Ha a beköltöző felújította a lakását, és már igen sok pénzt elköltött a csempére és a parkettára, eljut oda, hogy maradék forintjaiból berendezze új otthonát.

Ilyenkor rengeteg doboz és zsák várakozik a folyosón, mind helyet keres magának. A tulajdonos is fészket készít elő a csemetéinek. Mindez olyan szép, és ebben az energia-, klíma-, és politikai válsággal terhelt háborús időszakban, mikor még a koronavírus is ott lebeg a fejünk felett, igazi ajándék, ha új otthonra lelhetünk.

Szendrey Júlia Bármerre nézek című versének pár versszakát idézem:

…soha
Éhséget még nem szenvedék,
És e földön, hol annyian
Éhen halnak, ez már elég.

 Télen van jó fütött szobám,
Nyáron fagylalt a mennyi kell;
Az élet ennyi java közt
Okot panaszra még ki lel?

Néha beteg vagyok, igaz,
Ámde élek, s evvel pedig
Ki e világra született,
Nem mindenki dicsekhetik.

Lassan nyolc éve, hogy ezt a verset, a Szendrey Júlia életét megidéző pódium-előadásunkban elszavalom, és őszintén bevallom, régebben kicsit megmosolyogtam magamban ezeket a naivan hangzó sorokat. De az életben az a szép, hogy mindig újra kell fogalmaznunk a valónkat, ahogy a számítógépen is le kell törölni időnként a szoftvereket, aztán újratelepíteni. A fontos dokumentumokat elmenteni egy külső tárhelyre, a kirostált, erodálódott emlékeinktől pedig meg kell válni, mert hibás működésük során megsérülhet a szerkezet.

Így jártam ezzel a pár sorral is, és rekonstruáltam magamban a tartalmát. Kicsit elszégyelltem magam. Hiszen ezek a sorok, igaz kissé egyszerűen fogalmazta meg a költőnő, mégis örökérvényűek. Életben maradásunk – gondoljunk csak a háborúra – kétséges, az ínyenc falatokra bizony már nem mindig telik, és örülhetünk, ha kifizetjük a fűtésszámlát, és nem kell húsz fok alá tekerni a termosztátot.

Tegnap Ózdon jártunk az előadással, és amikor eljutottam ezekhez a versszakokhoz, döbbenten konstatáltam, mennyire aktuálisak.

Akármilyen bonyolult is megszervezni egy költözést és felújítást, a vége mégiscsak az, hogy elkezdődik valami az életben, kapunk egy új esélyt, tiszta, rendes otthont, ahol kialakíthatjuk életünk következő fejezetének színhelyét.

Ekkor azonban bekövetkezik az újabb akadály, szembesülünk vele, hogy nincsenek bútorok a lakásban. Persze, használtak vannak, de ki akar a régi, sérült, recsegő-ropogó, elavult, divatjamúlt bútorai közt téblábolni ebben az új világban?

Elképzeljük az elegáns bútorokat, asztalosmunkákat, de mire odajutunk, hogy bútorokat kell vásárolni, már olyan kevés pénz marad a zsebünkben, hogy kénytelenek vagyunk elballagni a négybetűs bútoráruházba.

Ez a cég, rájöttem: leképezi mindazt, amit egy felújítás során átél az ember. Eleinte vágyakozással és izgalmas tervekkel indul a lakásprojekt. Nézegetjük a prospektusokat, elképzeljük, milyen gyönyörű lesz a felújított, bebútorozott lakás.

A tulajdonos jól megtömi a pénztárcáját, kis retiküllel útnak indul, majd nemsokára belép a forgóajtón, és kitárul előtte Ali baba kincses barlangja. Mutatós szalonok és konyhák, nappalik és fürdők sorakoznak, épp mint a prospektusokban, a vásárlás egyszerűnek és frappánsnak tűnik. Kinézni, kipróbálni, kiválogatni, odatolni a pénztárhoz, és már meg is van. Hazavinni és otthon egy kellemes teázás közben összeszerelni, egyszerű ez, mint egy társasjáték, és már belehuppanhatunk a kanapéba, és bepakolhatunk a szekrényekbe. Juj, de jó lesz!

Amint a vásárló belép a forgóajtón, azonnal megcsapja a kávé illata, itt is akció, ott is olcsóság, még a lazac is féláron van, mi kell még?

Azonnal iszik egy gőzölgő kávét, és kihasználja a szuper ajánlatot, a kávéhoz ingyen süti jár! Megjutalmazzák a hűségéért, hiszen kártyatulajdonos! Birtokolja a cég kártyáját, és ezzel a kártyával számtalan kedvezményhez jut. Például bármikor kicserélheti a hibás árut. Persze, ilyen itt nincs, legyint.

Miután elfogyasztotta az uzsonnát, nekiindul vásárolni. Minden jól néz ki, és ami a fő, minden rendkívül praktikusnak tűnik. Az a tény, hogy ágyat, széket, asztalt, konyhát, gardróbot és könyvszekrényt kell majd összeszerelni, valahogy nem jut el a tudatáig, elbűvölik a látottak. Az a rengeteg praktikus ötlet és klassz megoldás arra, hogyan lehet a legjobban kihasználni a teret, varázslatosnak tűnik.

Modern és klasszikus, hatvanas évek dizájnja és ultramodern fémbútor, a választék és kínálat itt tökéletesen egybeesik a kereslettel. Mire körbesétál, eltelik másfél óra, de nem érdekes, hisz ez egy álomutazás. Eljut az étterembe, ahol megérdemelt jutalomként elfogyaszthatja a lazacot. Jókedvű családok, szerelmespárok, kávézgató barátnők vidám, mosolygós arca ragyog, épp mint a prospektusban.

A vásárlás menete aztán bonyolulttá válik. Először is a kiszemelt árukat össze kell gyűjteni a vásártérről. Itt hamar elfogy az ember türelme, és egy idő után az elfogyasztott lazac íze is megkeseredik a szájban.

Nem lehet megjegyezni a termékek nevét, nem érteni a lámpához milyen izzó kell, nem érteni a tárolódoboznak miért hiánycikk a fedele, nem érteni, miért kell egy bútor részeit a raktár különböző részeiről összevadászni. Ráadásul a kocsit tolni nehéz, nem fér rá az áru, és kiderül, hogy a kanapét nem szállítják el, a vásárlónak kell gondoskodni arról is. Na, sebaj! Majd visszatérünk a napokban a dobozfedélért, finom a lazac, a kávé és az ajándék süti, gondolja a tulajdonos.

A pénztárban a fizetés egyszerű, az alkalmazott kedves, a számlát pikk-pakk megírja, és a feszültség, a zavar elmúlik, amint a felújítás során a sok álmatlan éjszaka után végre megcsörren a telefon, és a mester elárulja, mikor kezd, és mennyiért. Megcsinálja, a tulajdonos kifizeti, ő elmegy, és már megint jókat durmol a beköltöző.

Otthon, illetve a két otthon közötti otthontalan állapotban kicsomagol, hamar kartondobozhalom veszi körül. Nincs meg a szög, se a csavar, az üveg eltört, az izzó nem ehhez a lámpához való, semmi sem úgy van, ahogyan azt a prospektusokban mutatták. Képtelenség összeszerelni, nem illik a lakásba, cseklik-nyaklik. De megnyugtató, ha van kártya, hisz bármikor kicserélik az árut, bármikor!

Olyan az egész, mintha a bolondját járatnák az emberrel. Mintha csak azért találták volna ki ezt az egészet, hogy megnevettessék azokat, akik ott vásárolnak: Úgy kell neked! Itt élményt is kapsz, nemcsak bútort! A termékeink egy szabadulószoba díszletei, ahol sok pénzért megpróbálhatsz kiszabadulni az összeszerelési útmutató fogságából!

Ezek után nem csoda, ha cinikusan Szendrey Júlia soraival zárom eszmefuttatásomat:

Igen, igen, boldog vagyok,
Mindenből csak azt látom én,
Csak egy hiányzik: nyugalom,
Ott lenn, lenn a sír fenekén…

Tallián Mariann