Címke: Mirtse Zsuzsa
13
okt
A megteremtett élet
Amikor mérleget készítünk, felmérjük, hogy mit akarunk megőrizni az eddigiből, mennyire voltak hitelesek a kapcsolataink, barátságaink, és mennyire fontos az a látszólagos szabadság, ami miatt megéri lemondani dolgokról, sőt, még emberekről is… Mirtse Zsuzsa írása
6
okt
A halhatatlanság vesszőkosarai
A nagymamák törökmogyoróból is tudtak tortát sütni, somból, erdei szamócából pedig lekvárt készíteni. A fanyar birsből gyümölcssajt lett a püspökkenyérben, az erdei gombából néhányat kiszárítottak, porrá őrölve tölteléket fűszereztek vele. Minden, amit a Jóisten a fákról, bokrokról, avarszőnyeg közül kínált, átalakult a kezükben… Mirtse Zsuzsa írása
29
szept
Aphrodité a páternoszterben
Sokáig féltem a fiúktól. Féltem a közeledésüktől, zsenge tolakodásuktól, és az előbb-utóbb kikerülhetetlen, rettegett kérdéstől, hogy nem akarunk-e járni. (Nem.) Egyrészt azért nem, mert kialakulatlanok és lükék voltak – igaz, magamat is ilyennek tartottam. Másrészt azért (nem), mert éppen soha nem volt szabad vegyértékem, lekötöttek egyoldalú rajongásaim… Mirtse Zsuzsa írása
22
szept
Rimbaud sirályai
Amikor először jártam Franciaországban, Pas-de-Calais egyik tengerparti nyaralóhelyén, még alig múltam tizenhét éves. Vonattal utaztam, ismerősökhöz. Minden hibát elkövettem, amit első, nagyobb utazásnál lehetett… Mirtse Zsuzsa írása
15
szept
Sérelemfal
Mióta digitális tollat használok, naplót is vezetek. Amikor ezt megtudja egy-egy ismerősöm, rögvest téves következtetéseket tesz. Ó, hát az irodalmi napló becses és zamatos műfaj, csemege, abban biztosan sok rejtett dolgot őrizgetek, ott tárolom az összes szennyesemet is nyilván… Mirtse Zsuzsa írása
8
szept
Ezüstérem
Az éhes macskák kíméletlenek. A szeretet parányi szikrája sem villan a szemükben, egyetlen céljuk, hogy megszerezzék, amit máshogy nem érnek el: a dobozba zárt zsákmányt. Szövetségesüknek tekintenek, hiszen sem foggal, sem karommal nem tudják a segítségem nélkül kiszabadítani onnan… Mirtse Zsuzsa írása
1
szept
Farkasok a szekrényben
Ahogy egyre többször nézek az Idő-patakba, egyre világosabban látom, hogy mesélőkedvemet és kacskaringós fantáziámat a nagymamámtól örököltem. Lehet, van, aki azt mondaná: notórius hazudozó volt. Imádtam… Mirtse Zsuzsa írása
13
júl
Fonalakból szőtt aranykor
Nagy Judit Munkácsy-díjas kárpitművésszel Mirtse Zsuzsa beszélgetett
2
jún
A „sok” bűvölete
Ha két-három héten keresztül nem tűzök ki az üzenőfalamra semmit, finoman megkérdezik magánlevélben: ugye nincsen semmi baj? Mert elvárás, hogy kifelé éljünk, kirakatok legyünk, pirospozsgás látványpékség, amelynek termékei egyre kevesebb valódi (és színezékmentes) életet tartalmaznak… Mirtse Zsuzsa írása
