Címke: Bencsik Gábor
19
aug
Mindent meg kell írni
Körülöttünk halálok esnek. Nem egyenlő mércével mérjük őket. Van, akinek a halála fölött udvarias közömbösséggel térünk napirendre, van, akié őszinte szomorúsággal tölt el, de van olyan is, akinek az elmúlása egyenesen felháborít: ezt meg hogy képzelik!...
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
5
aug
Hanyatt a fűben
Aggasztóak ezek a mostani nyarak, még a városi ember is csak az esőt lesi, jön-e már végre, hogy valami enyhülést hozzon a tikkadt világra. Az egyik nap forróbb, mint a másik, aki csak teheti, a hűvöst keresi. Mégis, ilyenkor is szánj rá egy teljes napot a nyárban csavargásra, csak úgy egyedül, messze a várostól, az aszfaltos utaktól, hegyen-völgyön át, úti cél nélkül…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
22
júl
Császárkorona
…Ha véletlenül nem járok erre, ez a pompás virág úgy nyílott volna el, hogy senki nem látja, senki nem gyönyörködik benne. Ebben van valami zavarba ejtő. Nem a biológiájában, azt tudom, értem, ez a pompás virág azért nyílott, hogy élénk színével a beporzó rovarokat odacsalja, és a segítségükkel teljesítse az élet legfőbb parancsát, önmaga életének továbbadását…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
9
máj
Árvalányhaj
Annyi lesz a pénzünk, mint a pelyva. A kisgyerek komolyan veszi, amit az apja mond. Én is mindig komolyan vettem, amikor apám, a szobrász időnként ezt így kijelentette. Igazam is volt, hiszen úgy viccelt vele, hogy a lelke mélyén hitt benne. Hogyan, miből leszünk gazdagok, erről nem esett szó, nem is éreztem szükségét a magyarázatnak…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
21
jan
Égi Tabán
Van egy nagy lyuk Budapest közepén, az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, a Gellért-hegy és a Várhegy közötti völgyben. Parknak mondják, pedig nem az, hanem utakkal szabdalt hiány, egy városrész hiánya, amit egykor úgy hívtak: Tabán…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
7
jan
Vilt
Nem a világ romlik, mi öregszünk. Bizonyára ennek az öregedésnek a fénytörésében tűnik úgy, hogy régen a szerkesztőségekben még volt társasági élet. Annál a hetilapnál is például, ahol a nyolcvanas években dolgoztam…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
24
dec
A tökéletes karácsonyfa
Valahol a képzelet világában, vagy azon is túl, biztosan létezik tökéletes karácsonyfa, pontosabban karácsonyfának való fiatal fenyő. Éppen olyan magas, ami illik a szobába, éppen olyan egyenletesen lejtős, éppen olyan dús, a csúcsa éppen úgy magasodik ki a lombjai közül, sem túl hosszan, sem túl röviden, mint amilyennek lennie kell…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
10
dec
Boltosok
Sem belváros, sem külváros a mi utcánk, de mindkettőből van valamennyi, ez a jó benne. A százéves bérházak falán itt is, ott is emléktábla, hihetetlen, mennyi híres ember élt itt, egész érettségi tételsort lehetne belőlük összerakni. De most nem róluk szeretnék szólni, hanem a boltokról és boltosokról…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
26
nov
Meddig élnek a verebek?
Állok a szobánk ablakában, és nézem a verebeket kint a kertben. Akármeddig tudom nézni őket, ahogy szedegetik az etetőből a madáreleséget, amit kiszórtam nekik. Pillanatnyi nyugtuk sincs, röppennek egyik ágról a másikra, szinte potyognak le a földre a lehullott magokért…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
12
nov
A villamos
Ha választhatok a közösségi közlekedés eszközei között, mindig a villamost választom. Be kell vallanom, nincs ebben semmi környezetvédelmi megfontolás, egyszerűen jobban szeretek azzal utazni. Lehet, hogy ez az elfogultság abból az időből való, amikor a villamosjegy olcsóbb volt, mint a buszra szóló?…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása