Címke: Bencsik Gábor
7
jan
Vilt
Nem a világ romlik, mi öregszünk. Bizonyára ennek az öregedésnek a fénytörésében tűnik úgy, hogy régen a szerkesztőségekben még volt társasági élet. Annál a hetilapnál is például, ahol a nyolcvanas években dolgoztam…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
24
dec
A tökéletes karácsonyfa
Valahol a képzelet világában, vagy azon is túl, biztosan létezik tökéletes karácsonyfa, pontosabban karácsonyfának való fiatal fenyő. Éppen olyan magas, ami illik a szobába, éppen olyan egyenletesen lejtős, éppen olyan dús, a csúcsa éppen úgy magasodik ki a lombjai közül, sem túl hosszan, sem túl röviden, mint amilyennek lennie kell…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
10
dec
Boltosok
Sem belváros, sem külváros a mi utcánk, de mindkettőből van valamennyi, ez a jó benne. A százéves bérházak falán itt is, ott is emléktábla, hihetetlen, mennyi híres ember élt itt, egész érettségi tételsort lehetne belőlük összerakni. De most nem róluk szeretnék szólni, hanem a boltokról és boltosokról…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
26
nov
Meddig élnek a verebek?
Állok a szobánk ablakában, és nézem a verebeket kint a kertben. Akármeddig tudom nézni őket, ahogy szedegetik az etetőből a madáreleséget, amit kiszórtam nekik. Pillanatnyi nyugtuk sincs, röppennek egyik ágról a másikra, szinte potyognak le a földre a lehullott magokért…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
12
nov
A villamos
Ha választhatok a közösségi közlekedés eszközei között, mindig a villamost választom. Be kell vallanom, nincs ebben semmi környezetvédelmi megfontolás, egyszerűen jobban szeretek azzal utazni. Lehet, hogy ez az elfogultság abból az időből való, amikor a villamosjegy olcsóbb volt, mint a buszra szóló?…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
29
okt
A Gerő-villa lakói
Kevés híja, hogy a rózsadombi Gerő-villában töltöttem a gyerekkoromat. Vagyis mégsem kevés híja, pedig nagyon közel volt a lehetőség. Elmondom, hogyan történt…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
15
okt
Harangszó
Ott vagyok otthon, ahol harangoznak. A budapesti Kis Szent Teréz templom tőszomszédságában nőttem föl, a déli harangszó mégis, sok évtized után is a nagyszüleim verőcei vasárnapi ebédeit idézi a gyerekkoromból. Gondosan művelt nagy kertjük volt a nagyszüleimnek fent a hegy falufölének nevezett oldalában…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
1
okt
Most megint egy évet kell várni…
Most megint egy évet kell várni, amíg újra eljön a rekkenő nyár, a valószerűtlenül kék éggel, ami alá tárt karokkal és lábakkal, mint egy tengeri csillag az aranyzölden csillogó vízben, kifekhetem a fűbe, nézni az égen átrepülő madarakat, és nem gondolni semmire, legfőképpen nem gondolni arra, hogy az idő múlik…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
17
szept
Gesztenye
Van egy kavicsos, füves térség a rákospalotai vasútállomás mellett, afféle kicsi park a várakozók számára. A kikopott fűben pirosdeszkás padok fölé vadgesztenyefák magasodnak, tíz öreg fa, öt a sínek felől, négy átellenben, egy a rövidebb oldalon, lezárva a terecskét. Kevesen használják a padokat, ez budapesti állomás, itt mindenki siet…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
3
szept
Cichorium intybus
Egyszer fogom magam, fittyet hányok a világra, előveszem a Soó-Kárpáti-féle növényhatározót, de az is lehet, hogy a Jávorka-Csapodyt, kimegyek a rétre, és újratanulom az ott élő növényeket, magyar és latin nevükkel együtt. Nem volna semmi haszna, talán éppen ez lenne a szép benne, egyszerűen csak tudni, haszonvétel nélkül…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása