Címke: Lőrincz P. Gabriella

27
nov

Szoba

…a szülőföld elhagyása után már bárhol eléldegél az ember, de ugyanúgy érezni soha nem fog. Egy idő után mindenütt otthont tud teremteni, és sosem lesz úgy otthon, mint azelőtt volt. Mert az ember olyan, mint a fa, fiatalon kell átültetni…
Lőrincz P. Gabriella írása
13
nov

Az én időmben…

A fiatalokkal való közös munka évről évre nehezebbé válik, és nem csupán az nehezíti meg, hogy ők egyre fiatalabbak, magam pedig korosodom, hanem az is, hogy ők már egy teljesen más világba születtek, egészen más közegben nőttek fel…
Lőrincz P. Gabriella írása
30
okt

Ősz

…Az ősz a maga csöndességével, teljes pompájával telepedett a tájra. Nesztelen érkezett, és úgy festette meg a hegyoldalt reggelre, hogy az ember szava eláll tőle. Éjjel osont, fagyot hozott, majd szelet, ami az udvaromon lévő diófa ruháját egy mozdulattal lerántotta…
Lőrincz P. Gabriella írása
16
okt

Nagy fa, apró fejsze II.

…Sosem voltam igazán az a kicsiny gyermekeket babusgató típus, még akkor sem, amikor negyed évszázaddal ezelőtt magam is kismama voltam. Nem gügyögtem, nem édesgettem magamhoz az apró embereket, de feltétel és kivétel nélkül szeretem őket…
Lőrincz P. Gabriella írása
2
okt

Nagy fa, apró fejsze

Két olyan dologhoz fogtam hozzá mostanában, amikről tudom már az elején, hogy nem lesz egyszerű. Bár nem célom űzni a kihívásokat, kalandokat sem hajszolok – vagy meguntam, vagy csak elég volt belőlük. Jobb szeretem a nyugodt, békés, előre jól kiszámítható történéseket…
Lőrincz P. Gabriella írása
18
szept

Aradi jelen

…A szerző gyarló, talán gyarlóbb, mint más. Érzékeny, okoskodik, harsány, begubózik, mondhatni undok. Szereti a társaságot, de lételeme az egyedüllét. Tele van kétellyel, kérdésekkel, félelmekkel, nem lehet a kedvére tenni. Ezekből a különleges emberekből összetartani egy csapatot nem egyszerű, hát még akkor, ha egy hatalmas szerzői gárdáról beszélünk, és huszonnégy évről…
Lőrincz P. Gabriella írása
4
szept

Szandai Kövirózsák

Az első népdalokat a család idősebb tagjaitól tanultam, majd a drága tanáraim bővítették tudásomat. Én még abban a szerencsés helyzetben nőttem fel, amikor az iskola berkein belül is voltak népdalversenyek. A dallamok, a szöveg, az állandóan felbukkanó szerelem és bánat, a kacérság, az átok egészen elkápráztatott. Nem csak dalokat tanultam, hanem kaptam valamit a múltból…
Lőrincz P. Gabriella írása
2
dec

Várakozás

…Az elcsendesedés, a befelé-figyelés időszaka ez. Még messze az ünnep, de közeleg. Egyre több helyen kerülnek fel a karácsonyi díszek az utcákon, az üzletekben. Édesség és csillogó-villogó dekoráció kacsint ránk minden polcról. A közösségi média is a maga suta módján ránk borítja a várakozás hangulatát…
Lőrincz P. Gabriella írása
1
nov

Világítunk-e még?

A temetőgondozás, a sírok feldíszítése, mint megannyi szép hagyomány, valahogy egyre távolabb kerül a ma emberétől. Jól emlékszem, hogy gyermekkoromban ez is szerves része volt a család hagyományainak, és a körülöttünk élőknek is…
Lőrincz P. Gabriella írása
7
okt

Népünk dalai

Amikor a gyermekeknek népdalt tanítunk, magunk sem gondoljuk végig, hogy valójában egy világnézetet adunk át. A magyar népdal egy különleges összekötőszál minden ember számára, aki magyar nyelven beszél; mintha a nyelven belül egy újabb nyelv jelenne meg…
Lőrincz P. Gabriella írása