Balázs Ferenc: Teherhordani jók

Nem vagyok én szomorú fiú,
De a verseim csak teherhordani jók.
A borút és a balsejtelmeket
Hordozhatják csak a szomorú szók.
Az örömeimet elkacagom,
Nekik nem marad boldogság és csók.

Ha útjaim vannak, tenni szoktam.
Egy falu hangszerén zengett a húr.
Ha gondolataim, könyvet írok.
Ha vágyaim, hát élek boldogul.
Csak a bánatomból nem kér senki.
Verseknek adom, mint szolgának az úr.

Hordozzátok a kínjaimat!
Így egy kisség könnyebben élek.
Nem csüggedek, nem fáradok.
Terhével nem ver le az élet.
S ha iszonyú tükröt mutattok,
Elfordulok, mégis remélek.

Nem én vagyok az, ki a versekben él,
Az csak a fonnyadt, száraz másom.
Fekete a szemem és a hajam.
Nem költöttem még el az ifjúságom.
Betegen, félhalottan is
A feltámadásomat várom.