Címke: Bencsik Gábor
15
okt
Harangszó
Ott vagyok otthon, ahol harangoznak. A budapesti Kis Szent Teréz templom tőszomszédságában nőttem föl, a déli harangszó mégis, sok évtized után is a nagyszüleim verőcei vasárnapi ebédeit idézi a gyerekkoromból. Gondosan művelt nagy kertjük volt a nagyszüleimnek fent a hegy falufölének nevezett oldalában…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
1
okt
Most megint egy évet kell várni…
Most megint egy évet kell várni, amíg újra eljön a rekkenő nyár, a valószerűtlenül kék éggel, ami alá tárt karokkal és lábakkal, mint egy tengeri csillag az aranyzölden csillogó vízben, kifekhetem a fűbe, nézni az égen átrepülő madarakat, és nem gondolni semmire, legfőképpen nem gondolni arra, hogy az idő múlik…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
17
szept
Gesztenye
Van egy kavicsos, füves térség a rákospalotai vasútállomás mellett, afféle kicsi park a várakozók számára. A kikopott fűben pirosdeszkás padok fölé vadgesztenyefák magasodnak, tíz öreg fa, öt a sínek felől, négy átellenben, egy a rövidebb oldalon, lezárva a terecskét. Kevesen használják a padokat, ez budapesti állomás, itt mindenki siet…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
3
szept
Cichorium intybus
Egyszer fogom magam, fittyet hányok a világra, előveszem a Soó-Kárpáti-féle növényhatározót, de az is lehet, hogy a Jávorka-Csapodyt, kimegyek a rétre, és újratanulom az ott élő növényeket, magyar és latin nevükkel együtt. Nem volna semmi haszna, talán éppen ez lenne a szép benne, egyszerűen csak tudni, haszonvétel nélkül…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
18
okt
Snúr
Kérdezem a huszonkét éves fiatalembert, szokott-e snúrozni. Azt sem tudja, mi az, még csak nem is hallott róla. Kérdezem a családom fiatal tagjait, ők sem. Úgy látszik, kikopott ez a játék az életünkből. Pedig valaha a mindennapjainkhoz tartozott. Az enyémhez mindenképpen…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
17
aug
Ahol lakni szeretnék
Egyszer erdei vadászházban szeretnék lakni, hajópadlós szobákban vaskályhával a sarokban, aminek a melege befűti az egész házat. Sötétbarnára öregedett, vastag gerendák hordoznák a mennyezet deszkáit, lüszterlámpa függne az asztal fölött, úgy kellene fölcsavarni a lángot, ha este olvasni szeretnék…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
29
jún
A nagy hal
Kint ülök a stégen, várom a napfölkeltét. Amúgy nem szeretek korán kelni, és azt sem hiszem, hogy a halak igen, hogy ilyenkor szívesebben fölveszik a csalit, jobban „harapnak”, mint mondjuk délelőtt tízkor. De elfogadom, hogy a horgásznak korán kell kelnie, egyfajta tisztelgő áldozathozatal ez a természet előtt…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
18
máj
Práter utca
Jó nap ez, nem kell sietnem sehova. Gyalogolok Budapesten, az Üllői úton, befordulok a Nagykörútra. Tudom, jobb emberek nem erre sétálnak, a körútnak ez a szakasza reménytelenül külvárosnak számít, úgy viszonyul a Szent István körúthoz, mint Kőbánya külső a Rózsadombhoz…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
27
ápr
A másik nagyapám
Cigarettásdoboznál kisebb fénykép a kezemben. Sovány, középkorú, bajuszos férfi áll valami park szélén, láthatóan kissé zavarban, ahogy régen katonaviselt emberek álltak civilként is a feljebbvalók előtt. A zakó mintha kicsi volna rá, a nadrág pedig nagy, aligha készülhetett erre a fényképezésre…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
6
jan
Szomráky Sanyi, a költő
Minden íróban ott motoszkál a nyugtalanság: az által, amit írt, vajon történik-e valami a világban? Van annak bármiféle hatása? Mert szép dolog az utókor, és persze Isten egymagában is színvonalas közönség, de azért jó volna hinni, hogy a leírt szó valami hatást a kortársak között is kifejt…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása