Címke: Bencsik Gábor

Kérdezem a huszonkét éves fiatalembert, szokott-e snúrozni. Azt sem tudja, mi az, még csak nem is hallott róla. Kérdezem a családom fiatal tagjait, ők sem. Úgy látszik, kikopott ez a játék az életünkből. Pedig valaha a mindennapjainkhoz tartozott. Az enyémhez mindenképpen…
Bencsik Gábor írása

Egyszer erdei vadászházban szeretnék lakni, hajópadlós szobákban vaskályhával a sarokban, aminek a melege befűti az egész házat. Sötétbarnára öregedett, vastag gerendák hordoznák a mennyezet deszkáit, lüszterlámpa függne az asztal fölött, úgy kellene fölcsavarni a lángot, ha este olvasni szeretnék…
Bencsik Gábor írása

Kint ülök a stégen, várom a napfölkeltét. Amúgy nem szeretek korán kelni, és azt sem hiszem, hogy a halak igen, hogy ilyenkor szívesebben fölveszik a csalit, jobban „harapnak”, mint mondjuk délelőtt tízkor. De elfogadom, hogy a horgásznak korán kell kelnie, egyfajta tisztelgő áldozathozatal ez a természet előtt…
Bencsik Gábor írása

Jó nap ez, nem kell sietnem sehova. Gyalogolok Budapesten, az Üllői úton, befordulok a Nagykörútra. Tudom, jobb emberek nem erre sétálnak, a körútnak ez a szakasza reménytelenül külvárosnak számít, úgy viszonyul a Szent István körúthoz, mint Kőbánya külső a Rózsadombhoz…
Bencsik Gábor írása

Cigarettásdoboznál kisebb fénykép a kezemben. Sovány, középkorú, bajuszos férfi áll valami park szélén, láthatóan kissé zavarban, ahogy régen katonaviselt emberek álltak civilként is a feljebbvalók előtt. A zakó mintha kicsi volna rá, a nadrág pedig nagy, aligha készülhetett erre a fényképezésre…
Bencsik Gábor írása

Minden íróban ott motoszkál a nyugtalanság: az által, amit írt, vajon történik-e valami a világban? Van annak bármiféle hatása? Mert szép dolog az utókor, és persze Isten egymagában is színvonalas közönség, de azért jó volna hinni, hogy a leírt szó valami hatást a kortársak között is kifejt…
Bencsik Gábor írása

…nekem gyerekkoromban külön Párizsom volt, amit jobban ismertem, mint a saját városomat. És tudod, mi az érdekes? Hogy amikor fölnőtt fejjel végre igazából eljutottam oda, azt a várost találtam, ami bennem már régóta megvolt. Ugyanazt a varázslatot…
Bencsik Gábor írása

Játékot ajánlok, kedves Olvasó, képzeletbeli, mégis valóságos utazást. Arra kérem, ezen írás olvasása mellett hívja be a számítógépén Magyarország nagyítható térképét, keresse meg rajta Tállyát, ott lesz jobbra fönt, Miskolctól északkeletre. Váltson műholdképre, keresse meg a Rákóczi utcát – ez a község főutcája –, fogja meg a sárga kisembert a térkép alsó sarkában, és helyezze le oda, ahol a Rákóczi út a Jókai utcával találkozik…
Bencsik Gábor írása

Én tudom, hogy hol rejtőzik az örökkévalóság. A múltamban, egy júniusi délelőttön, Szenna mellett, mindjárt a szélső házak hátsó kerítése mögött, ahol a földút fölér a dombra, és ipszilon alakban elágazik. Az ipszilon két ága között messzire nyúló gabonatábla, jobbról és balról akáccal vegyes bozótos. Az ipszilon szára levisz a köves útra, amellett sorakoznak a házak, de azok már a futó időben állnak, kívül az örökkévalóságon…
Bencsik Gábor írása

…1980-as évek, este tíz felé jár, Sorrento főutcáján sétálunk Raffaelével, az olasz szállodással, aki az 56-os forradalom idején éppen Budapesten volt, csatlakozott a tüntetőkhöz, meglőtték a combját, attól kezdve rajong mindenért, ami magyar, így kerültünk mi is hozzá, csóró magyar újságírók, úti riportot írni a magazinunknak…
Bencsik Gábor írása