Címke: Bencsik Gábor

11
nov

Minden, amit teszel

Milan Kundera A tréfa című regényében szerepel ez a mondat: „Az élet minden alapvető helyzete visszavonhatatlan.” Egy másik regénye, amely világhírűvé tette, A lét elviselhetetlen könnyűsége is ezt, az egyszeriség, a megismételhetetlenség és a döntéseink súlyának kérdését járja körül…
Bencsik Gábor írása
28
okt

Budapest, 1913

Ki ne játszott volna az időutazás gondolatával? Ki ne képzelte volna oda magát az egyiptomi fáraók aranytól csillogó palotáiba, Julius Caesar Rómájába, Kolumbusz hajóira, a honfoglaló Árpád katonái közé, Mátyás király udvarába vagy a Pilvax kávéházba, ahol éppen Petőfiék készülnek kirobbantani a forradalmat…
Bencsik Gábor írása
14
okt

Nünüke

…A városból érkező ember elméje tele van zajjal… Hosszú percekbe, akár negyedórákba telik, amíg a lélek is áthangolódik az erdő ezer apró nesszel átszőtt csöndjére, és az otthonról hozott hangemlékek helyett végre a valóságot sikerül átélni és meghallani…
Bencsik Gábor írása
30
szept

A mulandóság kövei

Hosszú földnyelvet tárt elő az alacsony vízállás a budapesti Margit híd középső pillére előtt, a szigeti lejáró déli oldalán. A szárazságban egy időre idáig nőtt meg a sziget, és a városlakók mint valami mélyből felemelkedett Atlantiszt bóklászták be a szárazra került folyómedret…
Bencsik Gábor írása
16
szept

A segédszínész

…A legkellemetlenebb alakok közé tartoznak, akik nem veszik a fáradságot, hogy a környezetükhöz valamilyen mértékig idomuljanak. Önhitt ember az, akit nem érdekel a mások róla alkotott véleménye. Igenis tessék egymáshoz formálódni, született önmagunknál jobb emberként végigjátszani az élet színdarabját…
Bencsik Gábor írása
2
szept

Köszönöm, Philippe

Nem tudom, vajon az 1970-es években tényleg békésebb és biztonságosabb volt-e a világ, mint manapaság, vagy csak azért éreztük így, mert nem bombázott minket szakadatlanul a sajtó a szörnyűségek híreivel. Mindenesetre békésebbnek éltük meg, az kétségtelen. Ezt onnan is tudom, hogy akkoriban rengeteg fiatalember járta a világot autóstoppal, köztük én is…
Bencsik Gábor írása
19
aug

Mindent meg kell írni

Körülöttünk halálok esnek. Nem egyenlő mércével mérjük őket. Van, akinek a halála fölött udvarias közömbösséggel térünk napirendre, van, akié őszinte szomorúsággal tölt el, de van olyan is, akinek az elmúlása egyenesen felháborít: ezt meg hogy képzelik!...
Bencsik Gábor írása
5
aug

Hanyatt a fűben

Aggasztóak ezek a mostani nyarak, még a városi ember is csak az esőt lesi, jön-e már végre, hogy valami enyhülést hozzon a tikkadt világra. Az egyik nap forróbb, mint a másik, aki csak teheti, a hűvöst keresi. Mégis, ilyenkor is szánj rá egy teljes napot a nyárban csavargásra, csak úgy egyedül, messze a várostól, az aszfaltos utaktól, hegyen-völgyön át, úti cél nélkül…
Bencsik Gábor írása
22
júl

Császárkorona

…Ha véletlenül nem járok erre, ez a pompás virág úgy nyílott volna el, hogy senki nem látja, senki nem gyönyörködik benne. Ebben van valami zavarba ejtő. Nem a biológiájában, azt tudom, értem, ez a pompás virág azért nyílott, hogy élénk színével a beporzó rovarokat odacsalja, és a segítségükkel teljesítse az élet legfőbb parancsát, önmaga életének továbbadását…
Bencsik Gábor írása
9
máj

Árvalányhaj

Annyi lesz a pénzünk, mint a pelyva. A kisgyerek komolyan veszi, amit az apja mond. Én is mindig komolyan vettem, amikor apám, a szobrász időnként ezt így kijelentette. Igazam is volt, hiszen úgy viccelt vele, hogy a lelke mélyén hitt benne. Hogyan, miből leszünk gazdagok, erről nem esett szó, nem is éreztem szükségét a magyarázatnak…
Bencsik Gábor írása