Mindszent havában. Ez a hónap küszöb, határsáv is: el kell csomagolni azt, amit a tél megrongálhat, és azt is, ami nem véd a hideg ellen. Előkerülnek a kabátok, fűteni kezdünk: kívülről hozunk be meleget a világunkba. Készülünk a télre… Mirtse Zsuzsa írása
20
okt
Paroszi márványból faragva
Mostanában szívesen kalandozom régmúlt idők emlékei között. Nézegetem az ókori görögök szobormaradványait, a római mozaikokat, figyelgetem rajtuk az emberi testeket – amelyek már akkor pontosan úgy néztek ki, mint mi most. Megejtő és zavarba ejtő is, hogy mennyire nem változtak, változtunk azóta mi, emberek… Mirtse Zsuzsa írása
13
okt
A megteremtett élet
Amikor mérleget készítünk, felmérjük, hogy mit akarunk megőrizni az eddigiből, mennyire voltak hitelesek a kapcsolataink, barátságaink, és mennyire fontos az a látszólagos szabadság, ami miatt megéri lemondani dolgokról, sőt, még emberekről is… Mirtse Zsuzsa írása
6
okt
A halhatatlanság vesszőkosarai
A nagymamák törökmogyoróból is tudtak tortát sütni, somból, erdei szamócából pedig lekvárt készíteni. A fanyar birsből gyümölcssajt lett a püspökkenyérben, az erdei gombából néhányat kiszárítottak, porrá őrölve tölteléket fűszereztek vele. Minden, amit a Jóisten a fákról, bokrokról, avarszőnyeg közül kínált, átalakult a kezükben… Mirtse Zsuzsa írása
29
szept
Aphrodité a páternoszterben
Sokáig féltem a fiúktól. Féltem a közeledésüktől, zsenge tolakodásuktól, és az előbb-utóbb kikerülhetetlen, rettegett kérdéstől, hogy nem akarunk-e járni. (Nem.) Egyrészt azért nem, mert kialakulatlanok és lükék voltak – igaz, magamat is ilyennek tartottam. Másrészt azért (nem), mert éppen soha nem volt szabad vegyértékem, lekötöttek egyoldalú rajongásaim… Mirtse Zsuzsa írása
22
szept
Rimbaud sirályai
Amikor először jártam Franciaországban, Pas-de-Calais egyik tengerparti nyaralóhelyén, még alig múltam tizenhét éves. Vonattal utaztam, ismerősökhöz. Minden hibát elkövettem, amit első, nagyobb utazásnál lehetett… Mirtse Zsuzsa írása